Létezik a fák közötti barátság, sokszor együtt is halnak meg!

Magazin

írta: ecolounge
2017/05/28

Vajon a fák kapcsolatban állnak egymással gyökereik révén? És ha igen, ez csak véletlenszerű, mondhatni föld alatti „ütközés” eredménye, vagy tudatos, támogató összekapcsolódás?

Peter Wohlleben, egy német erdész egy régi bükkös rezervátumban különös, mohával benőtt kövekre bukkant. Közelebbről megvizsgálva látta meg, hogy nem is kő, hanem egy régi fadarab az. Elcsodálkozott a fa keménységén (a bükkfa nedves talajon néhány év alatt elkorhad), majd miután óvatosan megkapargatta a kérget újabb meglepetés érte: egy zöld rétegre lelt!
Miért olyan furcsa ez?
A színanyag csak klorofillból származhatott, ami azt jelentette, hogy a fa mégsem volt halott.

Rájött, hogy egy hatalmas, ősrégi fatörzs maradványaira – külső peremére – bukkant, és mivel a belseje már humusszá korhadt szét, nyilvánvalóvá vált, hogy a törzset 400-500 évvel korábban vágták ki.
Hogyan maradhattak mégis életben a maradványok? Hiszen ez levelek és így fotoszintézis nélkül lehetetlen!
Vagy mégsem?

Más megoldás nem lévén, csak a szomszédos fák segíthették őt, méghozzá a gyökereik segítségével. (Olykor a talajt és a gyökereket át- meg átszövő gombafonalak hálózata révén létesül kapcsolat, de időnként közvetlenül is.)

A jelenséget többször megfigyelték már, ami alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az erdők szuperorganizmusok, hasonló képződmények, mint egy hangyaboly.

De vajon mi értelme van annak, hogy a fák saját – napért és vízért versengő – konkurenciájuk életben maradását segítik? - Az okok ugyanazok, mint az emberi társadalmakban: együtt könnyebb. Egy fa nem erdő, nem képes kiegyensúlyozott, helyi klímát kialakítani, védtelen a viharokkal szemben. Együtt sok fa viszont ökoszisztémát alkot, ami csillapítja a szélsőségesen magas vagy alacsony hőmérséklet hatásait, nagy mennyiségben tárolja a vizet és párás levegőt hoz létre. Ilyen környezetben a fák védetten élhetnek és magas kort élhetnek meg. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, a közösséget mindenáron fenn kell tartani. Ezért aztán a beteg egyedeket is támogatják, ellátják őket tápanyaggal. Hiszen könnyen megtörténhet, hogy később nekik lesz szükségük segítségre.

Persze, a barátságnak a fáknál is vannak fokozatai, hiszen a napfényért a lombkorona szintjén harc dúl. Ugyanakkor a baráti fák – általában egyazon faj tagjai – nem nyomják el egymást, sőt, a gyökereik olyan szorosan összekapcsolódnak, hogy sokszor együtt is halnak meg. Ilyen barátságok azonban rendszerint csak természetes erdőkben tapasztalhatók. Az ültetett erdőkben ugyanis a gyökerek olyan tartós sérülést szenvednek, hogy úgy tűnik, már nem képesek hálózattá szerveződni.

Akik elmélyednének az erdő titkaiban, azoknak ajánljuk figyelmébe Peter Wohlleben – a Park Könyvkiadó gondozásában – megjelent könyvét. A neves német erdész „A fák titkos élete” c. műve eddig több mint 105 ezer példányban kelt el. Az 1964-ben született író erdőgazdálkodást tanult és több mint 20 éven át e területen is dolgozott. Hogy ökológiai elképzeléseit a gyakorlatba is átültethesse, felmondott és napjainkban az Eifel-hegységben vezet egy környezetbarát – gépmentes – erdőgazdaságot, ahol az őserdők visszaállításán munkálkodik. Könyve az erdő mélyére kalauzolja olvasóit, és olyan titkokat tár fel, melyek még a gyakori túrázókra is újdonságként hatnak. A fák eddig nem is sejtett képességeiről írott könyvében a legújabb felfedezéseket éppúgy figyelembe veszi, mint saját tapasztalatait és érzéseit.

 

 

forrás: zöldunió

A rovat új hírei

Hasonló

Mit üzennek az emberek a fáknak?

Az önkormányzati projekt kinőtte magát, a melbourneiek annyira fellelkesedtek az ötleten, hogy a fák több ezer üzenetet kaptak a ...

A rovat legolvasottabbjai