Jobban kedvelik a kertünket, mint a vadont - Állatok, melyek kihasználják az ember közelségét

Az emberek jelenléte általában nincs kedvező hatással a vadon élő állatokra. Az urbanizációval egyre inkább hozzájárulunk élőhelyeik elvesztéséhez, a biodiverzitás csökkenéséhez. Mindebből az következne - gondolhatnánk -, hogy a lakott területeken kevesebb vadállat él, ám a tapasztalatok mást mutatnak, a városi környezetben sokszor több vadállat fordul elő, mint a természetben.

Amerikai csíkosmókus egy kerti etetőbenForrás: commons.wikimedia.org
Szerző: Geoff Clarke

Kertben ólálkodó vörös rókaForrás: commons.wikimedia.org
Szerző: Oosoom

A kutatók „városi vadélet paradoxonnak” (urban wildlife paradox) nevezik ezt a jelenséget, és egy friss tanulmányban mutatnak rá az okaira. Eredményeiket a Frontiers in Ecology and Evolution folyóiratban tették közzé.

Tanulmányuk szerint az emberek - szándékosan és néha véletlenül - etetik a vadakat, valamint menedéket és egyéb forrásokat biztosítanak számukra.

"Létezik egy elképzelés, mely szerint a természet és az emberek nehezen férnek össze" - mondja Roland Kays társszerző, az Észak-Karolinai Állami Egyetem docense, az NC Természeti Erőforrások Múzeumának Biodiverzitás és Föld Megfigyelési Laborjának igazgatója.- „Ám azt tapasztaltuk, hogy ha emlősökről van szó, főleg Észak-Amerikában, valójában nagyon jól megvannak az emberek közelében. Arra számítottunk, kevesebb állattal találkozunk - de valójában még többel is.”

Ők láthatóan jobban kedvelik a kerteket, mint a vadont

A kutatók kamerákat állítottak fel 58 ház udvarán Raleigh (Durham) közelében, valamint a közeli vidéki és városi erdőkben, hogy összehasonlítsák az állatok aktivitását. Hatféle jellegzetességre összpontosítottak, amelyekre az állatok erőforrásként tekinthetnek: állati takarmányozás, veteményeskertek, komposztkupacok, tyúkólok, farakások és vízforrások.

A kamerák felvételeit elemezve hét fajt gyakrabban észleltek az udvarokon, mint az erdőkben: a keleti szürke mókusok (Sciurus carolinensis), a szürke és vörös rókák (Urocyon, Vulpes vulpes), az északi oposszumok (Didelphis virginiana), a floridai üreginyulak (Sylvilagus floridanus), az erdei mormoták (Marmota monax) valamint az amerikai csíkosmókusok (Tamias striatus) gyakrabban mutatkoztak az otthonok közelében, mint a vadonban, míg tizenegy faj, köztük a fehérfarkú szarvas (Odocoileus virginianus), a mosómedve (Procyon lotor) és a kanadai hód (Castor canadensis) gyakoribb volt a külvárosi erdőkben.

Az élelmezés nagy szerepet játszik a városi vadélet paradoxon magyarázatában

A tanulmány egyik következtetése szerint a városi területek állatpopulációira az etetésének volt a legnagyobb hatása, amely így nagy szerepet játszik a városi vadélet paradoxon magyarázatában. Más körülmények (pl. veteményeskertek, tyúkólok, komposztok) megléte szintén pozitív hatással bírtak, ám jóval kevésbé, mint az élelmezés.

Kertben ólálkodó vörös rókaForrás: commons.wikimedia.org
Szerző: Oosoom

Előnyös, vagy sem?

Ám nemcsak az etetésnek jut fontos szerep: a háztulajdonosok és az ingatlantulajdonosok intézkedései - például konyhakert létesítése - akarva akaratlanul is hatással lehetnek a vadon élő állatok populációjára. Például a komposztok sok konyhai hulladékot tartalmazhatnak, ami a vadon élő állatok számára vonzó lehet, akár csak a veteményeskertek vagy a tyúkólak, melyek bár szintén nem a vadállatok számára létesültek, általuk mégiscsak bővülnek a táplálékforrások lehetőségei.

"Noha csak Durham területét vizsgálja a tanulmány, annak megállapításai valószínűleg másutt is megállják a helyüket" - mondta Kays. - "A városi vadélet paradoxont már más helyeken is megfigyelték, így remélem, hogy a kutatási eredmények hasonlóak lesznek máshol is, legalábbis az Egyesült Államokban. Arra számítok, hogy a szárazföldi területeken a vízforrások fontosabbak lesznek Durhamhez képest, ahol sokat esik az eső."

A kutatók egyelőre nem mérlegelik, hogy jó vagy rossz-e a vadon élő állatok városi jelenléte, hiszen ez ennél egy jóval árnyaltabb kérdés.

„Az ember igen széleskörű ajánlásokkal találkozik, pl. ne etesse a medvéket. De hol húzható meg a határ a kismadaraktól a mókusig, a nyulaktól a mosómedvékig? Mikor válik ártalmassá az állatok etetése még akkor is, ha jól csináljuk?” – teszi fel a kérdést Kays.