Nők a természettudományban: a XVIII-XIX. század híres tudósnői
Odaadó anya, jámbor feleség, lelkiismeretes háziasszony, leginkább ezekben a szerepekben kellett helyt állnia egy nőnek a XVIII- XIX. században. Voltak azonban olyanok, akik a fakanalat inkább távcsőre és mikroszkópra cserélték, és a háztartás ügyes-bajos gondjai helyett sokkal szívesebben fürkészték az égbolt titkait vagy kerestek ősmaradványokat.
Caroline Herschel és Mary Anning
Sir William Herschel és Caroline HerschelForrás: upload.wikimedia.org
Szerző: Wellcome Library, London
Mary AnningForrás: en.wikipedia.org
Plesiosaur csontvázForrás: en.wikipedia.org
Maria MitchellForrás: en.wikipedia.org
Mary TreatForrás: www.discovervinelandhistory.org
Egy nőnek a korabeli tudományos életben komoly szembeszéllel kellett megharcolnia, hisz a nőket az egyetemeken, tudományos társaságokban sok esetben nem szívesen látták, és a vitathatatlan eredmények ellenére, a nők neve szinte soha nem tűnt fel a tudományos munkák hivatkozásaiban. Következzen most négy olyan nő, akik úttörők voltak saját tudományterületükön és máig ható felfedezéseket tettek.
Az első nő, aki üstököst fedezett fel
Caroline Herschel (1750-1848)
Caroline a híres hannoveri csillagász, William Herschel testvére volt, tulajdonképpen neki köszönhetően választotta ő is ezt a pályát. Bátyja eredetileg zenész volt és kezdetben csak hobbiként nézegette a csillagokat. Később annyira elvarázsolta az éjszakai égbolt, hogy felhagyott a zenéléssel, hogy minden idejét a csillagászatnak szentelhesse.
William Herschel, ahogy egyre több tapasztalatot szerzett, rájött, hogy az akkor elérhető távcsövek nem elég jók számára. Kísérletezni kezdett különböző lencsékkel és megépítette magának a kor egyik legjobb teleszkópjának számító, hét láb hosszú newtoni távcsövet. A távcső beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Herschel ugyanis 1781. március 13-án a kor egyik legnagyobb csillagászati felfedezését tette; felfedezte az Uránuszt. A bolygót már korábban is feljegyezték, de azt hitték róla, hogy csillag, és Herschel is először tévesen üstökösként azonosította azt. A felfedezésért lovaggá ütötték, majd György király asztronómusa lett. Herschel a bolygót az angol uralkodóról Georgium Sidusnak vagyis György csillagának nevezte el. Ez az elnevezés később azonban nem terjedt el.
Caroline kezdetben csak bátyja házvezetőnője volt, majd egyre jobban belefolyt annak munkájába, és később már megpróbált önálló tudományos kutatást is folytatni. 1783-ban felfedezett egy csillagközi ködöt, ami nem volt benne az akkor használatos Messier-katalógusban. Ugyanezen éjjel az Androméda-csillagképben található Messier 110 elliptikus törpegalaxist is megpillantotta.
1787-ben bátyja, a királyi csillagász asszisztenseként állást kapott, 50 fontos fizetéssel, ezzel az első nő lett, akit állami hivatalba felvettek. Bátyja halála után visszatért Hannoverbe, és folytatta csillagászati munkáját, Unokaöccse, Jon Herschel segítőjeként 2,5 ezer csillagködöt és csillaghalmazt rendszereztek.
1828-ban A Royal Astronomical Society (Királyi Csillagászati Társaság) első nőként aranyéremmel tüntette ki. Az elismerés különlegességét talán jól érzékelteti, hogy a következő nő, aki ezt megkapta,Vera Rubin volt, 1996-ban.
Az 1888-ban felfedezett 281-es Lucretia aszteroidát Herschel tiszteletére nevezték el (második neve Lucretia volt), de a Holdon is található egy objektum, mely az ő nevét őrzi, a C. Herschel kráter.
