Naperőmű az űrben
Napelemekkel felvértezett, Föld körül keringő speciális műhold, amely lézerrel sugározná a Földre a megtermelt energiát.
MűholdForrás: NASA
Az 1970-es évek óta kutatják az űrbázisú napelemrendszer létrehozásának hogyanját. Most végső szakaszához érkezett a kutatás, következhet a gyakorlati megvalósítás.
A technológia "némiképp" különbözik a megszokott fotovoltaikus rendszerektől, mivel itt a napelemek a Föld körül keringő speciálisabb műholdra szerelve funkcionálnak. Ez jóval hatékonyabb, mint a felszíni megoldások, hiszen az atmoszférán áthaladó fény egy része visszaverődik, vagy elnyelődik, mondhatni, a földi egységek eleve veszteségesebben működnek.
A napelemrendszerű műhold (de nevezhetjük akár naperőműnek is) másik nagy előnye ugyancsak a hatékonyságával függ össze, ugyanis orbitális pályán mozogva akár állandóan a nap felé nézhet, így az éjszakák és nappalok váltakozásából adódó energia kiesés 0 % (földi értékkel kifejezve a napsütéses órák száma 24 óra / nap).
Az energia továbbítása a felszínre lézersugárzóval működne, amit a földi bázison egy gyűjtőantenna fogna be, és alakítana elektromos energiává.
Az amerikai "Nemzetközi Űrszövetkezet" (National Space Society) új projektjének keretében Indiával együtt kezdene bele az űrprogramba, amely ha beindul, azzal kielégíthetnék az emberiség energetikai szükségleteit. Az elképzelések szerint az űrszövetkezet 2025-ig kereskedelmi értékű, űrbeli megoldásokat valósítana meg úgy, hogy az Egyesült Államok és India mellett más országokat (Oroszországot, Kínát, az EU tagállamait) is bevonna a projektbe.
A technológia és a prototípus kifejlesztésére szolgáló első - 5 éves - fázis 10-30 millió dolláros kezdeti finanszírozást igényel. Az ezután következő 2. fázis egy nemzetközi konzorcium megalapításáról szól, amely a 10 éves periódus alatt egy kisméretű napelemes rendszert építene az ehhez szükséges 10 milliárd dollárból.
