Klíma-apokalipszis: Halottak lesznek a világ óceánjai és tengerei?

Magazin

írta: ecolounge
2016/10/09

A világtenger a földfelszínnek közel 70 %-át teszik ki. Az óceánok hatással vannak a légkörre, többek között helyi szinten és globális léptékben is beleszólnak az időjárás alakulásába. Azonban fordítva is igaz ez; a légkör összetételének változása az óceánokban is komoly változásokat idéz elő.

Az óceánok felszíni hőmérséklete a 20. század alatt folyamatosan nőtt, az elmúlt három évtizedben pedig magasabb volt, mint bármikor, amióta az 1800-as évek óta az észleléseket elkezdték. Amerikai tudósok szerint a tengerek felszíni hőmérséklete, akkor is növekedni fog még évszázadokig, ha az üvegházgázok kibocsátása megrekedne a mai szinten. Ennek következtében a tengerszint is emelkedni fog, az óceánok megnövekedett hőmennyisége pedig hozzájárul a még az eddigieknél is tombolóbb viharok kialakulásához. A klímaváltozás hatásai az óceánok és tengerek élővilágát is nagy mértékben érintik, a helyzetet pedig a túlhalászás vagy a szennyezések még tovább rontják. A WWF Élő Bolygó Jelentése szerint 1970 és 2012 között 49 %-kal csökkentek a tengeri élőlények populációi. Néhány halfaj- például az emberi táplálkozás szempontjából fontos makréla és tonhal-világállománya 75 %-kal esett vissza, de a korallzátonyok, a mangrove erdők és a hínárokkal borított térségek kiterjedése is csökkent.


Óceánsavasodás- a klímaváltozás gonosz ikertestvére
A klímaváltozás mellett ritkábban esik szó egy másik, világméretű folyamatról, ami jelentős változásokat hozhat az óceánok életében. Az elmúlt kétszáz évben az óceánok 30 %-kal lettek savasabbak. Az elmúlt 50 millió évben soha ilyen gyorsan nem változott meg az óceánok vizének kémiai összetétele. A változás oka az ember, egészen pontosan a megnövekedett széndioxid-kibocsátás. A légkör megnövekedett CO2 mennyiségének egy részét ugyanis az óceánok elnyelik. Az iparosodás kezdete óta 525 milliárd tonna szén-dioxidot nyeltek el az óceánok, jelenleg pedig naponta 22 millió tonna kerül a világtenger vizeibe. Ez még akár pozitív dolog is lehetne, hisz ha nem lennének az óceánok és nem nyelnének el szén-dioxid 30%-át, az üvegházhatás még erősebb lenne. Az elnyelt szén-dioxid azonban jelentősen megváltoztatja a tengervíz összetételét.

Az óceánok besötétednek, egyre több “óceáni halálzóna” alakulhat ki: A Föld néhány területén a növekvő csapadékmennyiség hatására a folyók erősebb sodrásúvá válnak, így több iszapot és hordalékot sodorhatnak a tengerekbe. Azok vize így sötétebbé, kevésbé áttetszővé válhat, amely folyamat gerjeszti a klímaváltozás okán egyébként is megjelenő óceáni elsavasodást (elsavasodás a növekvő széndioxid szint eredményeként lép fel, amely lassan megöli a rákokat, kagylókat, korallokat). Norvégia partjainál már észrevehető a változás, ott láthatóan sötétebb a víz. (A klímaválozás 6 kevésbé ismert hatásáról itt olvashat.) A kílmáltozással az ún "halálzónák” is megjelentek: Ezek oxigénben szegény óceáni területek, ahol bizonyos mikroorganizmusokon kívül már nincs élet. 2015-ben a tudósok az Atlanti-óceán északi részének trópusi vizeiben nyílt óceánon képződő, mondhatni "közlekedő" halálzónákat fedeztek fel, melyek örvényekben formálódva tömeges élőlénypusztulást eredményezhetnek.

