A Föld Napja margójára
Mintha csak egy sokmilliárd fogaskerékből és mechanikusan mozgó alkatrészből álló finom óraszerkezet lenne, amelyben minden egyes alkotóelemnek (az oxigéntermelő moszatoktól a széláramlatokig) megvan a maga feladata és célja.
Az utolsó percekben járunk
Csodálatos mű ez, amelyet a teljes harmónia jellemez. Napjainkra azonban egyre megbízhatatlanabbul működik: Percmutatója sokszor kiakad, másodpercmutatója ide-oda rángatózik. Gazdája ugyanis, az ember, aki valójában csak kölcsönkapta ezt az végtelenül értékes alkotást, nem vigyáz rá. Talán csak a teremtői gondviselésnek köszönhető, hogy még működik...
Ezért ma már nem lehet vita tárgya, hogy a párizsi klímacsúcson tett vállalásokat mind a 195 országnak be kell tartania. Azonban ez önmagában még nem elég: A döntéshozóknak megálljt kell parancsolniuk az ipari méreteket öltő talaj- és vízszennyezésnek, a növény- és állatfajok tömeges kizsákmányolásának és kiírtásának is.
Szerencsére egyre több gazdasági szereplőben tudatosul, hogy a jelenlegi állapot tarthatatlan.
Ugyanakkor még mindig többségben vannak a rövidtávon, a nem fenntarthatóan gondolkodók.
Az egyénnek ezért óriási a felelőssége: Hiszen vásárlási- és fogyasztási szokásaink megváltoztatásával Mi magunk is tehetünk bolygónkért: Ha ugyanis környezettudatosabban gondolkodunk és aszerint éljük mindennapjainkat, akkor változásra tudjuk sarkallni azokat a fogyasztói társadalmunkat futószalagon kiszolgáló vállalatokat is, melyeket - tisztelet a kivételnek - kizárólag a profit hajt.
Sőt! - Ha a napi rutinjainkat felülbírálva zöldebben élünk - tehát a tudatosabb vásárlás mellett csökkentjük az élelmiszermaradékot, szelektíven gyűjtjük a háztartási hulladékot, odafigyelünk például a vízfogyasztásra - akkor egyéni zöld szemlélelformálókként helyes irányt mutathatunk azoknak is, akikben még nem tudatosult a tény, miszerint:
teljes paradigmaváltásra van szükség,
különben gyermekeinknek és unokáinknak a SEMMI lesz az örökségük.
