Megtalálták a grönlandi jégtakaró olvadásának legfőbb okát! - Fogyatkozik a nyári felhőzet, amely visszaverné a Nap hőjét
A Bristoli Egyetem munkatársai műholdfelvételekből és éghajlati modellekből nyert adatok elemzése révén állapították meg, hogy 1995 óta fokozatosan csökken a nyári felhőzet a térségben.
A nyári felhőzet csökkenése felelős nagyrészt a grönlandi jégtakaró olvadásáértForrás: pixabay
A Science Advances című folyóiratban közölt eredményeik szerint a nyári felhőzet mindössze 1 százaléknyi csökkenése 27 gigatonnányival több jég elolvadását eredményezi Grönlandon. Az elmúlt 22 évben nagyjából négyezer gigatonnányi jeget veszített a Föld legnagyobb szigete, amivel a legjelentősebb közreműködőjévé vált a globális tengerszint-emelkedésnek.
A szakemberek szerint a nyári hónapokban a kevesebb felhő és a több napsütés következtében nagyobb mennyiségű napsugárzás éri a felszínt, felerősítve az olvadást. A kutatást vezető Stefan Hofer, az egyetem földrajztudományi karának doktorandusza szerint a megnövekedett nyári napsugárzás a felelős a grönlandi jégolvadás nagyjából kétharmadáért az elmúlt évtizedekben.
"Egészen mostanáig azt hittük, hogy a grönlandi jégtakaró közelmúltbeli olvadásának hátterében kizárólag a magasabb hőmérséklet és annak következményei állnak. A tanulmányunk azonban azt mutatja, hogy a történet bizony többről szól, mint a helyi hőmérséklet emelkedése, és a felhőzet megváltozása korántsem átmeneti dolog, hanem olyasvalami, ami immár két évtizede zajlik" - húzta alá a szakember, "óriási meglepetésnek" nevezve eredményeiket.
A kutatók olyan, az 1850-ben megkezdett megfigyelések óta nem tapasztalt változásokat észleltek a bolygó légáramlataiban is, amelyek a nyári hónapokban elsősorban az északi-sarkvidéken és az Atlanti-óceán északi részén éreztetik a hatásukat.
| Tudósok nemrégiben a madarak ürülékével is kapcsolatba hozták a felhők képződését, igaz, kutatásuk az Északi-sarkvidék területeire fókuszált. A nyári hónapokban több millió madár vándorol az Északi-sarkvidék területeire, guanóval borítva be azokat. Kanadai, amerikai és svéd kutatók a térségből gyűjtöttek be levegőmintákat, melyek elemzésekor azt találták, hogy az év bizonyos időszakaiban - amikor fagypont fölötti a hőmérséklet - a guanó bomlásának eredményeként jelentősen megnő a légkör ammóniaszintje, mely a felhők kialakulását is befolyásolja, ugyanis az ammónia az óceán vízpermetéből származó kénsavval és vízmolekulákkal keveredve felszáll a légkörbe, ami indukálja a felhők kialakulását. - Az alacsonyan fekvő felhők pedig visszaverik a nap hőjét, így ezen térségek levegője hűvösebb lesz. Amennyiben tehát az éghajlat változásával a madárvándorlási útvonalak módosulnak, az még a guanón keresztül is hatással lesz az érintett térségek felmelegedésére. Ebből a kutatási eredményből is levonható a konzekvencia, miszerint a klímaváltozás milliónyi hatásai - közvetlen vagy közvetett módon bár, de - kapcsolódnak egymáshoz. (Ugyanakkor számos jelenségről és összefüggésről mégcsak tudomásunk sincs, ezért is veszélyes, ha megpróbálunk mesterségesen beavatkozni a folyamatokba). |
