5 képzőművész, aki tapinthatóvá teszi a klímaváltozást
A természet, a környezet mindig inspirálta a művészeket, akik ezerféleképp örökítették meg a természet gyönyörű, olykor félelmetes jelenségeit. Azonban mára változott a helyzet, az alkotók műveikben egyre többet foglalkoznak a klímaváltozással, szennyezéssel járó problémákkal. Ezúttal olyan alkotókat mutatunk be, akik a szívükön viselik a környezet sorsát.
Nele Azevedo: Olvadó emberekForrás: commons.wikimedia.org
Ólafur Elíasson: Ice watch (Jégnéző)Forrás: commons.wikimedia.org
Mary Mattingly: Waterpod (Vízkapszula)Forrás: en.wikipedia.org
Mary Mattingly: SwaleForrás: marymattingly.com
A természet a kezdetektől fogva az egyik fő inspirációforrása a művészetnek, a klímaváltozás hatásainak erősödésével azonban az alkotó és környezet viszonya is megváltozik, és az egyes természeti jelenségek ábrázolása egyben figyelemfelhívássá válhat a változó időjárásra és más ökológiai fenyegetésekre, emellett környezettudatosabb gondolkodásra is késztetheti a szemlélőket. Az artsy.net művészeti magazin listát állított össze a klímaművészet legnagyobb hatású képviselőiről, többek között erről válogattunk mi is.
Ólafur Elíasson, aki testközelbe hozza a távoli jelenségeket
Az izlandi származású dán képzőművész, Ólafur Elíasson a klímaművészet megkerülhetetlen alakja, aki nagyméretű szobrairól és különböző természeti elemeket felvonultató installációiról ismert. Egyik célja, hogy közel hozzon és kézzelfoghatóvá tegyen olyan jelenségeket, melyek egyébként a mindennapi hírek között távoliak és elvontak maradnának. Leghíresebb alkotása minden bizonnyal a 2014-es Ice Watch című installáció, melynek keretében 12 jégblokkot állított ki Párizsban a klímakonferencia idején azzal a céllal, hogy kézzelfogható tapasztalatot mutasson a nézőknek a jégolvadásról.
Ólafur Elíasson: Ice watch (Jégnéző)Forrás: commons.wikimedia.org
Szintén gyakran említik 2003-as The Weather Project - Időjárás projekt című installációját, melynek során a Tate Modern Turbine Hall-jának terében rekonstruálta az időjárás változásait: a csarnokot a Nap uralta, valamint finom köd lepte be, mely mintha a kinti környezetből kúszott volna be. A nap folyamán a köd halvány, felhőszerű képződményekké alakult át, mielőtt eloszlott. A mennyezetre pillantva a nézők azt láthatták, hogy rajta az alatta lévő tér tükröződik, a csarnok végében pedig, óriási félköríven több száz, az utcai világításokhoz hasonló, egyfrekvenciás lámpa bocsátott ki káprázatos sugárzást, melyet körré egészített ki a tükör, így jött létre a mesterséges Nap, mely mindössze két színt, a sárgát és a feketét tett láthatóvá.
Az idei Föld Napja alkalmából Earth Perspectives - Földi perspektívák címmel jelentkezett alkotással, melynek célja, hogy kizökkentse az embert a megszokott perspektíváiból. Ennek érdekében a földgömb 8 különböző helyzetében, komplementer színekkel mutatja meg, hogyan néz ki a világ, hogyha a „közepének“ valamelyik gyakran említett, ám riktán érzékelt, neuralgikus területét, a Nagy-korallzátonyt, a Mariana-árkot, Jakutföldet, a Gangeszt, az etiópiai Semien-hegységet, Csernobilt, Görnlandot vagy Ecuadort tekintjük.
Mary Mattingly - a közterek mint konyhakertek
A New York-i székhelyű Mary Mattingly a fotózáson, a szobrászaton, az installáción és a performanszon keresztül kutatja az otthon, az utazás, a térképészet és az emberek egymáshoz, a környezethez, a gépekhez, valamint a vállalati és politikai entitásokhoz való viszonyának témáit. Legismertebb alkotásai futurisztikus, elmosódott tájképek, hordható szobrok, és hordható otthonok, melyek voltaképpen viselhető sátrak. 2009-ben létrehozta a Waterpod nevű, önellátó lakhelyet.
