Klíma-apokalipszis: Hamarosan megindul a több tízmilliós klímamenekült áradat

Magazin

írta: ecolounge
2016/09/18

Fokozódó szárazság és ivóvízhiány, tengerszint emelkedés, extrém időjárási jelenségek, eszkalálódó polgárháborúk. "Csupán" néhány ok, ami miatt két-három évtizeden belül tízmilliók indulnak útnak.

Bár a nemzetközi jogban egyelőre hivatalosan nem használják a klímamenekült kifejezést, ez hamarosan meg fog változni. A közeljövőben ugyanis egyre több ember kényszerül arra, hogy elhagyja otthonát a globális klímaváltozás következményei miatt.

A szakértők szerint a Szíriából megindult menekült áradatnak is, részben a klímaváltozás miatt bekövetekezett, 2006-ban jelentkező hosszan tartó szárazság volt az oka. Az egyre súlyosabb vízhiány, az egekig emelkedő élelmiszerárak milliókat kergettek nyomorba, a falusi lakosság egy része szinte pillanatok alatt elveszítette megélhetését. A tömeg a városokba áramlott, ami tovább mélyítette az egyébként is fennálló társadalmi feszültségeket. A nyugtalanság szikrája végül polgárháborúhoz vezetett. A szíriai konfliktus csupán egy, azon számos közelmúltbeli történések közül, amelyek rámutatnak a klímaváltozás és az emberi konfliktusok, valamint a klímavándorlás, másik nevén klímamigráció kapcsolatára.

Klímaváltozás - erőszak - migráció: Van kapcsolat

Tudósok a 2000-es évek elején kezdték tanulmányozni a kérdést, miszerint van-e kapcsolat a klímaváltozás és az emberi konfliktusok között, a Maja civilizáció kipusztulásától egészen napjainkig. 2013-ban jelent meg a téma első átfogó tanulmánya, mely 60 db kutatást használt fel az adatok összevetésére. A jelentés rávilágított, hogy a vizsgált térségekben bekövetkezett szokatlan hőmérséklet emelkedés több, mint 50%-al növeli meg az erőszakos fellépések, pl. a helyi háborúk számát. A tanulmány tartalmaz egy igen fontos előrejezést is, eszerint amennyiben 2050-ig bekövetkezik a 2-4 Celsius fokos átlaghőmérséklet-emelkedés, úgy az globális szinten 8-16%-al fogja megnövelni az erőszakos bűnesetek számát. A növekvő erőszakot pedig még inkább gerjeszti majd a Föld számos országában már tapasztalható elsivatagosodás, mely a növénytermesztés visszaesését, egyes országok esetében a mezőgazdasági rendszerek teljes összeomlását fogja eredményezni, amint azt Afrikában már láthatjuk.

Az USA Haditengerészeti Elemzések Központjának Katonai Tanácsadó Testülete 2014-ben adott ki egy jelentést, mely szerint az éghajlatváltozás a Közel-Keleten és Afrikában a víz- és élelmiszer-készletek eltűnése fokozza a hagyományos regionális és etnikai feszültségeket, így azok konfliktusokhoz vezetnek. A tanulmány szerint a tengerszint emelkedése Indiában, Bangladesben és a vietnami Mekong-deltában a lakosságot és az élelmiszerellátást egyaránt veszélyezteti, ami újabb menekülthullámmal fenyeget.
Bár olyan kormányzati tanulmányról nem tudunk, mely az USA területén belül kialakuló fegyveres konfliktusok esélyeit latolgatná, biztosak vagyunk benne, hogy a politikai vezetés ezzel a katasztrofális forgatókönyvvel is számol, hiszen az elsivatagosodással jelentkező háborús katalizátor, az ivóvízhiány immáron az USA-ban is jelen van. A hirtelen előálló és komoly vízhiány több száz amerikai kis- és nagyvárost, sőt, egész államokat veszélyeztet, így többek közt Kaliforniát (hogy Kalifornia végül porba fullad-e, erről itt olvashat). 2016 januárjában az Országos Hírszerzési Igazgatóság Hivatala (DNI) a vízhiányt az USA egyik legnagyobb nemzetbiztonsági kockázatának minősítette.

