Katasztrófához vezetne a kevesebb fogyasztás?
Karl-Johan Persson szerint társadalmi katasztrófához vezet, ha meg akarjuk menteni a bolygót.
Ruhák mosás után - a kép illusztrációForrás: pixabay.com
Talán nem csodálkozhatunk azon, hogy Karl-Johan Persson, a H&M vezérigazgatója nem kíván csatlakozni a "vásárolj kevesebbet" mozgalomhoz. De a fogyasztást pártoló véleménye igencsak megoszthatja a vásárlókat.
Csak folytassuk a pazarlást
Persson szerint azzal, ha kevesebbet költünk azért, hogy megmentsük a bolygót, társadalmi katasztrófát idézhetünk elő, melynek a legszegényebbek ihatják meg a levét. A Guardian fenntarthatósággal foglalkozó blogjában – melyet egyébként véletlenül pont a svéd cég szponzorál –, a vezérigazgató azt mondta, ha visszafognánk a fogyasztásunkat, milliók munkáját veszélyeztetnénk, és megakaszthatnánk a gazdasági növekedést. – Csak a környezetvédők érvelnek azzal, hogy sok felesleges dolgot veszünk meg, melyre nincs is szükségünk, így vásárolhatnánk kevesebbet is – mondja a ruhacég alapítójának unokája. – De ha 10% helyett 20%-al vennénk kevesebbet mindabból, amire nincs szükségünk, az társadalmi és gazdasági katasztrófához, munkanélküliséghez és szegénységhez vezetne. Az igazgató kijelentése meglehetősen ironikus, ha azt nézzük, hogy néhány éve a cég körül abból robbant ki botrány, hogy kambodzsai munkásait gyalázatosan alulfizeti: még arra sincs pénzük, hogy ételt vegyenek maguknak. Nem kérdés, hogy Persson érdekelt abban, hogy növekedjen a termelés, hiszen 2015-ben a H&M 400 újabb üzletet tervez nyitni.
Fenntartható-e a fogyasztás?
Nem arról van szó, hogy a H&M ne tenne lépéseket a fenntarthatóság irányába: a világ második legnagyobb ruhacége a legnagyobb biopamut felvásárló. 2012-ben ők kezdeményezték az első ruhaaújrahasznosító mozgalmat boltjaikban, a 2013-as, tragikus bangladesi gyárösszeomlás után az elsők között írták alá a bangladesi gyárak biztonságára vonatkozó irányelveket és azt ígérik, 2018-ra bangladesi és kambodzsai dolgozóik bérét a létminimumig emelik. Mindez azonban mit sem változtat a tényen, hogy ők is ugyanannak az etikátlan gépezetnek a részei, mely olcsó munkaerővel előállíttatott, olcsó ruhán gazdagszik meg.
Itt megtekintheti a 2013-ban készült angol nyelvű rövidfilmet, ami a bangladesi és kambodzsai munkakörülményeket mutatja be:
Az ellenvélemények
Sarah Ditty, a Fashion Revolution nevű mozgalom alapítója nyílt levélben fogalmazta meg véleményét: – Persson üzenete azért is veszélyes, mert szemlélete szerint a kollektív szerepünk és felelősségünk kimerül a fogyasztásban, ahelyett, hogy aktív résztvevők lennénk a közösségben, saját hatóerővel. Olyan rendszert vázol, melyben pusztán fogyasztók vagyunk, akiknek nincs más céljuk, minthogy dolgokat vásároljanak és ezt folytassák az idők végéig. Nem számít, hogy végesek az erőforrásaink, sem az, hogy évente több millió tonna textilszemét keletkezik, mely nagy mértékben felel az üvegházhatású gázkibocsátásért is.
– Amikor a gyárban a dolgozók szó szerint halálra hajtják magukat, egyszerűen nem állja meg a helyét a „de legalább van munkájuk” kijelentés. Teljesen mindegy, hogy milyen forradalmian új anyagokkal operálunk, amíg a ruhaipari munkások a világ legszegényebb vidékein a „gyors divat” ördögi körének rabjai, és folyamatosan hajtanak azért, hogy lehetetlenül rövid határidő alatt hatalmas mennyiséget tegyenek le az asztalra, mindezt a lehetőnél is olcsóbban – teszi hozzá.
Katherine Martinko, a TreeHugger újságírója szintén pesszimista a kérdésben: a gyors divat sosem lehet fenntartható, bármit is mondjanak a cégek. Nem hiszem, hogy Persson annyira szívén viselné a gyári munkások sorsát. Sokkal inkább az foglalkoztatja, hogyan töltse meg vásárlókkal az újonnan nyíló boltjait.
