Segítsük a mangroveerdők fennmaradását, hogy ők is segíthessenek minket!
Egy különösen értékes ökoszisztéma tűnhet el 2050-re a tengerszint-emelkedés következtében, amennyiben nem csökkentjük az üvegházhatású gázok kibocsátását.
Mangroveerdő egy folyótorkolatbanForrás: pixabay.com
Szerző: Kmarius
Jellegzetes mangrovegyökerek (Ausztrália)Forrás: pixabay.com
Szerző: Hbieser
Az Iravádi folyó deltája Mianmarban. A mangroveerdők kiirtása miatt a 2008-as Nargs ciklon hatalmas pusztítást végzett, mivel a természetes növényzet nem védte meg a partokat.Forrás: www.esa.int
Szerző: European Space Agency
A mangrove életmódú fák olyan part menti ökoszisztémák, amelyek a konvergens evolúció eredményeként a növények öt családjából fejlődtek ki folyók torkolataiban, illetve az úgynevezett brakkvizes („félsós”) tengerpartok árapályzónájában. Valószínűsítik, hogy Ausztráliában alakultak ki, majd Dél- és Délkelet-Ázsiában – beleértve az Indonéz szigetvilágot is – találtak igazi élőhelyükre. Többségük ma is ezeken a vidékeken él; az afrikai és amerikai – például floridai – mangroveerdők jóval fajszegényebbek. Mintegy 80 trópusi és szubtrópusi fajuk ismert, a Föld mangroveerdeinek összterülete 2000-ben 137 800 km² volt.
Fafajainak többsége „elevenszülő”, vagyis nem magvakat, hanem félig fejlett, 20-40 centiméteres csíranövényeket potyogtat el, amelyek a puha iszapba fúródva azonnal meggyökeresednek. Hogy az iszapból ki ne forduljanak, a fákat többnyire rugalmas horgonygyökérzet rögzíti, az időszakos elöntések miatt a törzseket pedig az iszapszint fölött szellőzőgyökerek sokasága veszi körül.
Jellegzetes mangrovegyökerek (Ausztrália)Forrás: pixabay.com
Szerző: Hbieser
A mangroveerdők jelentősége igen nagy: tekintélyes mennyiségű szenet tárolnak, segítenek megvédeni a tengerpartokat: nem csak csökkentik annak erózióját, de olyan természeti katasztrófáktól is védenek, mint a hurrikánok, cunamik vagy az árvíz. Gyökérzetük továbbá ideális élőhelyet biztosít a halaknak, valamint egyéb fajoknak, például a mangroveráknak.
Egy, a Science folyóiratban megjelent tanulmány szerint, ha az üvegházhatású gáz-kibocsátás nem csökken, a tengerszint-emelkedést nem élik túl ezek a különleges ökoszisztémák. Ehhez az ausztráliai Macquarie Egyetem vezette nemzetközi kutatócsoport az elmúlt 10 ezer év, 78 helyről gyűjtött üledékének adatait elemezte ahhoz, hogy megbecsüljék a mangroveerdők túlélési esélyeit a tengerszint-emelkedés mértékének alapján. 10 ezer évvel ezelőtt kezdődött ugyanis a tengerszint-emelkedés csökkenése több, mint évi 10 milliméterről, amely aztán nagyjából 4 ezer évvel ezelőttre stabil feltételeket eredményezett. A mangroveredők ebben az időszakban terjedtek el a Földön, a szénmegkötő képességük pedig hozzájárult az üvegházhatású gázok csökkentéséhez.
Az Iravádi folyó deltája Mianmarban. A mangroveerdők kiirtása miatt a 2008-as Nargs ciklon hatalmas pusztítást végzett, mivel a természetes növényzet nem védte meg a partokat.Forrás: www.esa.int
Szerző: European Space Agency
Amikor tengerszint-emelkedés meghaladta az évi 6 millimétert – amely megegyezik azzal, ami a továbbra is magas gázkibocsátás mellett 2050-re várható –, a mangroveerdők a múltban jellemzően nem tudtak alkalmazkodni ekkora szintemelkedéshez. Valószínűsíthetőbb a túlélésük, ha az emelkedés kevesebb, mint 5 milliméter évente – ez a szcenárió alacsony gázkibocsátás esetén lehetséges ebben az évszázadban.
A mangrove fák automatikusan a szárazföld felé „mozdulnak el”, ha nem tudnak felfelé növekedni, azonban a tengerpartok kiépítése nagyban akadályozza ezt a természetes folyamatot. A kutatók szerint alapvető fontosságú a tengerszint-emelkedés nagyságának mérséklése és annak biztosítása, hogy a mangroveerdők a parti alföldek felé tudjanak terjeszkedni.
„Ezen ökoszisztémák elvesztése nemcsak a szén-dioxid magasabb szintjéhez vezethet a légkörben, hanem hosszútávon kevesebb élő akadályozóját a viharok pusztító hatásának” – mondja Erica Ashe, a tanulmány egyik szerzője.
Képek forrása: 1. pixabay.com / Kmarius; 2. pixabay.com / Hbieser; 3. European Space Agency
