Maximumon az Antarktisz feletti ózonlyuk: kiterjedése elérte a 25 millió négyzetkilométert!
A Copernicus Sentinel-5P műhold mérései alapján elérte idei legnagyobb kiterjedését az Antarktisz feletti ózonlyuk, amelynek nemcsak mérete, de mélysége is az elmúlt évek egyik legnagyobbika volt.
Ózonlyuk az Antarktisz felett (Képünk illusztráció!)Forrás: commons.wikimedia.org
Szerző: NASA
A Copernicus Sentinel-5P műhold méréseit a német űrközpont (DLR) elemezte részletesen.
Az ózonlyuk mérete szabályszerűen változik. Augusztustól októberig növekszik, szeptember közepe és október közepe között éri el a maximumát. Amikor a déli félteke feletti légkör felsőbb rétegében, a sztratoszférában emelkedni kezd a hőmérséklet, csökken az ózonhiány, az úgynevezett poláris örvény - a Föld sarkainál lévő nagy kiterjedésű alacsony légnyomású terület, amely ott tartja a hideg, nagy tömegű levegőt a sarkoknál - gyengül, december végére az ózonszint újra normális lesz.
Idén a műhold mérései azt mutatják, hogy október 2-án az ózonlyuk elérte legnagyobb, nagyjából 25 millió négyzetkilométeres kiterjedését, ami méretében a 2018-as 22,9 millió és a 2015-ös 25,6 millióhoz hasonlítható - olvasható az Európai Űrügynökség honlapján.
Tavaly az ózonlyuk egyrészt korábban bezárult, mint általában, másrészt az elmúlt 30 év legkisebb méretét érte el.
A méret változatosságát nagyban meghatározza a Déli-sarkvidék körül fújó szelek erőssége. Ez az erős széláramlat a Föld forgásának és a sarkvidék, valamint a mérsékelt égövi hőmérséklet különbségének közvetlen következménye. Ha ez a szélköteg erős, válaszfalként működik, a mérsékelt égövi és a sarkvidéki légtömegek nem keverednek egymással, a sarkkörön belüli légtömegek nem jutnak ki, télen lehűlnek.
Diego Loyola, a DLR munkatársa elmondta, hogy a 2020-as ózonlyuk augusztus közepe óta gyorsan növekedett, átlagon felüli kiterjedésével az Antarktisz legnagyobb része fölé terült. Az idei ózonlyuk emellett az egyik legmélyebb is, valamint rekordalacsony ózonértéket mutat - tette hozzá.
A főként hűtőberendezésekben és aeroszolos palackokban használt klorofluorokarbonok elterjedése az 1970-es, 1980-as években megrongálta az ózonréteget, amely az Antarktisz feletti ózonlyuk képződéséhez vezetett.
Az ózonréteg védelmére 1987-ben létrehozott montreali jegyzőkönyvben arról állapodtak meg, hogy kivezetik ezeknek a káros anyagoknak a gyártását és használatát, ezzel beggyógyítják az ózonsebet.
Claus Zehner, a Copernicus Sentinel-5P műhold menedzsere szerint a globális ózonréteg 2050 körül éri el újra normális állapotát.
Kép forrása: commons.wikimedia.org / Szerző: NASA
