Jégolvadás az északi-sarkvidéken: így változtatja meg a helyi élővilágot
A jégolvadás hatására radikális változások mennek végbe a sarkvidéki ökoszisztémában. Cikksorozatunk első részében azt jártuk körül, hogyan hat vissza az éghajlatváltozásra a sarkvidéki jégolvadás, mostani írásunk témája pedig az, hogy ezek a változások miként érintik az ottani élővilágot.
Éhező jegesmedveForrás: commons.wikimedia.org
HósirályForrás: commons.wikimedia.org
Fitoplankton-virágzás a Barents-tengerenForrás: commons.wikimedia.org
Kezdjük azzal az állattal, melyről talán a legtöbbet hallani a jégolvadás kapcsán, ez pedig nem más, mint a jegesmedve. A jegesmedvék élete a jégtől függ: a jégen élő fókákra vadásznak és jégfolyosókon vándorolnak egyik területről a másikra, a vemhes nőstények téli odújukat hóból építik. Amikor tavasszal előjönnek a kölykeikkel, az anyák már 5-7 hónapja nem ettek, így tehát a túlélésük a fókavadászat sikerétől függ, amit pedig a tavaszi jégviszonyok befolyásolnak.
A felmelegedés hatásai először a jegesmedvék életterének a déli határain mutatkoznak, a kanadai James- és Hudson-öbölnél, ahol az elmúlt években már dokumentálták is a kedvezőtlen változásokat. A Hudson-öböl térségében romlott a felnőtt jegesmedvék állapota az elmúlt két évtizedben, valamint csökkent az élveszületések száma és az egyévesnél fiatalabb kölykök aránya a populációban. A bocsok száma és testsúlya is 15%-al csökkent 1981 és 1998 között, ami azzal függ össze, hogy ősszel később alakul ki a jég a tengeren, tavasszal pedig hamarabb elolvad, így a jegesmedvék hosszabb ideig éheznek, kölykeik kisebb méretűek és kevesebben lesznek, ami rontja az utódok túlélési esélyét. Emellett olyan közvetlen hatásokkal is számolni kell, mint a gyakoribbá váló tavaszi esőzések, melyek elmossák a medvék üregeit. A jegesmedvék valószínűleg nem élnék túl, ha teljesen elolvadna a nyári tengeri jég, hacsak nem alkalmazkodnának nyaranta a szárazföldi életmódhoz, amit azonban az ottani verseny, a más fajokkal való hibridizáció és a megnövekedett emberi interakciók veszélyeztetnek.
Fókák
A tengeri jég csökkenése különösen érzékenyen érinti a jégen élő fókákat - mint a gyűrűsfókák, a szalagos és a szakállas fókák -, ezen belül is a gyűrűs fókák minden bizonnyal a legkiszolgáltatottabbak, mivel életük minden aspektusa a tengeri jéghez kötődik. A jégtáblák eltöredezése miatt többek között elszakadhatnak egymástól az anyák és borjaik, ami az utódok magasabb halandóságához vezet. A gyűrűs fókák valószínűleg nem tudnának alkalmazkodni a szárazföldi élethez, ha mégis, akkor ehhez drámai változásokra lenne szükség a faj viselkedésében, és az újszülöttek sokkal nagyobb kockázatnak lennének kitéve a több ragadozó jelenléte miatt. A klímaváltozás hatásait a többi, jégtől függő fóka is megszenvedheti, mint a pettyes fóka vagy a grönlandi fóka. Velük szemben viszont a borjúfókák és a kúpos fókák élettere elég tág lehet ahhoz, hogy a jégtakaróval kevésbé borított helyeken is megéljenek.
Tengeri madarak
Egyes tengeri madarakra, például a hósirályokra és az alkabukókra is negatív hatással lehet a tengeri jég csökkenése. A jég repedésein keresztül halászó hósirályok kanadai populációja például mintegy 90%-al csökkent az elmúlt 20 évben.
HósirályForrás: commons.wikimedia.org
Rozmárok
A rozmárok a partokhoz legközelebbi jégtáblákról vadásznak, ahonnan leérnek a kontinentális talapzaton található, sekélyebb tengerrészek aljára, hogy onnan kagylókat, rákokat halásszanak ki. Amint azonban a tengeri jég távolabb húzódik a partvonaltól, már nem fognak tudni ily módon zsákmányt szerezni. Bár a rozmárok nem szívesen sodródnak ki a nyílt vizekre, nagy távolságokat is képesek megtenni az úszó jégtáblákon, így nagyobb területen találhatnak élelmet.