Az ENSZ Egyetem Környezeti és Emberi Biztonság Intézete szerint 2050-re 50 és 200 millió lehet azoknak az embereknek a száma, akik a klímaváltozás miatt arra kényszerülnek, hogy elhagyják otthonukat. Sokak szerint azonban ez az érték jelentősen - és tudatosan - alulbecsült, hiszen 2100-ra már több milliárdra lesz tehető azok száma, akik klímamenekültként várnak a tömeges áttelepítésekre, közülük is 3,5 milliárd ember a növekvő tengerszint elől fog menekülni.

Víz alá kerülő trópusi paradicsomok
Sokak szerint az elsők, akik már valódi klímamenekülteknek tekinthetők, egy, a Tuvalu szigetéről származó család. A Hawaii és Ausztrália között fekvő paradicsomi sziget az óceán emelkedő vízszintje és az egyre gyakoribbá váló heves viharok miatt a század végére minden bizonnyal eltűnik a térképről. 2014-ben egy család részben ezekre az okokra hivatkozva kért és kapott menedéket Új-Zélandon. Bár a családot szoros rokoni kötelékek is fűzik Új-Zélandhoz, gyermekeik is ott születettek, és ez valószínűleg szintén sokat nyomott a latba kérelmük elbírálásakor.

Két évvel korábban egy Kiribatiról származó fiatalember hasonló kérelmét viszont elutasították Új-Zélandon, jelezve ezzel talán azt is, hogy nem szeretnék, ha klímamenekültek áradata érkezne az országba. A Csendes-óceánban fekvő Kiribati a Föld egyik olyan országa, mely a klímaváltozás hatásaira leginkább érzékeny (itt írtunk először a sziget eltűnéséről). A 33 atollból és kicsi szigetből álló Kiribatinak 110 ezer lakosa van. A sziget nagy része csak alig két méterrel magasabban fekszik a tengerszintnél. Az óceán vízszintje Kiribatinál, 1992 óta átlagosan 7,3 mm-t emelkedik évente, és emiatt már jó néhány falu partközeli házából el kellett költözni a lakóknak. A legutóbbi klímamodellek pedig azt mondják, hogy 2100-ra 1,5-1,8 métert emelkedik majd az óceánok vízszintje.

Összecsomagolni egy egész országot, B verzió: Sziget építése
Kiribati számára nem sok jót ígérnek a jövőkutatók. Az emelkedő tengerszint miatt egyre erősebb lesz a partmenti erózió, a sós tengervíz beszivárog az édesvíz- tároló rétegekbe, a mezőgazdaság és a halászat lehetőségei csökkennek, az emelkedő hőmérséklet és az esőzések miatt különböző betegségek, pl. dengue láz terjedhetnek el. Kiribati vezetése már most azon gondolkodik, hová lehet majd kimenekíteni az ország lakosságát. Biztos, ami biztos, már vásároltak egy 6000 hektárnyi területet az 1600 kilométere fekvő Fidzsi-szigeteken, mint potenciális menedék, ha tényleg beüt a baj. A kormány „méltósággal elvándorolni” jelszóval arra is biztatja a lakosokat, hogy sajátítsanak el olyan szakmákat, melyekkel jó eséllyel kaphatnak majd állást az esetleges befogadó országokban.

2003-tól a Világbank által támogatott „Kiribati Adaptation Program” keretében számos intézkedést is tettek, mellyel megpróbálnak védekezni az emelkedő tengerszinttel szemben. Homokzsákokból tengerparti védfalakat építettek, mangrove erdőket telepítettek a partokra és esővízgyűjtő rendszereket építettek ki. A próbálkozások közül van, ami bejött és olyan is, ami nem. A parti védművek például kontraproduktívnak bizonyultak, és még jobban elősegítették az eróziót. Az állam futurisztikus terveket sem veti el. Kiribati korábbi elnöke és a klímaváltozás elleni küzdelem egyik legaktívabb szószólója, Anote Tong például egy mesterséges sziget építését is lehetséges megoldásnak tartja. Épp ezért elnöksége alatt segítségért fordult az Egyesült Arab Emirátusokhoz, ahol már van gyakorlat ezen a téren, hisz itt található a Föld legnagyobb mesterséges szigete, a Palm Jumeriah vagy Pálma-sziget. Az Emirátusok már szakembereket is küldött Kiribatira, hogy a helyszínen mérjék fel a lehetőségeket. Ha tényleg emellett a megoldást mellett döntenek, komoly nemzetközi segítségre lesz szükség, hisz egy mesterséges sziget építése igen tetemes költségekkel jár.

