Békamentő alagutakat adtak át, ezúttal Nógrádban
Száznyolcvan millió forintból építettek békamentő alagutakat a 2-es számú főútvonal Parassapusztához közeli szakaszán; a tizenöt terelőrendszer kétéltűek tízezreinek az életét menti meg, sőt a közlekedést is biztonságosabbá teszi.
A közlekedésért felelős szaktárca a Duna-Ipoly Nemzeti Parkkal közösen végzett beruházásában olyan korszerű rendszert telepíttetett a nagy kamionforgalmú főútra, amely egyrészt elbírja a járművek terhelését, másrészt biztosítja azt is, hogy az országút alatt futó alagutak fényt kapjanak és nedvesek maradjanak. A telelőhelyükre igyekvő, vagy onnan a tavasszal a vizes élőhelyekre visszainduló kétéltűek ugyanis csak így tudják használni ezeket.
A kétéltűek és hüllők vonulása idején az országúton közlekedőkre is veszélyes volt eddig ez az útszakasz, a vonulásuk közben elgázolt állatok ugyanis csúszásveszélyt okoztak. Az új autópálya-szakaszok mentén már a tervezéskor számolnak az állatok vonulásával, megfelelő védő- és terelőrendszereket építenek ki.
A mérsékelt égövben élő kétéltűek nagy része minden év tavaszán (az északi féltekén) vonulni kezd, hogy felkeresse a szaporodó helyül szolgáló közeli tavakat, kisebb víztesteket. Magyarországon az Alföldön a barna ásóbéka, a domb- és hegyvidékeken a barna varangy a legnagyobb számban vándorló faj. Ha tradicionális vonuló útvonalaikon egy út épült, akkor ezen át kell kelniük – ez hazánkban évente milliós nagyságrendű állat gázolásos pusztulását okozza. Szerencsére ma már egyre több helyen találkozhatunk olyan műszaki megoldásokkal, így terelőkerítésekkel és átjáró alagutakkal, melyek segítik az állatok vonulását, és persze nem feledkezhetünk meg az állatmentők munkájáról sem: Például a Varangy Akciócsoport Egyesület több tucat önkéntese éppen harminc éve végeznek varangymentő munkát Hont és Parassapuszta térségében. Kezdetben vödrökbe gyűjtve szállították az út egyik oldaláról a másikra az állatokat, később terelőrendszert építettek, ám a sötét és száraz átkelőket nem használták a kétéltűek. |