Hogyan hatnak a rádióhullámok az élőlényekre?

Magazin

2020/10/01

Gyakran merül fel a kérdés, hogy vajon mennyire károsak az egészségre illetve a természetre az életünket át- meg átszövő rádióhullámok, melyeket a telekommunikációs eszközök bocsátanak ki? Erre a kérdésre kerestük a választ.

A kérdésre a mai napig nem igazán talált pontos választ a tudomány, de időről időre aggasztó hírek látnak napvilágot, legutóbb például arról, hogy a mobiloknak és vezeték nélküli netes hálózatoknak a rovarpusztuláshoz is közük lehet. Az elektromágneses sugárzás hatásait már nagyjából a 20. század közepe óta kutatják, de még mindig sok a nyitott kérdés a témában.

A kutatást nehezíti, hogy természetes körülmények között nem könnyű vizsgálatokat folytatni, a mesterséges körülmények viszont nem adnak pontos képet a hétköznapokban fellépő hatásokról. A kísérletek körülményei nem standardizáltak, ráadásul a hétköznapokban leginkább használt eszközök is változnak. Valójában azt sem tudjuk teljes bizonyossággal megmondani, hogy egyes frekvenciatartományok végülis pozitív vagy negatív hatással vannak az élő szervezetre.

A legtöbb kutató egyetért abban, hogy az élő szervezetek  és az elektromágneses mezők közti kölcsönhatások alapvető mechanizmusait még nem értjük teljesen. A WHO ugyanakkor a rádióhullámokat a lehetséges rákkeltő hatású jelenségek közé sorolta (a 2B kategóriába), amelyben például a hírhedt rovarirtó, a DDT is szerepel. Az elektromágneses sugárzás egy másik változata, az UV-sugárzás az 1-es kategóriába esik.


Az elektromágneses hullámok

Az elektromágneses sugárzást hullámhossz és frekvencia alapján osztják különböző kategóriákba. A rádióhullámok képezik a legalacsonyabb frekvenciájú sugárzást, míg a gamma sugárzás a legmagasabb frekvenciájú, és egyben a legalacsonyabb hullámhosszt képviseli. A skála közepén az infra-, az UV- és a röntgensugárzást találjuk.

Azonban már magukra a rádióhullámokra is meglehetősen nagy intervallum jellemző: míg a legalacsonyabb frekvenciát körülbelül 30 hertznél, a legmagasabbat 300 gigahertznél határozzák meg, mely utóbbi 10 ezer milliószor nagyobb, vagyis gyorsabban rezeg a kezdőfrekvenciánál (a frekvencia azt jelenti, hogy körülbelül 1 másodperc alatt hány rezgés történik). A rádióhullámok hullámhossza is ennek megfelelően változatos: 10 ezer km-től 1 mm-ig terjed.

A rádióhullámokon belül találjuk a mikrohullámok csoportját, melyek, mint a nevük is utal rá, egészen parányiak is lehetnek, vagyis a skála infrasugárzás felőli oldalán találjuk őket. Hullámhosszuk 1 métertől egészen 1 nanométerig terjed, míg a frekvenciájuk 300 millió herz és 300 gigahertz között van. Ezeknek a hullámoknak a legismertebb hatása a melegítés, ahogyan azt a mikrohullámú sütők esetében is látjuk, melyek 2,45 GHz frekvenciájú elektromágneses hullámokat generálnak.

Mikrohullámú kommunikáció

Napjainkban a sugárzás többnyire mikrohullámokon történik, de ez a jelenség korántsem új keletű. A világ számos országában, így Magyarországon is már a 60-as évekre kiépültek az országos mikrohullámú rádióközvetítő-láncok. A berendezések 2, 4, 6 GHz-es frekvenciákon működtek. Jelenleg a wifi-hálózatok nagy része a 2,4-es és/vagy az 5GHz-es frekvencián működik, míg a mobilhálózatok a 450 MHz (0,45 GHz)-tól a 700 és 900 MHz-n (0,7 és 0,9 GHz) át egészen az 1.8  és 2.1 GHz-ig foglalnak el különböző frekvenciákat.

Ezzel el is érkeztünk a manapság oly sok érzelmet és gondolatot felkavaró 5G-hez, vagyis az ötödik generációs mobilkommunikációhoz. Lássuk, mit kell tudnunk ezekről a sávszélességekről. Az 5G hálózatok három frekvenciasávon működnek. Az alacsony frekvencián 600-700 MHz/0,6 Ghz, a közepes sávon 2.5-3.7 GHz-en, a magas sávon pedig 25–39 GHz-n. Az Unióban a 700 MHz-s, a 3,4-3,8 GHz közötti és a 26 GHz-es sávot lehet majd használni mobilkommunikáció céljára. Az INCPR nevű szervezet a sugárzások biztonsági határártékét a térerősség alapján, Volt/méterben adta meg. Eszerint 700 MHz-nél a küszöbérték 39 V/m, míg a 3,5 GHz és a 26 GHz esetében 61 V/m. A 26 Ghz-s frekvenciasáv egészségügyi hatásait nem igazán vizsgálták még behatóan, a létező tanulmányok leginkább korábbi, kisebb frekvenciákat vizsgáló kutatások eredményeit összesítették. Eszerint például a magasabb frekvenciák (6 GHz felett) károsíthatják a bőrt, a szemet és az idegvégződéseket, de persze sokminden függ a sugárzás már említett erősségétől.


Hullámok a méhpusztulás hátterében?