Persze Kiribati csupán a jéghegy csúcsa, a tengerszint-emelkedés miatt sorra tűnnek el a csendes-óceáni Salamon-szigetek, a Carterer-szigetek, a Maldív, valamint a Seychelles-szigetek, ez utóbbiaknak a kutatók maximum 100 évet jósolnak. És nem jobb a helyzet a világ part menti nagyvárosainál sem. A talajvíz és a fosszilis tüzelőanyagok kitermelése, vagy olykor csupán a több nemzedéknyi földművelés miatt a világ part menti területein fekvő hatalmas városok egy része meglepően gyorsan süllyed, ami a környező tengerek szintjének emelkedését még fenyegetőbb problémává teszi. De ne gondoljuk, hogy csak a szigetek és a part menti nagyvárosok vannak bajban. Például Bangladesh-t, a dél-ázsiai országot szintén fenyegeti a tenger, az előrejelzések szerint 100 éven belül 20 millió embert kell majd kitelepíteni a térségből. Másik példaként említhetjük Szenegált, az "Afrikai Velence" néven ismert országot, mely minden valószínűség szerint 2100-ra eltűnik a térképről.

 

Tíz-, sőt később százmilliókat űz el az extrém forróság és a vízhiány
A klímaváltozás miatt egyre súlyosbodó szárazságra és vízhiányra lehet számítani, ami hatalmas tömegeket kényszeríthet otthonuk elhagyására. A Közel-Keletről és Afrikából már most is rengetegen indulnak útnak Európa felé, a háborúk, az erőszak elől. Hamarosan azonban még többen fognak, mert a klímaváltozás miatt sok helyen lehetetlenné válik majd az élet - állítja a Max Planck Intézet és a Ciprusi Intézet 2016. májusában publikált kutatása.

A térségben a 70-es évek óta megduplázódott az extrém meleg napok száma. 1986 és 2005. között átlagosan 16 napon volt extrém forróság, ez a század közepére 80 nap lehet. A legforróbb napokon már most is bőven 40 fok fölé emelkedik az hőmérséklet, de az előrejelzések szerint a század végére 50 fokra is emelkedhet a hőmérséklet, és ez a fokozódó légszennyezettséggel és a sivatagi porviharokkal együtt elviselhetetlenné teszi az életet.

A kutatók az előrejelzések készítése során két különböző forgatókönyvet vettek figyelembe, az egyik szerint az üvegházgázok kibocsátása csökken 2040-re, (ha mindenki betartja az ENSZ irányelveket), a másik szerint pedig, a gázok kibocsátásának növekedése tovább folytatódik, vagyis minden megy tovább, ahogy eddig. A vizsgálatok végén arra jutottak, hogy bármelyik forgatókönyvet is vesszük is figyelembe, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában a jelenlegi hőmérsékletek tovább növekednek majd. A legoptimistább esetben az extrém forró napok száma 116, míg a legrosszabb esetben 200 nap lesz majd a század végére. És ez minden bizonnyal tömeges kivándorlásokhoz fog vezetni.  A térségben több mint 500 millió ember él.

Harc lesz a vízért!
Az elemzések szerint 2050-re a Föld népességének mintegy fele fog fizikailag vízhiányos területen élni. Jelenleg ez az arány az optimistább becslések szerint 10 százalék körüli. Napjainkban a Föld népességének 40 százaléka számára okoz nehézséget a vízhez való hozzáférés, több mint egymilliárd ember pedig nem is képes biztonságos ivóvízhez jutni, elsősorban a természetes vizek szennyezettsége következtében. Várhatóan még ebben az évszázadban háborúk törnek majd ki a vízért, mely drágább lesz majd, mint az arany.
Az elmúlt években beindult a víz-kereskedelem, az ivóvíz előállítása érdekében pedig szinte futószalagon érkeznek az újabbnál-újabb találmányok, amelyek sós tengervízből vagy éppen emberi izzadságból igyekeznek ivóvizet kinyerni - Itt mutattunk be néhány alternatívát.