Feloldódnak a kagylóhéjak
A tengervíz normális esetben enyhén lúgos. Az elnyelődő szén-dioxid oldódik a vízben, szénsav keletkezik, ami miatt egyre csökken a víz pH-ja. Az ipari forradalom óta a tengerek pH-ja 8,2-ről 8,1-re csökkent, és század végére további 0,3-0,4 tizedes csökkenés várható. Ez nem tűnik soknak, de a pH-skála akárcsak a földrengések mérésére szolgáló Richter-skála is, logaritmikus. Az előrejelzések szerint 2100-ra az óceánok 150%-kal lesznek savasabbak az iparosodás előtti mértékhez képest. A tengervízben oldódó szén-dioxid és a keletkező szénsav megváltoztatja a vízben levő ásványi anyagok, a kalcium és karbonátionok sűrűségének a fokát. Ez pedig nehezebbé teszi sok meszesedő élőlény számára a mészkiválasztást vagyis saját testük felépítését. Bizonyos pH tartományt elérve a víz elkezdi feloldani az állatok meszes héját. Ahogy ezt már megfigyelték például a parányi tengeri pillangók esetében. A törékeny kis puhatestűek vékony, áttetsző héja egy bizonyos pH szint alatt egyszerűen feloldódik, az állatok pedig elpusztulnak.

 

Változó életfeltételek
Ahogy a tengerek hőmérséklete emelkedik, sok élőlény számára az ideális életterek is változnak és mélyebbre vagy a hidegebb területek felé tolódnak el. A hőmérséklet számos faj számára kulcsinger a szaporodási folyamatok beindulásához. Nyilvánvaló, ha ez megváltozik, az megzavarhatja a sikeres szaporodást. Több hal és teknős fajnál a víz hőmérséklete befolyásolja az utódok ivararányát. A változás felboríthatja az eddigi egyensúlyt, ami hatással van a populáció további jövőjére is.

Az élőlényeknek alkalmazkodni kell környezetük változásaihoz. Nyilván lesznek olyan fajok, melyeknek ez sikerülni fog, sőt még előnyt is szerezhetnek más fajokkal szemben, és a maihoz képest jóval nagyobb területeken terjedhetnek majd el (ilyen például a töviskoronás tengericsillag, az invazív fajt búvárdrónokkal írtják). És lesznek olyan fajok is, melyek nem tudnak kellő gyorsasággal alkalmazkodni, visszaszorulnak, és akár ki is halhatnak.

A tengerszint emelkedés üteme is felgyorsult az utóbbi időben. Míg az iparosodásig 3-4 cm-t emelkedett évszázadonként, addig jelenleg az évszázados ráta 30 cm körül van. Az amerikai tudományos akadémia kutatói szerint 2100-ig, attól függően, hogy alakul az üvegházhatású gázok kibocsátása, 28-131 cm-t emelkedhet a tengerszint. A problémát még fenyegetőbb teszi, hogy vízszint emelkedésével párhuzamosan számos helyen süllyedést tapasztalnak a tengerparti területeken. Egy svéd kutatás tavaly arról számolt be, hogy a tengervíz szintjének emelkedése miatt bizonyos helyeken emberi fogyasztásra alkalmatlanná válhat az osztriga és a kagyló. Azokon a helyeken, ahol a vízszint emelkedése mellett a csapadék mennyisége is nő, csökkenhet a tengervíz sókoncentrációja, ez pedig hatással lehet az ott élő élőlényekre is. Kedvezhet például egyes kórokozó baktériumfajok és a halálos kagylótoxint (PST-t (paralytic shellfish toxin) termelő planktonfajoknak. Ezek a mérgek aztán felhalmozódnak az őket elfogyasztó kagylófélékben és egyéb élőlényekben, és a tányérra kerülve az ezeket elfogyasztó embert is megbetegíthetik. - Akárcsak a műanyag hulladék esetében.

Kihalnak a korralok?
A korallok számára a vízben megtalálható aragonit (a kalcium-karbonát kristályos formája)  a legfontosabb testük felépítéséhez. A korallok akkor növekednek a leggyorsabban, ha  a vízben az aragonit 5-ös telítettségi állapotban van jelen. Az iparosodás előtt a világ nagy korallzátonyai olyan vizekben voltak, ahol ez az érték 4-es vagy 5-ös volt. Ma alig találni olyan helyet a bolygón, ahol az aragonit telítettségi állapota magasabb lenne 4-nél. Ha az az üvegházgázok kibocsátása a jelenlegi ütemben folytatódik, 2100-ra nem lesz olyan térség, melynek értéke meghaladná a 3-ast. És ilyen körülmények között a korallok csak nagyon lassan növekednek. Márpedig a túlélésük érdekében folyamatosan növekedniük kellene.

