Óriás lyukak a világ végén
2014 nyarán egy hatalmas lyukat filmeztek le Észak-Szibériában, a képek hamar bejárták a világsajtót. A több mint 70 méter mély kráter a feltételezések szerint két éve keletkezhetett, de eredetéről kezdetben a tudósok sem tudtak sokat. Épp ezért expedíciót indítottak a titokzatos óriás lyukhoz, melyből hamarosan két másikat is találtak.
Kráter a Jamal-félszigetenForrás: Russian Centre of Arctic Exploration
Szerző: Vladimir Pushkarev
Az első lyukat a szibériai Jamal-félszigeten fedezték fel 2014 július közepén, majd egy újabbat Taz, egy másikat pedig a Tajmír-félszigeten. A környék távol van mindentől, a legközelebbi jelentősebb város, 700 km-re fekszik innen. A Jamal-félsziget neve is árulkodó, a Jamal nyenyec nyelven a világ végét jelenti.
A lyukak eredetével kapcsolatban persze azonnal megindultak a találgatások: voltak akik meteorbecsapódásnak vélték, mások óriás víznyelőnek tartották, és olyanok is akadtak, akik földönkívülieket sejtettek az egész mögött.
Expedíciók indultak
A helyszínre érkező orosz kutatócsoport már júliusban megkísérelt leereszkedni az egyik lyuk aljára, de akkor nem jártak sikerrel, meg kellett várniuk, míg a lyuk alján felhalmozódó víz megfagy és a lyuk fala elég stabillá válik. Novemberben aztán újra próbálkoztak, és a lyuk alján 9,6%-os metánkoncentrációt mértek, ami 50 ezerszer több, mint a levegő átlagos metántartalma. A tudósok többsége úgy véli, a lyukak a talajban felhalmozódott fagyott metán-hidrát olvadása nyomán keletkeztek. Az olvadás következtében a metángáz nyomása fokozatosan nőtt, míg a felette lévő talajréteget lelökte magáról, és kiszabadult a légkörbe.
Óriási a baj!
Szibéria ezen területeit örökké fagyott talaj, a permafroszt borítja, mely – egyes becslések szerint - több tízezer köbkilométernyi metángázt rejt. A metán a fagyott talajban sokáig stabil állapotban marad, a permafroszt olvadása miatt azonban - amely a globális felmelegedés eredménye - egyre több gáz halmozódik fel a talaj felső rétegében, ami végül kiszabadul a légkörbe, világméretű problémát okozva ezzel, mivel a metán a szén-dioxidnál huszonegyszer erőteljesebb hatású üvegházhatású gáz. A légkörbe jutó metán apokalipitikus hatásáról ide kattintva olvashat.
| A metán színtelen és szagtalan szénvegyület, amely a levegőnél kisebb sűrűségű. Gyúlékony, tökéletes égésű gáz, a levegővel robbanóelegyet alkot (ez a bányakatasztrófáknál is ismert igen veszélyes sújtólég). A földgáz fő alkotórésze, ám előfordul kisebb mennyiségben a kőolajban, illetve növények és állatok rothadásakor is létrejön, így például az úgynevezett metanogén baktériumoknak köszönhetően a szerves anyagok bomlásával összefüggő mocsárgáznak is jelentős alkotóeleme. Tökéletes éghetősége mellett van még egy igen fontos tulajdonsága: a szén-dioxidnál huszonegyszer erőteljesebb az üvegházhatása. A 110 ezer éve kezdődött és körülbelül 10 ezer évvel ezelőttig folyamatosan enyhülő jégkorszakot követően a föld felszínének közel egyötöde maradt fagyott állapotban, mely talajt permafrosztnak nevezzük (talaj, mely legalább két éven keresztül fagyott állapotú). A jelentős mennyiségű állati és növényi maradványokat is tartalmazó permafroszt mérete teljesen változó, a legvastagabb réteg eléri a 600 métert is. A szibériai tajga permafrosztja - egyes becslések szerint - több tízezer köbkilométernyi metángázt rejt. A fagyott talaj a globális felmelegedésnek köszönhetően lassan, de biztosan olvad, ami miatt a metán folyamatosan a felszín irányába szivárog. Amennyiben a talaj felengedne, a felszabaduló gáz beláthatatlan következményekkel járna, nem beszélve arról, hogy ha begyullad, szinte elolthatatlan, füstje pedig masszív klórmetánnal szennyezné a légkört. |
Az ok
A tudósok egy része úgy véli, a lyukak keletkezésének oka, hogy az elmúlt két év nyara a szokásosnál melegebb volt. A térségben az átlaghőmérséklet 5 Celsius fokkal volt magasabb a szokásosnál. Mások viszont úgy vélik (szerkesztőségünk is ezen az állásponton van), a lyukak hosszú távú folyamat eredményeképpen keletkeztek, és a globális klímaváltozás okolják, melynek következtében az elmúlt 20 évben a permafroszt 20 méteres mélységében átlagosan két fokot emelkedett a hőmérséklet.
Az biztos, hogy a szakirodalom hasonló jelenségről eddig nem írt, s míg az orosz tudósok helyszínen gyűjtött mintáinak elemzése le nem zárul, nem lehet biztosat mondani. Érdekes egyébként, hogy november végén Oroszország egy másik részén, a Perm régióban újabb gigantikus lyukat találtak. Erről azonban hamar kiderült, hogy egy egykori bányaterület beszakadásával keletkezett. A szerencse a szerencsétlenségben, hogy a bányásztelepülés - melynek közepén történt a beszakadás - már egy ideje lakatlan. (A világban található további érdekes lyukakról itt olvashat.)
Kép: Russian Centre of Arctic Exploration / Vladimir Pushkarev