Szavaztak, költöznek
A sarkvidékek lakóinak is komolyan fel kell készülni egy esetleges kényszerű költözésre. Olvadó permafroszt, emelkedő tengervízszint, fokozódó erózió fenyegeti őket, és az előrejelzések szerint a század közepére több település víz alá kerülhet.

Az Egyesült Államokhoz tartozó alaszkai Shishmaref lakói idén augusztusban úgy döntöttek nem várnak tovább, itt az ideje, hogy elköltözzenek. A 650 fős falu lakóinak többsége arra szavazott, hogy áttelepítsék a falut egy egyelőre meg nem határozott helyre. A Bering-tengerben található kis sziget 960 kilométerre van Anchorage-tól, és a képletesen szólva, a klímaváltozás frontvonalában fekszik. A falu lakói az inupiat törzsbe tartoznak és generációk óta fókavadászatból és halászatból élnek. A 18 négyzetkilométeres sziget partvonala az elmúlt 35 évben közel 1 kilométerrel lett rövidebb. Az olvadó jég ugyanis már nem védi meg a partot a hullámoktól, melyek nagy erőkkel erodálják a talajt. A permafroszt is olvad, a melegedő tenger miatt pedig egyre több kereskedelmi hajó veszi erre az irányt, szennyezi a vizet és zavarja meg a térség törékeny ökoszisztémáját. Az olvadás és az eddig megszokottól eltérő környezeti viszonyok, miatt pedig már több tragikus baleset is történt.

Shishmaref átköltöztetése a becslések szerint közel 180 millió dollárba, (50 milliárd forint) fog kerülni, amihez állami segítséget várnak. Shishmaref mellett számos más  alaszkai település készül arra, hogy elköltözzön. Idén januárban az illetékes minisztérium 1 milliárd dollárt különített el, hogy segítsék az érintett közösségek klímaváltozás elleni küzdelmét. Shishmareffel külön cikkben is foglalkoztunk, link itt.

 

A messzi délen a sós víz mindent elnyel
Bár az alaszkai Shishmaref az Egyesült Államok történetének első olyan települése, melyet a klímaváltozás miatt átköltöztetnek, az USA első hivatalos klímamenekültjei nem északon, hanem délen élnek.
Egészen pontosan Louisana állam egy kis szigetén, Isle de Jean Charles-on, mely 120 km-re fekszik New Orleans-tól és 24 km-re a Mexikói-öböltől.

1955 óta a kis sziget területének 98 %-át elnyelte a sós víz, és a 22 400 hektárból mára 320 maradt. Ennek a drámai változásnak több oka is van; a tomboló hurrikánok, az átgondolatlan vízrendezési munkálatok, az olajvállalatok által vágott csatornák, melyeken a beáramló sós víz belülről erodálja a szigetet. Ami pedig eddig megmaradt a szigetből, azt a klímaváltozás miatti tengerszint- emelkedés nyeli el.

Washington kész segíteni a sziget indián lakosságának, és elsőként az ország történetében, mint klímamenekültek, nem a helyreállításhoz kapnak segítséget, hanem arra, hogy áttelepüljenek egy biztonságosabb helyre a szárazföld belsejébe. Isle de Jean Charles áttelepítési programja az első a világon. Épp ezért ez egy teszt is lesz, melyből kiderül, hogyan tud átvészelni egy közösség egy ilyen dramatikus változást. A program mintául is szolgálhat másoknak.

Isle de Jean Charles lakói ugyanis csak hatvan fő abból a 200 millióból, akik veszélyeztetett partvidékeken élnek, és két évtizeden belül hasonló áttelepülésre kényszerülnek majd.

 

A rovat új hírei

Hasonló

Özönlő klímamenekültek

Nem a klímaváltozás okozza a menekült- és migráns áradatot, de nem állíthatjuk, hogy nem játszik szerepet benne.

A rovat legolvasottabbjai