Létezik a fák közötti barátság, sokszor együtt is halnak meg!
Vajon a fák kapcsolatban állnak egymással gyökereik révén? És ha igen, ez csak véletlenszerű, mondhatni föld alatti „ütközés” eredménye, vagy tudatos, támogató összekapcsolódás?
Létezik a fák közötti barátság, sokszor együtt is halnak meg - a kép illusztrációForrás: pexels
Peter Wohlleben, egy német erdész egy régi bükkös rezervátumban különös, mohával benőtt kövekre bukkant. Közelebbről megvizsgálva látta meg, hogy nem is kő, hanem egy régi fadarab az. Elcsodálkozott a fa keménységén (a bükkfa nedves talajon néhány év alatt elkorhad), majd miután óvatosan megkapargatta a kérget újabb meglepetés érte: egy zöld rétegre lelt!
Miért olyan furcsa ez?
A színanyag csak klorofillból származhatott, ami azt jelentette, hogy a fa mégsem volt halott.
Rájött, hogy egy hatalmas, ősrégi fatörzs maradványaira – külső peremére – bukkant, és mivel a belseje már humusszá korhadt szét, nyilvánvalóvá vált, hogy a törzset 400-500 évvel korábban vágták ki.
Hogyan maradhattak mégis életben a maradványok? Hiszen ez levelek és így fotoszintézis nélkül lehetetlen!
Vagy mégsem?
Más megoldás nem lévén, csak a szomszédos fák segíthették őt, méghozzá a gyökereik segítségével. (Olykor a talajt és a gyökereket át- meg átszövő gombafonalak hálózata révén létesül kapcsolat, de időnként közvetlenül is.)
A jelenséget többször megfigyelték már, ami alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az erdők szuperorganizmusok, hasonló képződmények, mint egy hangyaboly.
De vajon mi értelme van annak, hogy a fák saját – napért és vízért versengő – konkurenciájuk életben maradását segítik? - Az okok ugyanazok, mint az emberi társadalmakban: együtt könnyebb. Egy fa nem erdő, nem képes kiegyensúlyozott, helyi klímát kialakítani, védtelen a viharokkal szemben. Együtt sok fa viszont ökoszisztémát alkot, ami csillapítja a szélsőségesen magas vagy alacsony hőmérséklet hatásait, nagy mennyiségben tárolja a vizet és párás levegőt hoz létre. Ilyen környezetben a fák védetten élhetnek és magas kort élhetnek meg. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, a közösséget mindenáron fenn kell tartani. Ezért aztán a beteg egyedeket is támogatják, ellátják őket tápanyaggal. Hiszen könnyen megtörténhet, hogy később nekik lesz szükségük segítségre.
Persze, a barátságnak a fáknál is vannak fokozatai, hiszen a napfényért a lombkorona szintjén harc dúl. Ugyanakkor a baráti fák – általában egyazon faj tagjai – nem nyomják el egymást, sőt, a gyökereik olyan szorosan összekapcsolódnak, hogy sokszor együtt is halnak meg. Ilyen barátságok azonban rendszerint csak természetes erdőkben tapasztalhatók. Az ültetett erdőkben ugyanis a gyökerek olyan tartós sérülést szenvednek, hogy úgy tűnik, már nem képesek hálózattá szerveződni.
| Akik elmélyednének az erdő titkaiban, azoknak ajánljuk figyelmébe Peter Wohlleben – a Park Könyvkiadó gondozásában – megjelent könyvét. A neves német erdész „A fák titkos élete” c. műve eddig több mint 105 ezer példányban kelt el. Az 1964-ben született író erdőgazdálkodást tanult és több mint 20 éven át e területen is dolgozott. Hogy ökológiai elképzeléseit a gyakorlatba is átültethesse, felmondott és napjainkban az Eifel-hegységben vezet egy környezetbarát – gépmentes – erdőgazdaságot, ahol az őserdők visszaállításán munkálkodik. Könyve az erdő mélyére kalauzolja olvasóit, és olyan titkokat tár fel, melyek még a gyakori túrázókra is újdonságként hatnak. A fák eddig nem is sejtett képességeiről írott könyvében a legújabb felfedezéseket éppúgy figyelembe veszi, mint saját tapasztalatait és érzéseit. |
