Példák a környezetművészetre
A képzőművészet a kezdetektől fogva merít inspirációt és persze anyagot a természetből, az ökológiai tudatosság kérdései azonban csak a 20. században váltak témává és adtak ihletet a különböző alkotásokhoz.
A környezetművészet elnevezés a 20. század második felében kialakuló konceptuális művészeti irányzathoz kapcsolódik, és többféle művészeti kísérletet és szándékot foglal magában. Míg eleinte elsősorban a táj formálását jelentette, illetve a környezet elemeinek beépítését az egyes alkotásokba, egyre inkább eltolódott a környezettudatosság népszerűsítésének irányába. Következzen néhány példa.
Manhattani búzamező
Dénes Ágnes a környezetművészet egyik úttörője, leghíresebb műve az 1982-es manhattani búzamező, melynek címe Wheatfield - A Confrontation. A művésznő tinédzserként került New Yorkba, majd festőnek tanult, de a vászon és a kiállítóterem adta keretek hamar szűkösnek bizonyultak számára. Annál is inkább, mert fel akarta hívni a figyelmet az ember és a természet kölcsönhatásának fontosságára. Így fogott aztán tájalakító munkába, melynek során egy Manhattan szélén található, két hektáros szemétlerakót változtatott aranyló búzamezővé. A kalászokból végül 1000 font búzát sikerült learatni, ami egy éhínségellenes művészeti kampány keretében járta be a Földet, hogy élelmet és az újabb termés lehetőségét biztosítsa a rászorulóknak.
Egyensúly a kövekben
A brit Andy Goldsworthy az egyik legismertebb környezetszobrász, aki általában tájspecifikus, és az adott terület elemeiből építkező szobrokat készít kövek, ágak, levelek és más növényi részek felhasználásával. Ezeket többnyire kézzel, illetve fogainak segítségével munkálja meg. Alkotásaiban a természet körforgásának ritmusát is szeretné érzékeltetni, ezért a művek életéhez hozzátartozik bomlásuk, megsemmisülésük folyamata is. Leghíresebb alkotásai közé tartoznak az egyensúlyozó kövek, sokan őt is tartják e műfaj atyjának.
A tájművészet, vagy más néven "land art" művészeti irányzat - akárcsak az "earth art", avagy földművészet - a hatvanas években alakult ki a "minimal art"-ból, bár sokan eredeztetik a "conteptual art"-ból is. Lényege, hogy a művészek magán a természeten eszközölnek különféle változtatásokat, ugyancsak természetes "eszközökre", mint kellékekre hagyatkozva, így pl. növényekre, földre, kövekre.
Természetvédelem és esztétika
Aviva Rahmani, amerikai ökoművész, a társadalmi felelősségvállalás elkötelezett híve. Projektjei gyakran különböző tudományterületek képviselőivel együttműködésben születnek, és témájuk nemcsak a természetre irányuló pusztítás megállítása, hanem az emberek közötti erőszak elleni küzdelem is. Monumentális koncepciójának, mely összeköti a természetvédelmi és szociális kérdéseket Ghost nets (Szellemhálók) a címe. Ennek keretében vett részt a maine-i öböl vizes élőhelyeinek helyreállítását és megőrzését célzó munkálatokban is.
Kép forrása / Szerző: Eve Andrée Laramée and Aviva Rahmani
TÁJÉK Alkotócsoport
A magyar tájművészek közül talán a tájépítészekből álló TÁJÉK alkotócsoport a legaktívabb, a 2000-es években leginkább a különböző művészeti események kapcsán született akcióikkal hívták fel magukra a figyelmet. Ilyen volt például a 2004-es Művészetek Völgyében született KÉSZEN-LÉT KENYÉRMEZŐ, vagy a 2008-as Sziget fesztiválon felállított Vasvirágok című szobor. Céljuk "a táj, mint művészetet befogadó közeg újraértelmezése, valamint az ökologikus gondolkodás és a fogyasztói társadalom között húzódó szakadék áthidalása".
D.A.S.T. Arteam
Korábban írtunk már a művészeti csoport által készített Sivataglehelet (Desert Breath) elnevezésű homokspirál installációról, amely a Szahara mélyén, az egyiptomi El Gounán kívül eső területen található. A cikk ide kattintva is megtekinthető.
Kiemelt kép forrása / Szerző: GailLeenstra