Csodaszép hazai helyek

Magazin

írta: Streit Nóra
2013/09/24

Hat gyönyörű, látványos helyet, illetve természeti képződményt mutatunk be.

1. Egerszalók sóhegye
A település 1961 óta ismert a domboldalán végigfutó, 65-68 °C-os, ásványi anyagokban igen gazdag gyógyvizéről. A 410 méter mélyről feltörő,  kalciumot, nátriumot, magnéziumot és ként tartalmazó hidrogénkarbonátos hőforrásból kicsapódó sók folyamatosan építik a gyönyörűen csipkézett, fehér mésztufa képződményeket. Az így létrejött sóhegy (vagy sódomb) egyedülálló Európában, hasonló csupán a törökországi Pamukkaléban és a Yellowstone Nemzeti Parkban, az USA-ban található. A sóhegyet körülölelő fenyőerdő kontrasztja pedig csak tovább fokozza a nem mindennapi látványt.

2. A tihanyi levendulás
Ha Tihanyra gondolunk, elsőként valószínűleg az apátsága vagy az a bizonyos visszhang juthat eszünkbe, ám ne feledkezzünk meg a félszigeten elterülő, Provence-i tájat idéző levendulásáról sem. Magyarország első ipari levendulaültetvényét az 1920-as évek közepén Bittera Gyula – korának neves gyógynövényszakértője – telepítette, egyenesen Franciaországból hozott szaporítóanyaggal.

Az ültetvény beváltotta a hozzá fűzött reményeket, sőt túl is szárnyalta azokat: a Tihanyban aratott levendula illóolajtartalma magasabb volt, mint a franciáé, és még a tőzsdén is jegyezték. Fénykorában a 100 hektáros kiterjedést is elérte, ám a 60-as évektől sajnos pusztulásnak indult: nagy részét beszántották és szőlőt telepítettek helyére, a megmaradt 20 hektár pedig művelés hiányában elvadult. A területen aztán 1986-ban indult újra a levendulatermesztés: napjainkban már közel harminc hektáron folyik újra a művelés.

3. A Fáytol-vízesés (Szalajka-völgy)
A Szilvásváradon végződő Szalajka-völgy a Bükk hegység egyik legszebb, a kirándulók számára legjobban kiépített része. A Szalajka-patakban már hosszú ideje vadon élő a sebes pisztrángok és az erdei vasút mellett a Fátyol-vízesés a völgy egyik fő nevezetessége. Nevét egyesek szerint a vízpermet jellegzetes, fehér fátyláról, míg mások szerint a fehér, csipkéhez hasonlóan mintás mésztufáról kapta.

Gyönyörű látványt nyújt ugyanis, ahogyan a víz a Szalajka-patakot tápláló karsztforrások által létrehozott 17 méter hosszú mésztufagát teraszokon lezúdul. (A teraszok úgy keletkeznek, hogy amikor a karsztforrások a felszínre jutnak, a bennük található oldott szén-dioxid egy része elillan a levegőbe, az így túltelített vízből pedig kicsapódik a kalcium-karbonát - ami aztán létrehozza a mésztufagátat.)

4. A Gemenci erdő
Gemenc a Duna-Dráva Nemzeti Park területi egysége, 1977 óta védett. Az ország legnagyobb, zömében erdővel borított ártere, amelyhez növényzete is igazodik: a mélyebb területeken füzek, a magasabbakon nyárfák telepedtek meg, valamint itt él a cserjeszinten a galagonya és a hamvas szeder. Ezek a ligeterdők szinte megközelíthetetlenek, így remek búvóhelyet kínálnak a nagyvadaknak, ami azért lényeges, hiszen Gemencet világhírűvé a gímszarvas-állománya tette.

Gemenc területén ugyanakkor szárazodási folyamat indult meg az 1810-ben kezdődött folyószabályozási munkálatok következtében: a szabályozott meder nem enged lehetőséget új ágak képződésének. Ezért több éves előkészítő munka után 2011 óta folyik a terület élőhely-revitalizációja.

5. A Dunakanyar
Dunakanyarnak nevezzük a folyó Esztergom és Budapest közötti szakaszát, ahol a Duna a Börzsöny és a Visegrádi-hegység között folyik, folyásiránya pedig nyugat-keletiről észak-délire változik. Ez Magyarország egyik legfontosabb turisztikai körzete, mint kultúrtáj szerepel a világörökségi várományosi listán. Olyan települések találhatóak e szakaszon a folyó két partján, mint Esztergom, Visegrád és Szentendre, valamint a másik oldalon például a meseszép Zebegény (továbbá a hozzá tartozó mederképződmény, a Zebegényi-sziget).

6. A Baradla-barlang
A mintegy 25 km összhosszúságú Baradla-Domica barlangrendszer a Világörökség részét képező Aggteleki Cseppkőbarlang (vagyis az aggteleki rész) mellett a főág Vörös-tó-Jósvafő közötti 2,3 kilométer hosszúságú, kiépített szakaszán is látogatható (az 5,3 kilométeres Domica-barlang Szlovákiában található). A Baradla név feltehetően szláv eredetű, s a sziklaszirtet jelentő (bradlo) szóból származik. Érdekesség, hogy a XIX. században még a világ második leghosszabb barlangrendszereként tartották számon. Ma ugyan világviszonylatban háttérbe szorult, ám hossza és cseppkődíszessége alapján a mérsékelt égövben még mindig elsők között van.

A Baradla ősidők óta nyitott, természetes bejárata Aggtelek határában messziről látható, a több mint 50 méter magas sziklafal tövében helyezkedik el. Maga a barlang a térséget mintegy 230 millió évvel ezelőtt borító, fokozatosan mélyülő tengerből kiváló meszes üledékekben, úgynevezett középső triász mészkőben alakult ki.


Képek forrása:
Egerszalók sóhegye / Szerző: Dankahazi Lorant
Levendulás - a kép illusztráció
Szalajka-völgy / Szerző: Jávori István
Gemenci erdő / Szerző: Oliv0, Élisabeth ClarySzerző: Jávori István
Dunakanyar (módosított kép) / Szerző: Szvitek Péter
Baradla-barlang, Vörös-tói bejárat fogadóépülete / Szerző: Czina Tivadar
Baradla - Aggtelek / Szerző: Fenyessanyi

 

forrás: wikipedia.org, orszagalbum.hu, gemenczrt.hu, szallas-aggtelek.hu, anp.hu

A rovat új hírei

Hasonló

A rovat legolvasottabbjai