Változnak az algafajok
A Beaufort-tengeren végzett kutatások szerint a tengeri tápláléklánc alján található algák többsége az 1970-es és az 1990-es évek vége között kihalt, és helyüket kevésbé produktív algafajok váltották fel, amelyek általában édesvízben élnek. A kutatók szerint ez azzal függhet össze, hogy az olvadás hatására az eredeti jég alatt mintegy 30 méter vastag, édesvízből álló jégtakaró képződött, mely mélyebbre ér le, mint a korábbi. Az ehhez hasonló változások által legsúlyosabban érintett területek között lehet a Bering-tenger és a Hudson-öböl is.
Szárazföldi emlősök, édesvízi halak
A jégolvadás hatásai egyes szárazföldi fajokat is érintenek, az elmúlt évtizedekben például drámaian csökkent a lemmingek, pockok, keleti pézsmatulkok, rénszarvasok és karibuk populációja is. Ezen fajok megfogyatkozása pedig a ragadozóik csökkenését vonják maguk után, különösen akkor, ha fő táplálékforrásuk egy fajból kerül ki, ahogyan a hóbaglyok, halfarkasfélék, menyétek és hermelinek függnek a lemmingektől. Az Északi-sarkvidék édesvízi ökoszisztémája szintén veszélybe került, melynek részei a lazacok, a sebes és a tavi pisztrángok, a sarkvidéki szemlingek, a fehérhúsú halak.
A fajok északabbra húzódnak
Egy idei kutatás szerint a tengerek felmelegedésének hatására a sarkvidékek irányába növekszik az egyedek száma, mivel az addig zordnak számító élőhelyek egyre kellemesebbé válnak. Az Egyenlítő irányába ugyanakkor az előrejelzés szerint csökkenni fog az állatok száma, mivel ott már túl meleg lesz a túléléshez. Egy kutatócsoport elemzése szerint például a heringek és az Adélie-pingvinek populációja csökkent a melegebb vidékeken, míg a hidegebb peremeken növekedni kezdett.
A fajok vándorlása ökoszisztéma-változásokat és újabb versenyhelyzetet teremthet. A tundrán az emelkedő hőmérséklet hatására például vetélytársa akadt a sarki rókának: egy nála nagyobb rokon, a vörös róka. Az új jövevény nemcsak kiszoríthatja a sarki rókát, de erőfölényéből adódóan el is pusztíthatja azt. Az északi óceánban ezzel párhuzamosan a kardszárnyú delfinek száma indult növekedésnek, ahogyan az az időtartam is, amit az északi sarkvidéken töltenek. Ezzel párhuzamosan több narvált és grönlandi bálnát ejtenek zsákmányul.
Megfigyelték emellett azt is, hogy a Barents-tenger halállománya észak felé tolódik, évtizedenként akár 160 kilométernyi helyváltoztatást is elérve. A halvándorlás megváltoztatja a halászati berendezkedést is.
Fitoplankton-virágzás a Barents-tengerenForrás: commons.wikimedia.org
Zöldülés a sarkvidékeken
Nemcsak az állat-, de a növényvilágra is hatással van a felmelegedés és a jégolvadás. Az Északi-sarkvidéken azáltal, hogy a jég korábban olvad, hamarabb bújnak ki a növények, amely új fajok megjelenését is eredményezheti. A változás egyik legfőbb színtere Grönland, ahol egy 2013-as tanulmány szerint Észak-Amerika és Európa 44 fa- és cserjefajának többsége lesz képes megélni. A zöldülés egyébként az európai hegycsúcsokat is elérte, emellett Grönland is tartogat még más meglepetéseket, ugyanis partjainál 2012-ben először bukkantak hidegvízben élő korallzátonyra. Még az északi régiónál maradva az is megfigyelhető, hogy a tundrán magasabbra nőnek a növények, de talán még ennél is érdekesebb, hogy a növények olyan területeket is benépesítenek, ahol eddig sohasem éltek meg nagy számban. Az Európa alföldjein gyakori borjúpázsit (Anthoxanthum odoratum) például manapság már Izlandon és Svédországban is megjelent.
A Déli-sark az enyhébb nyarakon szintén kizöldül, két őshonos növénye közül az egyik, az antarktiszi sédbúza (Deschampsia antarctica) az elmúlt ötven évben például terjeszkedni kezdett. A sédbúza képes arra, hogy előnyére fordítsa a talaj felmelegedésekor felszabaduló nitrogént, ez pedig akár új típusú trágyák kifejlesztésében is segíthet.
Képek forrása:
1. Kép forrása: commons.wikimedia.org Kép szerzője: Andreas Weith
2. Kép forrása: commons.wikimedia.org Kép szerzője: jomilo75
3. Kép forrása: commons.wikimedia.org Kép szerzője: Nasa Goddard Space Flight Center
_(4971318856).jpg){kind=link}