Már az űrt is szennyezzük
Becslések szerint 100 millió limlom lebeg a Föld körül, ebből a NASA kutatása szerint 16,000 számít űrhulladéknak – jellemzőjük, hogy 10 centiméternél nagyobb átmérőjűek, és méretükkel veszélyeztetik a még működő műholdakat és a Nemzetközi Űrállomást. A hulladék nagy része kiszuperált műholdakról és régi rakétákról vált le.
Alacsony Föld körüli pályán keringő űrszemétForrás: orbitaldebris.jsc.nasa.gov
Egy Delta hordozórakéta második fokozatának 250 kilogrammos üzemanyagtartálya 1997-ben zuhant le TexasbanForrás: NASA
Az utóbbi években egyre több űrszeméttel kapcsolatos hír lát napvilágot. Nem véletlenül: Újabb és újabb szondák, katonai, telekommunikációs és meteorológiai műholdak kezdik meg működésüket, az elavultakat pedig sok esetben sorsukra hagyják gazdáik. Az egyik legnagyobb "szemetelőként" Kínát tartják számon: 2007-ben a műholdkilövő fegyverrendszere a tesztelés során egy leselejtezett időjárási műholdat semmisített meg, amely a detonáció hatására körülbelül 150 ezer darabra robbant szét. A repeszek többsége azóta is Föld körüli pályán, több ezer kilométer per órás sebességgel. 2009-ben az Iridium-33 nevű amerikai távközlési műhold az akkor már üzemen kívüli (tehát űrszemétnek minősülő) Kozmosz-2251 orosz műholddal összeütközve felrobbant. Ez a két eset megduplázta az addigi kozmikus szemét mennyiséget. 2011-ben a Nemzetközi Űrállomás (ISS) mellett száguldott el több nagyobb méretű kozmikus törmelék. A becsapódás végezetes lett volna az űrállomásra nézve, ezért a teljes legénységet előzőleg evakuálni kellett. 2012-ben a NASA orbitális pályán mozgó űrszondáinak nyolc alkalommal kellett kitérniük a feléjük közeledő űrszemét elől. 2013-ra a Föld körül keringő veszélyesnek minősülő űrszemét-darabok száma már elérte a 16 ezret.
Egy Delta hordozórakéta második fokozatának 250 kilogrammos üzemanyagtartálya 1997-ben zuhant le TexasbanForrás: NASA
Az űrszemét kisebb darabjai elégnek a légkörben, a nagyobb darabok viszont néha elérik a Földet. Így történt 1997-ben is, mikor egy Delta hordozórakéta második fokozatának 250 kilogrammos üzemanyagtartálya zuhant le Texasban.
Japán módszer az űr megtisztítására
Természetesen többen is keresik a módszert arra, hogy miként lehetne megszabadulni az ember által űrbe juttatott tonnányi szeméttől. A Japán Űrkutató Ügynökség (JAXA) kifejlesztett egy elektrodinamikus szerkezetet, amely egy vékony rozsdamentes acélból és alumíniumból készült zsineghez hasonlít. Ezt a „kötelet” egy használaton kívüli műholdhoz, vagy rakétamaradványhoz csatlakoztatnák. Az elektromosság, amit a kötél gerjeszt majd, miközben a Föld mágneses terébe kerül, lassítja az űrszemét keringési sebességét, ami azt eredményezi, hogy a hulladék közelebb kerül bolygónkhoz. Végül a törmelék a Föld atmoszférájába érkezik és jóval azelőtt, hogy a földfelszínbe csapódhatna elég. Ha a teszt sikerül, akkor egy 10 kilométer hosszú zsineget vetnek be az űrszemét begyűjtésére.
Február 28-án élőben is tesztelik a „japán módszert”
A tesztre már nem is kell sokat várni - a legújabb sajtóközlemények szerint február 27-én éjjel lövik ki a műholdat, ami a „kötelet” szállítja. Az egyik probléma, ami felmerülhet, hogy az eljárás nagyon időigényes lesz, akár egy évet is igénybe vehet. A másik félelem, hogy a kötél működő műholdakba ütközhet.
Svájc is beszállt az „űrszemét bizniszbe”
Természetesen nem csak Japán kísérletezik az űrben található hulladék begyűjtésével. Svájci kutatók is kifejlesztették a saját módszerüket. Projektjük neve CleanSpace One. A CleanSpace One tulajdonképpen az első prototípusa egy olyan műholdnak, amely arra hivatott, hogy a keringési pályáról letérítse az űrhulladékot. A CleanSpace One első küldetése az lesz, hogy megcélozza Svájc első műholdját, amelyet 2009-ben állítottak földkörüli pályára (vagy a „testvérét”, amelyet 2010 júliusában). Ez azért lesz különösen nehéz, mert a CleanSpace One műholdnak először is rá kell állnia a kiszemelt műhold röppályájára, majd ezek után el kell kapnia, és stabilizálnia is kell a helyzetét. A céltárgy eközben 28000 km/órával száguldozik 630-750 km magasságban. Ha sikerül a céltárgyat befogni, a két műhold együtt halad a Föld légköre felé, majd mindkettő elég. A svájci tudósok nem elégednének meg a saját sikereikkel, hosszú távú céljuk, hogy különböző űrügynökségeknek értékesítsék szabadalmukat.
Az ENSZ és a NASA szerepe
Az Egyesült Nemzetek Szervezete Világűrbizottságának Tudományos és Technikai Albizottsága már 21 éve napirenden tartja az űrszemét kérdését. A NASA-nak is külön szervezete van, amelynek szintén célja, hogy az űrhulladékokkal kapcsolatos ügyeket felkarolja. Az ügynökségek vezető szerepet vállal abban, hogy méréseket végezzen, és technikai megoldásokat alkalmazzon a szennyezések csökkentésére, és a növekedés megállítására.