Nemrégiben megjelent egy - még nem szaklektorált - német tanulmány két német és egy luxemburgi civil szervezet jóvoltából. A kutatás szerint a mobil- és Wi-Fi-eszközök sugárzása hozzájárult az európai rovarállomány utóbbi időben tapasztalható, drámai csökkenéséhez az emberi területfoglalás miatti élőhelyvesztés és a növényvédő szerek használata mellett. A tanulmány 190 korábbi kutatást vetett össze, melyek közül 83 volt a téma szempontjából releváns, és ezekből 72 találta úgy, hogy a rádióhullámok negatív hatással vannak a méhekre, darazsakra és legyekre.

A szerzők következtetése szerint a sugárzás káros hatása megmutatkozik a rovarok navigációs képességeinek csökkenésében, emellett a genetikai anyaguk és a lárváik károsodásában. A kutatók szerint a mobil- és a Wi-Fi-sugárzás megnyitja bizonyos sejtekben a kalciumcsatornákat, így azok több kalciumot vesznek fel, ez viszont olyan biokémiai láncreakciót válthat ki, amely megzavarja az állatok cirkadián-ritmusát és az immunrendszerük működését.

Egy másik kutatásban valódi rovarok és rovarmodellek segítségével azt mutatták ki, hogy 6 GHz-es frekvencia felett egyre inkább elnyeli a testük a hullámokat - addig, amíg a hullámok hossza hasonlít a testméretükhöz -, így nő a testhőmérsékletük, ami viselkedésbeli, fiziológiai és morfológiai változásokhoz vezethet.


A kalcium, a hírvivő

Több kutatás is vizsgálta azt, hogyan hat az elektromágneses sugárzás a kalciumcsatornákra, melyek a sejtek közti kommunkáció fontos eszközét jelentik minden élőlény esetében. Ami a növényeket illeti: szerepet játszik az immunitásukban, sőt, a megtermékenyülésükben, de még az egymás közti kommunikációjukban is, így figyelmeztetik ugyanis egymást a veszélyre, például, ha egy rovar megtámadja őket.

Egy tanulmány, mely szintén korábbi kísérletek eredményeit vetette össze, azt találta, hogy a növényekből stresszreakciót váltanak ki a 300 MHz és 3 GHz közötti hullámok: beavatkozhatnak az anyagcseréjükbe, megváltoztathatják a genetikai expressziót, és akár a növekedést is visszafoghatják. Ezek a kutatások ugyanakkor mesterséges körülmények között zajlottak, nem voltak standardizáltak, és a növényeket többnyire a kibocsátó eszközök antennáinak a közelében helyezték el.

Egy másik kísérlet szintén az alacsonyabb frekvenciájú mikrohullámokat vizsgálta, és azt találta, hogy a növények és az állatok szervezete hasonló módon reagál ezekre, és a hullámok szintén a kalciumionokkal történő kommunikációba avatkoznak be. Ennek azonban káros, de akár terápiás hatása is lehet.

Ami a negatív hatásokat illeti: Egy összehasonlító tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a mobillálomások és a mobiltelefonok és wi-fi eszközök által kibocsátott sugárzás különböző idegrendszeri panaszokat okozhat az embereknél: alvászavart, fejfájást, fáradékonyságot, de akár memóriazavarokat és depressziót is. Más vélemények szerint a kalcium-kommunikáció megváltozásának pozitív idegrendszeri hatásai is lehetnek, bár ezt csak extrém alacsony frekvenciák esetében (3 és 30 Hz között) találták így. Ebben a kutatásban az szerepel, hogy a kalciumcsatornák növekvő aktivitásának hatására növekszik a sejtek anyagfelvétele is, ami az idegrendszer sejtjeinek, és a köztük lévő kapcsolatoknak a megerősödéséhez vezethet.


A madarak tájékozódása

Még egy olyan fontos terület van, melyre hatással lehetnek a rádióhullámok, ez pedig az állatok tájékozódóképessége. Egy 2000-es évek elején történt megfigyelés alapján az elektromágneses sugárzás befolyásolja a madarak tájékozódó képességét. Erre Henrik Mouritsen jött rá, amikor a terepről az Oldenburgi Egyetemre tette át a székhelyét, és itt tanulmányozta, hogy hogyan tájékozódnak a vörösbegyek. Azt vette észre, hogy meglehetősen rosszul: a városban ugyanis nem tudnak olyan pontosan eligazodni, mint a természetben. Mouritsen miután ezt látta, alumíniummal vette körül a madarak fából készült odúit, hogy kint tartsa az elektromágneses jeleket. Ekkor a madarak ismét visszanyerték tájékozóképességüket. Ezzel az eredménnyel kapcsolatban sem született végül konszenzus, mert más kutatók nem vettek észre ilyen zavart a madaraiknál, és úgy vélik, nem lehet általánosítani az oldenburgi tapasztalatokat.

Ha végignézünk ezeken a kutatásokon és megállapításokon, azt láthatjuk, hogy talán sokkal bátrabban használjuk a rádióhullámokat annál, mint amennyire azt a róluk való tudásunk indokolttá tenné. Persze, a kommunikáció, a gyorsaság és az indormációáramlás kényelméről nehéz lemondani, és úgy tűnik, sok mindent talán túlzottan elhamarkodottan rendelünk alá ennek. Abban azonban talán bízhatunk, hogy ezt a kutatási területet komolyan veszi a tudomány és a döntéshozás egyaránt. Hogy egyre kifinomultabb módszerek születnek a sugárzások következményeinek vizsgálatára, így egyre többet tudhatunk meg arról, pontosan milyen hatásoknak is vagyunk kitéve mi és a környezetünk nap mint nap, és egyre inkább.


Képek forrása: 1. pixabay.com / Michael Gaida; 2. commons.wikimedia.org; 3. pixabay.com / PollyDot

 

A rovat új hírei

Hasonló

A rovat legolvasottabbjai