Mary Mattingly: Waterpod (Vízkapszula)Forrás: en.wikipedia.org
Legismertebb alkotása a 2016-os, Swale névre keresztelt úszó kert, mellyel Mattingly azt a New York-i törvényt játssza ki, amely szerint közterületen nem lehet élelmiszert termeszteni és gyűjteni. Mint írja, agrárvárosban nőtt fel, ahol az ivóvíz szennyezett volt, ennek hatására fordult figyelme a tiszta víz, mint egyre ritkább és védendő erőforrás felé. A Swale szeretne rámutatni, hogy milyen fontosak New York vízi útjai és a közterületek, hogy ezeket körültekintőbben lehetne használni, és figyelmesebben lehetne gondoskodni róluk. A projekt nem maradt hatástalan, alig egy évvel utána a bronxi Concrete Plant Parkban konyhakertet nyitottak, mely jelenleg kísérleti programként működik, és melynek keretében 100 év óta először termelnek élelmiszert a város valamely parkjában.
Mary Mattingly: SwaleForrás: marymattingly.com
Mattingly más műveiben is rákérdez a környezethez való viszonyunkat befolyásoló, rendszerszintű keretekre, például 2018-as Mi történik? című performanszában egy katonai járművet szerelt szét, visszakövetve annak alkatrészeit a legalapvetőbb ásványi elemekig. Ennek során nemcsak a kizsákmányoló bányászati gyakorlatokra mutatott rá, de felhívta a figyelmet a háború környezeti következményeire is. Egyik legújabb projektjében, Az Ökotóp Könyvtárban (The Ecotopian Library) arra kéri az embereket, hogy járuljanak hozzá egy olyan kollektív eszközkészlet meglakotásához, amely elősegítheti a fenntartható jövő kialakítását.
Caj Kuo-Csiang - Noé bárkájának szomorú interpretációja
Kína környezeti pusztítása áll Caj Kuo-Csiang (Cai Guo-Qiang) kínai művész 2014-es kiállításának középpontjában, melynek a Kilencedik hullám címet adta a 19. századi orosz művész, Ivan Ajvazovszkij festménye után, amely egy hajót ábrázol a viharos tengernek kiszolgáltatottan. A címadó műben Kuo-Csiang azt személteti, ahogy ez a hatalmi dinamika megfordult, és már a természet vált kiszolgáltatottá az emberiség szeszélyeinek. A megnyitón egy rozzant halászhajót láthatott a közönség, melyet beteg, veszélyeztetett fajok szobraival halmozott el, mintegy Noé bárkájának szomorú interpretációjaként. Az alkotást részben egy sokkoló 2013-as esemény ihlette, amikor 16 000 elhullott sertést találtak a sanghaji Huangpu folyóban, melyeket csöcsiangi tenyésztők dobtak a vízbe.
A művész eredetileg azt tervezte, hogy hajójával az említett folyón fog haladni, erre nem kapott engedélyt a kínai kormánytól. A szembesítő kiállításon olyan művek szerepeltek még, mint a The Bund Without Us - A Bund nélkülünk című, puskaporral rajzolt kép, mely Sanghaj híres vízparti sétányát ábrázolja az ember nélkül, miután visszafoglalta a természet. Eközben a Néma tinta - Silent Ink installáció a hagyományos kínai tájfestmények meditatív jellegét állította szembe azzal, hogy az ország milyen távol került a természettől.
Basia Irland jégkönyvei
Basia Irland új-mexikói környezetművész Ice Receding/Books Reseeding - Jégolvadás/Könyvültetés című művének középpontjában a vízparti ökoszisztéma áll. A folyóvízből készült jégkönyvek „szövegét“ a helyi ökoszisztéma elemeiből álló „ökológiai nyelv” adja különböző magok illetve növényi részek formájában, melyek kiszabadulnak, amikor a jég elolvad a folyóban. A Jégkönyvek útnak indításán mindig sok helyi környezetvédő, művész, őslakos és érdeklődő vesz részt.
A projekt hangsúlyozza a közösségi erőfeszítések és a tudományos ismeretek szükségességét az éghajlatváltozás és a vízgazdálkodás összetett problémáinak kezelésében. A magok kiválasztásában ökológusok, biológusok és botanikusok is részt vesznek, hogy az adott zónához a legmegfelelőbb magokat válasszák ki, melyekből azután partmenti növények nőnek, hogy fontos szerepet töltsenek be a szén megkötésében, az áradások és az aszály enyhítésében, más növények beporzásában, újabb magok szétszórásában, és a parti erózió lassításában. A parti növényzet emellett kiszűr bizonyos szennyező anyagokat, táplálékot és élőhelyet, valamint esztétikai élvezetet biztosít.
Nele Azevedo olvadó hadserege
Képek forrása:
1. Kép forrása: commons.wikimedia.org Kép szerzője: Xtinac75
2. Kép forrása: commons.wikimedia.org Kép szerzője: Jorge Láscar
3. Kép forrása: wikimedia.org Kép szerzője: J. H. Fearless
4. Kép forrása: marymattingly.com Kép szerzője: Mary Mattingly
.jpg){kind=link}