Életében összesen nyolc üstököst fedezett fel, köztük a 35P/ Herschel-Rigolett periodikus üstököst, amit róla neveztek el.
Sir William Herschel és Caroline HerschelForrás: upload.wikimedia.org
Szerző: Wellcome Library, London
A paleontológia hercegnője
Mary Anning (1799-1847)
A délnyugat-angliai Lyme Regis sziklás tengerpartja gazdag ősmaradványokban, különösen jura időszaki leletekben. A XIX. század elején Lyme Regis népszerű fürdőváros volt, a nyaralók pedig szívesen vásároltak az ősmaradványokból. A helyiek főleg télen kutattak fosszíliák után, mikor a földcsuszamlások újabb és újabb kincseket hoztak felszínre. A misztikusnak tartott lények maradványait sajátos, turistacsalogató nevekkel látták el. Így lett „kígyó-kő” az ammoniteszekből vagy „Ördög-ujja” a belemniteszekből.
Richard Anning, helyi bútorasztalos is, keresetkiegészítésként, fosszíliákat gyűjtött és árult turistáknak. Lánya, a kis Mary gyakran tartott apjával a fosszília kereső túrákra, és őt is magával ragadta az őslények iránti lelkesedés. Alig volt 12 éves, mikor első nagy felfedezését tette, rátalált egy őshüllő, egy Ichthyosaurus csontvázára. Apja halála után Anning fokozatosan átvette anyjától a fosszília üzletet, és nyitott egy boltot, melynek hamarosan messze földről érkező geológusok is állandó kuncsaftjai lettek.
Anning egyik legnagyobb felfedezése volt, amikor 1823-ban megtalálta az első teljes Plesioszaurusz csontvázat, majd öt évvel később az első brit Pteoroszaurusz, repülő hüllő csontvázat. Az általa talált ősmaradványok ezreivel Anning nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a tudósok megrajzolhassák a 200-140 millió évvel ezelőtti világ képét.
Mary AnningForrás: en.wikipedia.org
Anninget, bár ismert név lett geológus körökben és a fosszília gyűjtés gyakorlati oldalát nála jobban kevesen ismerték, a tudományos élet nem igazán ismerte el. Annak ellenére, hogy nem egy tekintélyes szakember kért tőle tanácsot és vitatta meg vele geológiai témájú dilemmáját, felfedezőként gyakran meg sem említették a nevét. Anning kétszeresen is hátrányban volt, hisz nő volt és munkás osztályból származott, így egyetemre nem járhatott. Autodidakta módon gyarapította tudását, rengeteg tudományos irodalmat olvasott, halakat és puhatestűeket boncolt, hogy még jobban megértse az őslények anatómiáját.
2010-ben, halála után 163 évvel, a Royal Society a tudománytörténet tíz legnagyobb hatású brit nője közé választotta.
Plesiosaur csontvázForrás: en.wikipedia.org
A csillagászat első professzora
Maria Mitchell (1818-1889)
Maria Mitchell családjával a massachusetts-i Nantucket szigetén élt és tanár édesapja hatására kezdett el érdeklődni a csillagászat iránt. A papa rendszeresen tanulmányozta az égboltot, hogy ellenőrizze a hajósok által használt kronométerek pontosságát, közben pedig lányát is megtanította a szextáns és a távcső használatára.
17 évesen Mitchell már maga is elindított egy iskolát, ahol lányokat oktatott matematikára és természettudományok alapjaira. 1847-ben vált igazán elismertté a tudományos világban, mikor felfedezte a C/1847 T1 jelű üstököst, mely később a Miss Mitchell üstököse nevet kapta. A felfedezés érdekessége, hogy ugyanezt az üstököst Francesco de Vico is megfigyelte Rómából, de mivel Mitchell két nappal korábban látta, ezért hivatalosan őt tekintik a felfedezőnek. Az üstökös felfedezése megváltoztatta az életét, és a tudományos világban érvényesülni tudó nő jelképe lett az Egyesült Államokban.