De nem csak a korallok, más tengeri fajok számára is nehezebbé válik az élet az óceánok savasodása miatt. Egyes zooplanktonokat is vizsgáltak már, például a szintén mészhéjjal rendelkező foraminiférákat. A vizsgálatok szerint ezek az apró élőlények nem tudnak igazán alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz, és előrejelzések szerint a század végére el is tűnhetnek a trópusi tengerekből. És ez azért is nagy baj, mert a zooplanktonok a tápláléklánc alapját jelentik.

A klímaváltozás egyik legszembetűnőbb következménye a korallok kifehéredése.
A jelenség tulajdonképpen a tengerek magasabb hőmérsékletére adott stresszválasz, ami végeredményben a korallok pusztulásához, ezáltal - idővel - a tengeri ökoszisztémák összeomlásához vezet. Az elmúlt években sajnos számos ilyen esetet lehetett tapasztalni világszerte, egyes régiókban ez a korallok 70 %-nak pusztulásához vezetett. A WWF adatai szerint a világ korallzátonyainak harmada már elpusztult.

A kutatások szerint, ha a Föld átlaghőmérséklete az eddigi ütemben nő tovább, az éghajlatváltozás miatt 2050-re eltűnhetnek a korallzátonyok az egész Földről. A korallfehéredés a beteg korallzátonyok jellegzetes vonása. Amikor a tengervíz túlságosan felmelegszik, a korallok és a bennük élő, a színüket adó algák közötti szimbiózis megszűnik. Az algák kilökődnek és csak a fehéres színű mészváz marad utánuk. Ha a folyamat hosszan tart, a korallok elpusztulnak, ami súlyos csapást jelent az élőhelyként és táplálékként a korallokra támaszkodó halakra és rajtuk keresztül az emberekre is. A tengeri állatfajok több mint 25 százaléka él korallzátonyokban.

A korallfehéredés a Nagy-korallzátonyt is érintette már, és megölte a korallok egynegyedét. A Nagy-korallzátony északi térségében található Lizard-szigetet az átlagnál is jobban sújtotta a betegség,  ott a  korallok többsége- például az agancskorallok több mint 90 százaléka-elpusztult. A korallok pusztulása az ott élő  halakra is hatással van, mivel azok korallok hiányában nem találnak elegendő élelmet és menedéket, így végső soron a korallok pusztulása az egész ökoszisztéma összeomlásával jár, mely az emberre is hatással van.

A tengeri állatfajok több mint 25%-a él korallzátonyokban, ezek a zátonyok pedig körülbelül 850 millió ember számára bírnak valamilyen gazdasági, társadalmi vagy kulturális jelentőséggel, elég ha a halászatra gondolunk. Ha a korallok eltűnéséhez még hozzávesszük az ipari léptékű túlhalászatot, kijelenthetjük, hogy az ember rövid időn belül önmagát fosztja meg egy alapvető élelmiszerforrástól, ez pedig méginkább fogja indukálni a szegénységet és éhezést. - Melyek persze leginkább a szegény közösségeket fogják sújtani, hiszen számukra az elsődleges megélhetési forrás maguk az óceánok és a tengerek.

Pusztulnak a mangroveerdők
A partmenti élővilágot is érzékenyen érinti a gyors tengerszint emelkedés. A mangroveerdők számára ez maga a katasztrófa, mivel nekik a túléléshez hosszú időn át, stabilan egy szinten maradó vízre van szükségük. Nemrégiben például az Ausztrália Queensland állam egyik öblénél pusztultak ki hatalmas területen a mangrove erdők. Ez azért is baj, mert a mangroveerdők - amellett hogy a korallokhoz hasonlóan gazdag élővilág otthonául szolgálnak -, nem csak megvédik a partokat a hurrikánok pusztításától és a hullámzás okozta eróziótól, de tízszer több szén-dioxidot is tudnak megkötni, mint más erdők. - Köszönhetően az egyik leggyakoribb fafajnak, a gyorsan növő vörös mangrovénak illetve a sós-mocsaras, szinte folyton vízzel borított talajnak, amelyben csak lassan bomlanak le a növényi részek, és így jóval több szén-dioxidot képes tárolni.


A rovat új hírei

Hasonló

A rovat legolvasottabbjai