Jó-e, ha milliárdosok veszik meg az esőerdőket?
Úgy tűnik, nehéz tisztán látni, mi is folyik tulajdonképpen az Amazonas-medence esőerdeiben, különösen innen Európából. Mindenesetre az internet közönsége napok óta (ismét) ünnepli Johan Eliasch svéd üzletembert, aki egy fotó állítása szerint 400 000 angol hold (kb. 1600 km2) esőerdőt vásárolt meg potom 14 000 000 dollárért (mai árfolyamon 3 955 278 837 Ft) hogy megóvja a területet az illegális fakitermeléstől. Ha a számadatok igazak, négyzetméterenként 2,47 forintért jutott hozzá, ez pedig már önmagában is felvet néhány kérdést...
Amazóniai látkép Manaus mellettForrás: wikipedia.org
A viralizálódott plakátForrás: facebook.com
Érintetlen őslakos falu AmazóniábanForrás: wikipedia.org
A hírek szerint a svéd iparmágnás, aki a Head nevű sportszergyártócég tulajdonosa, és akit 2006-ban a Sunday Times a világ 145. leggazdagabb embereként tartott számon 355 millió fontos vagyonnal, tényleg megvette a körülbelül Nagy-London méretű erdőterületet még 2005-ben, illetve a területen aktív, Gethal nevű fakitermelő céget is felvásárolta.
A viralizálódott plakátForrás: facebook.com
Három évvel később már arról cikkeztek az újságok, hogy egy brazil környezetvédelmi szervezet nyomozásának hatására a brazil kormány igen magas pénzbírsággal sújtotta a Gethalt illegális fakitermelésért, és azért, mert a felszólításra sem mutatta be a dokumentumokat, melyek igazolták volna a területhasználathoz való jogát.
Az „Eliasch-hoz közell álló források” tagadták a vádakat, melyek véleményük szerint annak a politikai manővernek a részét képezték, hogy a külföldi tulajdonosokat rossz színben tüntessék fel a médián keresztül. Hozzátették, hogy miután Eliasch megvette a céget, leálltak a fakivágással, így a felelősség a Gethal előző tulajdonosaié.
Hogy végül mi lett az ügy eredménye és ki fizette ki a bírságot, arról már nem szóltak a hírek, mindenesetre több brit újság később arról cikkezett, hogy a háttérben a brazil kormány állt, mely így igyekezett visszaszerezni hitelességét a környezetvédelmi ügyekben, miután az erdőírtások felgyorsultak az Amazonas-medencében.
Brazíliában egyébként is ellenérzéssel fogadják a külföldi földvásárlókat, mert attól tartanak, hogy az ország erőforrásai így külföldiekhez, ha nem egyenesen külföldre kerülnek. A brazil miniszterelnök Lula da Silva úgy nyilatkozott, hogy Amazónia nem eladó, a brazil kormány pedig még szigorúbban is kezdett vizsgálódni a szabálytalan tranzakciók miatt aggódva, melyek keretében brazil cégek külföldi tőke segítségével vezzek földet, így a külföldiek kikerülték a külföldiek földvásárlását célzó szabályozást.
Eliasch egyébként valóban több környezetvédelmi tevékenységet tudhat maga mögött: Gordon Brown volt brit miniszterelnök környezetvédelmi tanácsadója volt, 2007-ben Frank Field politikussal megalapította a Cool Earth nevű jótékonysági szervezetet, mely az esőerdők és a helyi közösségek védelmét tűzte ki célul, emellett nevéhez fűződik egy sokak által vitatott tanulmány arról, hogyan mentheti meg a karbonkvóta-kereskedelem az esőerdőket.
Érintetlen őslakos falu AmazóniábanForrás: wikipedia.org
Kép forrása / Szerző: Agência de Notícias do Acre
Közkincsek magánkézben
Persze nem Eliasch az egyetlen, aki veszélyeztetett természeti érték birtokában van: Paul van Vlissingen milliárdosnak Afrikában, Kris McDivittnek, a Patagonia ruhacég volt elnökének és férjének Doug Tompkinsnak Chilében és Argentinában van területük, és Soros György valamint Luciano Benetton szintén Dél-Amerikában vásárolt földet. A környezetvédelmi kezdeményezéseket állításuk szerint az vezérli, hogy beálljanak oda, ahol a helyi vezetés gyengének bizonyult a környezetpusztítással szemben, és megvédjék a területet. Ebből a szempontból tehát még mindig ez tűnhet a legjobb megoldásnak, hiszen ha nem ők vásárolják meg az erdőt, akkor megteszik helyettük olaj- és bányavállalatok, ahogy arra számos példát láthattunk is a múltban.
A karbonkvóta és a "zöldkolonializmus"
Sokakban felmerül azonban a kérdés, hogy egy született üzletember nem mindenhol a hasznot és a dollárokat látja-e? Az (összeesküvés-)elméletek közül még a legártatlanabb az az elképzelés, miszerint a háttérben a karbonüzlet áll (melyet egyébként az Eliasch-tanulmány a leginkább környezetkímélőnek tart). Azaz a multik azért vásárolnak például erdőket, hogy ezzel fedezzék a széndioxid-kibocsátásukat, illetve adott esetben kereskedjenek is a felesleggel. Ugyanakkor ez több problémát is felvet: például a karbonpiaci árak zuhanását, valamint azt, hogyha az európai széndioxid-kibocsátást túl gyorsan kompenzálja a karbonkereskedelem, akkor az visszavetheti a gyakorlati környezetvédelmet és a megújuló energiaforrások fejlesztését, arról nem is beszélve, hogy a helyi közösségek nem részesülnek a bevételből.
Az erőforrásokban gazdag Amazonas-medence évszázadok óta a külföldi hatalmak és a nemzetközi tőke célpontja, autonómiájuk megsértése pedig már régóta bosszantja a brazilokat (Az amazonasi erdők lesújtó állapotáról itt olvashat). Véleményük szerint az országnak segíteni kell, nem pedig kiárusítani azoknak, akik évekkel korábban még az erdőpusztításokból profitáltak (ez persze merész általánosítás részükről, de elkeseredettségük tükrében érthető, hogy így gondolkodnak). Gyanakvást kelt bennük, amikor egy külföldi vállalat azt állítja, jobb munkát végez a természeti értékek megőrzésének terén mint maga a kormányzat, és nehezen hiszik, hogy e nagy jótékonykodás célja nem a fellelhető erőforrások kisajátítása vagy kitermelése. Bizalmatlanságuk ugyanakkor nem egyedi vonás, a szegények és gazdagok közötti szakadék világszerte egyre mélyebb (cikk itt), amit a vagyonos hírességek olykor fényűzőnek kikiáltott befektetései méginkább növelnek. A helyi őslakosok attól félnek, hogy a befektetők még inkább ellehetetlenítik az életüket és elveszik tőlük az életteret. És mindennek ellenére úgy tűnik, világtendencia, hogy egyre könnyebb megvásárolni olyan térségeket, melyek azelőtt mindenki számára nyitva álltak: teljes erdők, partszakaszok, szigetek kerülnek magánemberek kezébe, akik aztán saját tulajdonukként azt kezdenek az adott területtel, amit csak akarnak.
Kiemelt kép forrása / Szerző: Neil Palmer (CIAT)
