Halálcsillaggal az aszteroidák ellen
Az elmúlt hetek slágertémája volt az Oroszországban földet ért meteor, és az ennek kapcsán felmerülő kérdések: hogyan védekezhetünk a túlméretezett aszteroidákkal szemben?
Armageddon
Mint ismeretes, bő egy héttel ezelőtt – a NASA becslései szerint – körülbelül tízezer tonnás meteor érkezett a Föld légkörébe, és robbant fel az uráli térségben található Cseljabinszk közelében. A becsapódó kőzettömb lökéshulláma olyan erővel söpört végig a környéken, hogy több épületet, köztük üzleteket, lakásokat, iskolákat sodort el. Csak az óriási szerencsének köszönhető, hogy az esetnek nem volt halálos áldozata. Egy környékbeli, befagyott tavon is hatalmas lék keletkezett, feltehetően a robbanás következtében. Az eredetileg körülbelül 15-17 méter átmérőjű, óriási objektum milliónyi apró darabra szakadt szét a robbanást követően. Már most több mint ezer darab meteoritot találtak meg, és vizsgálnak a kutatók.
Ezt még megúsztuk, gondolhatják sokan. De mi a helyzet a hasonló, ám még nagyobb meteorokkal? A Naprendszer úgynevezett belső kisbolygó-övezetében számos olyan igen méretes aszteroida kering, amelyeknek pályája keresztezi Földünkét. Így tehát csak idő kérdése, mikor következnek be hasonló, vagy akár még sokkal nagyobb, nem kizárhatóan katasztrofális méretű becsapódások. Ahogy Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök fogalmazott a napokban: a Csebarkul névre keresztelt meteorhullás figyelmeztetés volt az emberiség számára, miszerint a világűrben élünk, és az amerikai katasztrófa sci-fik nem is állnak olyan messze a valóságtól. Medvegyev rámutatott, hogy a kozmikus veszélyeket csak közös erővel tudja elhárítani az emberiség.
Megoldásra pedig szükség van, annál is inkább, mert a számítások szerint a következő néhány évtizedben két tekintélyes méretű kisbolygó is potenciálisan veszélyes közelségben halad majd el a Föld térségében. A probléma pedig az, hogy a kisbolygókutató távcsövek érzékelési küszöbe igen alacsony, így egy földközelbe érkező aszteroidát csak túl későn képes észlelni. Bruce Willis pedig sajnos nem ér mindig rá, hogy kis csapatával az űrbe repülve felrobbantsa a galád sziklákat… A megoldás csak speciálisan erre kifejlesztett, és megfelelő pályára állított műholdakban rejlik, ezekre azonban eddig még csak tervek születtek.
Jön a napelemes Halálcsillag?
A tervek közül pedig a legérdekesebbet egy amerikai kutatócsoport fejlesztette ki, Az UC Santa Barbara egyetem fizikusa, Philip M. Lubin, valamint Gary B. Hughes feltaláló vezetésével. A projekt munkaneve a Halálcsillagra (Death Star) hajazó DE-STAR (Directed Energy Solar Targeting of Asteroids, and exploRation – Közvetlen Napenergiájú Kisbolygó Figyelő és Célzó), nem véletlenül. Az eszköz működési elvének ötletét ugyanis a két tudós, valamint a csoportban dolgozó diákok a Csillagok Háborúja jól ismert, bolygóromboló birodalmi szerkezetéről mintázták. Az általuk megálmodott rendszer a Föld körül keringve lézersugárral lőné, és robbantaná szét a földközelbe érő, bolygónkra veszélyt jelentő aszteroidákat. A DE-STAR kapacitása 100 gigawatt lézerenergia, amely elegendő lehet egy a 2012-ben földközelben elhaladt kisbolygónál tízszer nagyobb objektumok elpusztítására.
Az ötlet egyelőre a sci-fik világába tartozónak hangzik, de a kutatók elmondása alapján a DE-STAR ötlete ma is meglévő, használt technológiákból született, és elkészítése nem áll messze a valóságtól. „A szerkezet minden szükséges összetevőjével rendelkezünk jelenleg is. Talán az űrbe juttatás okozná a legnagyobb kihívást, de az alapvető elemek készen állnak. Ahhoz, hogy hatékony legyen, egy nagyobb rendszert kell kiépítenünk, de ha ez megvan, sok dologra képes lehet” – vélekedett Gary B. Hughes a munkáról.
A tervezett rendszer amellett, hogy védelmet nyújtana a Földnek, hatalmas keringő erőműként is működne. Emellett pedig képes lenne az aszteroidák kőzettani összetevőjének meghatározására, bolygókutatásra, de űrhajó-dokkolóként is működhetne.
Kép forrása: DE-STAR oldala