Érdemes az óceán fenekére néznünk!
A víznek kulcsszerepe van az éghajat alakításában. Következzenek azok a mélytengeri jelenségek, melyekre érdemes odafigyelnünk!
Kovamoszatok (NOAA)Forrás: commons.wikimedia.org
A Kavacsi vulkán kitörése (NOAA)Forrás: commons.wikimedia.org
A likacsosházúak képviselőiForrás: commons.wikimedia.org
A Földnek körülbelül 70%-át borítja víz, így nem meglepő, hogy a tengerek és óceánok különösen nagy szerepet játszanak az éghajlat alakításában, befolyásolják a Föld hőháztartását és az időjárás mintázatait. Azonban amikor a mélységet kutatjuk, olyan rejtélyekkel találjuk magunkat szemben, mint amikor a végtelen világűrt kémleljük. Szerencsére a tudósok már szorgalmasan dolgoznak a felderítésen. Íme, néhány érdekes eredmény.
Mélytengeri vulkánok
Azt eddig is tudtuk, hogy az óceán fenekén számtalan vulkán található, és hogy a repedésekből a magmával együtt széndioxid tör föl, ám mindeddig azt gondoltuk, hogy ez olyan lassú és kiszámítható folyamat, mely nem avatkozik bele az üvegházhatásba. Mára azonban ez a feltételezés megdőlni látszik. Maya Tolstoy, a Columbia Egyetem tengeri geofizikusa a Geophysical Research Letters című újságban publikálta tanulmányát, mely szerint a kitörések üteme nagyon is ingadozó, és függ a tengerszint, de még a Föld pályájának változásától is.
A kutató a szeizmikus aktivitásról szóló adatok, tengerfenék-térképek és jégminták segítségével állapította meg, hogy az alacsonyabb tengerszint több ezer évre visszamenőleg együttjárt a szaporodó kitörésekkel, míg a magasabb tengerszint épp ellenkezőleg, nyugalmat kényszerített a háborgó tengerfenékre. Az olvadó jégtáblák tehát szintén csillapíthatják a tengeri tűzhányók aktivitását.
A kutatások egyébként évek óta folynak, 2013-ban már hírt adtunk a mélytengeri vulkánok és a klímaváltozás - akkor még csupán feltételezhető - kapcsolatáról.
A Kavacsi vulkán kitörése (NOAA)Forrás: commons.wikimedia.org
Árulkodó eukarióták
Tudjuk, hogy az utolsó jégkorszak a légköri széndioxidszint drasztikus emelkedése után következett be, de az, hogy honnan származtak ezek a gázok, mindeddig rejtély volt. Nemrégiben azonban olyan ősi mikroorganizmusok leleteit fedezték fel, melyek a tengermélyen rejtőző széndioxid nyomára vezetnek. A likacsosházúak (foraminifera) törzsébe tartozó egysejtű eukarióták héjának maradványai képet adnak az óceán egykori összetételéről. A vizsgálatokból a tudósok arra következtettek, hogy a tenger széndioxidkoncentrációja a jégkorszak végén magasabb volt, mint a légköré - ami egyébként szintén nem volt kicsi. Mindez arra utal, hogy ebben az időben a víz is jelentős széndioxidforrás volt.
A The Conversationben megjelent tanulmány szerzői felhívják a figyelmünket arra, hogy nem árt az óvatosság, ugyanis a légkörben ma található széndioxid mennyisége (400 ppm) olyan magas, amilyen a pliocén óta, vagyis 3 millió éve nem volt. Az óceánok pedig az ipari forradalom óta körülbelül 155 milliárd tonnányit nyeltek el, az emberi kibocsátás mintegy 30%-át, és nem lehet tudni, hogy mennyit bírnak még el.
A likacsosházúak képviselőiForrás: commons.wikimedia.org
Kép forrása / Szerző: Hans Hillewaert
Falánk planktonok
Egy másik, hasznos információforrás a vízben található oldott szén, melynek ultraviola sugárral mérik a korát, ez pedig megmutatja azt is, hogy honnan származik: míg a régebbi eredetű szén hidrotermikus és metánszivárgásból származik, az újabb a légkörből került az óceánba. Miután körülbelül 1000 évbe telik, míg a víz a felszínről az óceán mélyére jut, igazán senki nem számított arra, hogy újonnan keletkezett, emberi eredetű szenet is találnak a tengerfenéken. Ehhez képest egy tanulmány szerint a mélytengeri szén körülbelül 30 százaléka újkeletű.
Tehát kell lennie egy hiányzó láncszemnek, mely lehetővé teszi a szén gyors transzportját, ezt pedig nem másban, mint a planktonokban találták meg, melyek a felszín közelében megkötik a szenet, és amikor elpusztulnak, lesüllyednek. Ahogy a testük feloszlik, kiszabadul belőle a szén is. A tengerfenék régebbi eredetű fosszíliái egyébként 30-szor hosszabb ideig maradnak egy helyben, mint ahogy az az óceán természetes körforgásából következne. Mindez nagy hatással lehet az éghajlatra és a szénháztartásra. Van mit keresniük tehát a klímakutatóknak is itt.