Öngerjesztő űrszemét

Hír

írta: ecolounge
2015/08/07

A működésképtelenné vált műholdak és egyéb berendezések egyre nagyobb veszélyt jelentenek az űrállomásokra, műholdakra, sőt, az asztronautákra is. És ez még csak a kezdet... Pedig a NASA egyik tudósa már 1978-ban felhívta a figyelmet arra, hogy az űrszemét a kritikus tömeget elérve folyamatosan növeli az ütközések valószínűségét.

Az ember lassacskán az űrt is teleszemeteli, pontosabban fogalmazva bolygónk néhányszáz kilométeres vonzáskörzetét. Tudósaink évtizedek óta küldenek fel szerkezeteket a világűrbe, többségüket Föld körüli pályára állítva, és bár a célbajuttatásukkal általában nincsen probléma, visszatérésük az esetek többségében nincs biztosítva, hiszen mint tudjuk, "a világűr hatalmas"... Így az egyébként hasznosnak induló eszközök életciklusuk végéhez érve szemétként, pontosabban űrhulladékként végzik. (szerk: hulladék a helyes megnevezése, mert elvileg újrahasznosítható lenne. A szemét az, amely már nem reciklálható). - Sorsukra hagyott műholdakról, az azokat feljuttató rakétafokozatokról és egyéb berendezésekről beszélünk, amelyek óránkénti sokezer kilométeres sebességükkel gazdátlanul sodródnak Föld körüli pályáikon, folyamatosan fenyegetve így az aktív eszközöket (többségük meteorológiai-, telekommunikációs- és katonai műholdak). Az űrszemét mennyisége pedig egyre csak nő és nő... (szerk: ide kattintva megtekintheti az űrszemét kiterjedését.)

Az US Space Surveillance Network (Amerikai Űrfelügyeleti Hálózat) igyekszik minél részletesebb képet adni a felhozatalról: Jelenlegi adataik szerint körülbelül 500 000 darab 1 és 10 cm közötti nagyságú, több, mint 21 000 darab 10 cm-nél nagyobb és több, mint 100 millió, 1cm-nél kisebb objektum kering átlagosan 28,163 km/órás sebességgel a Föld körül (ez Földi léptékben egy polgári repülőgép sebességének a negyvenszerese!). A néhány centiméteres tárgyaknál akadnak persze sokkal nagyobb objektumok is, például a hordózórakéta-fokozatok és a kóborló műholdak elérhetik akár a 2 és 10 tonna közötti tömeget is.

Veszélyben a Nemzetközi Űrállomás is
Az űrállomások a világűrben 300 - 400 km magasságban tartózkodnak, ebben a térségben tehát különösen veszélyes ezeknek a tárgyaknak a kontroll nélküli mozgása, szerencsére a hulladék nagyrésze 750-800 kilométeres magasságban éri el a legnagyobb koncentrációt. Persze ettől még a veszélynek való kitettség állandó: A 360 kilométeres magasságban keringő Nemzetközi Űrállomás legénysége mindennapos harcot vív a szeméttel és szinte folyamatos manőverezésre kényszerülnek, hogy kikerüljék az útjukba akadó objektumokat. Hogy mekkora a veszély, arra kiváló példa a Gravitáció c. film, amely tökéletesen prezentálja a száguldó szeméthalommal történő végzetes találkozást...

Öngerjesztő lett a folyamat...
A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a tárgyak összeütközéséből újabb tárgyak keletkeznek, melyeket még nehezebb befogni, lényegében tehát láncreakcióról beszélünk. És egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy több szemét keletkezik az utazó tárgyak összeütközéséből, mint amennyi természetes módon megsemmisül a légköri ellenállásban. 2009 februárjában például két kisebb műhold ütközött össze Szibéria felett, és találkozásukból körülbelül 2000 új törmelék született.

Pedig Kessler már 1978-ban megmondta!
A jelenséget el is nevezték Kessler-szindrómának, méghozzá a NASA egyik kutatójáról, Donald J. Kesslerről, aki 1978-as tanulmányában felhívta a figyelmet arra, hogy az alacsony Föld körüli pályán keringő űrszemét a kritikus tömeget elérve egyre növeli az ütközések valószínűségét. Ez pedig akár meg is béníthatja az űrhajózást és a műholdak működését.

Mindebből nyilvánvaló, hogy az űrkutatásnak egyre nagyobb erőforrásokat kell mozgósítania, hogy megtalálja a módját az űrszemét eltávolításának. Ehhez új technológiákra, pénzügyi befektetésekre és talán új törvényekre is szükség van. Az Európai Űrügynökség már el is indította programját e.Deorbit néven. Ennek keretében 2021–re szeretnék kifejleszteni azt az eszközt, mellyel horogra akaszthatják és behúzhatják legalább a nagyobb darabokat.

A szemét nyomonkövetése
A hulladék feltérképezésére egyébként már léteznek eszközök, míg a 3 mm-nél kisebb tárgyak radarral észlelhetők, az 1 mm-nél kisebbekre a visszatért űrhajók felületén esett sérülésekből következtetnek a tudósok. Az űr megtisztítása mindazonáltal óriási feladat, mely folyamatos készenlétet, újabb és újabb ötletek kifejlesztését igényli, és persze biztosítani kellene, hogy a fellőtt eszközök életútjuk végéhez érve visszatérjenek a Földre.

 

A rovat új hírei

Hasonló

Kína már figyeli az űrszemetet

Űrjárműveket és műholdakat veszélyeztető, a világűrben keringő hulladék megfigyelésére hozott létre központot Kína!

A rovat legolvasottabbjai