Ő lett az első nő, akit az Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémia tagjai közé választott. 1849-ben azon tizenegy csillagász és matematikus között volt, aki dolgozott a Egyesült Államok Tengerészeti Almanachján. Feladata az volt, hogy előre meghatározza a Vénusz helyzetét, amit aztán a tengerészek világszerte használni tudtak a navigáció során.
1865-ben első nőként a csillagászat professzora lett a neves Vassar Fősikolán. Bár ide már lányok is járhattak, az előírások nem mindig könnyítették meg a tudományra éhes hölgyek helyzetét. Csillagászatot például már tanulhattak lányok is, de ezzel együtt érvényben volt a főiskola azon szabálya is, mi szerint nők sötétedés után már nem tartózkodhattak épületen kívül.
Mitchell rengeteget utazott, hogy csillagászati megfigyeléseket folytathasson, leginkább a napfogyatkozások érdekelték, de tanulmányozta a Jupiter és a Szaturnusz felszínét és fényképezte is a csillagokat.
Maria MitchellForrás: en.wikipedia.org
Akitől Charles Darwin is tanácsot kért
Mary Treat (1830-1923)
A New Jersey-ből származó Mary Treat természettudományos érdeklődése szerteágazó volt, de leghíresebb munkái a botanika és az entomológia (rovartan) területén születtek.
Kezdetben népszerű ismeretterjesztő cikkeket írt olyan magazinokba, mint a Harper vagy a Queen, 39 éves volt, mikor első tudományos cikke megjelent az Ameican Entomologist-ban. Írói munkája mellett rovarokat és növényeket is gyűjtött ismert kutatók számára. A legismertebb tudós, akivel kapcsolatban volt, Charles Darwin, akivel 1870-ben kezdett el levelezni. Treat számos terepi megfigyeléséből származó adatot küldött Darwinnak, aki felhasználta ezeket akkor készülő munkájában, a Fajok eredetében. A levelekben több témát is érintettek, beszéltek például Treat azon kutatásáról, mely során a legyek nemét a lárvák alapján próbálta meghatározni vagy Darwinnak a húsevő növények életmódjával kapcsolatos problémáiról. Darwin ekkoriban a húsevő növények egy népes csoportját, a rencéket tanulmányozta. A növények morfológiájával Darwin már tisztában volt, de azt még nem tudta, hogyan ejti csapdába a növény áldozatait. Treat hosszú órákat töltött azzal, hogy mikroszkópja alatt tanulmányozza a rence csapdájának működését. Észrevette, hogy a csapda nyílásánál érzékelőszőrök vannak, melyekhez, ha hozzáér valami, kinyílik a csapóajtó. „A csapdák tulajdonképpen kicsiny hólyagocskák, melyek, mint a gyomor megemésztik és felszívják az állati táplálékot.”- írta Treat. Darwin annyira fellelkesült a Treat megfigyelésétől, hogy a rovarfogó növényekről szóló könyvében a fő szövegben és a lábjegyzetben is megemlítette Treat-et, ami ekkoriban egy női kutatóval szemben nem volt megszokott eljárás, ugyanis a nőket általában nem említették meg a tudományos munkákban. Treat és Darwin összesen 15 levelet váltott egymással. A tudománytörténeti jelentőségű leveleket ma a Cambridge-i Egyetem könyvtárában őrzik.
Treat eredményeinek elismeréseképpen négy fajt neveztek el róla, köztük egy amariliszt, Zephyranthes atamasca var. Treatae) és egy hangyafajt, (Aphaenogaster treatae).
28 év alatt 76 tudományos publikációt és ismeretterjesztő cikket írt, emellett pedig öt könyvet is megjelentetett. Például a Fejezetek a hangyákról és a Farm és a mező mérgező rovarai című könyvet, mely utóbbi öt kiadást ért meg.
Mary TreatForrás: www.discovervinelandhistory.org
Kép forrása: “Courtesy of the Vineland Historical and Antiquarian Society”
