Hungarikum a föld alatt
A földikutyákról sokan talán azt sem tudják, hogy egyáltalán léteznek, és ha látnának egyet, bizonyára vakondnak néznék. Pedig ezek a rágcsálók a hazai fauna legkülönlegesebb és legveszélyeztetettebb emlősei közé tartoznak.
FöldikutyaForrás: commons.wikimedia.org
Szerző: Rózsa Lajos
Fogas vakony, földi vak murmutér, vak kutya... csak néhány név, amivel ezt a titokzatos rágcsálót illették elődeink. A földikutya már a XIX. századi természettudósok figyelmét is felkeltette, ennek ellenére a tudomány még ma is sok rejtéllyel áll szemben. Az például, hogy a Kárpát-medencében nem egy, hanem legalább öt különböző faj honos csak 2005-ben derült ki.
Egy faj vagy öt faj?
A földikutyák rendszerezése nagy változásokon ment keresztül az elmúlt száz évben, és még ma sem tekinthetjük lezártnak a kérdést. Egy biztos: a Kárpát-medencében korábban egy fajnak hitt nyugati földikutya tulajdonképpen egy fajcsoport, öt genetikailag különböző fajjal, a magyar, az erdélyi, a délvidéki, a szerémségi és a mezőségi földikutyával. Ezek a fajok endemikusak, azaz csak itt a Kárpát-medencében fordulnak elő. Napjainkban nálunk három faj, a magyar, az erdélyi és a délvidéki földikutya előfordulásáról tudunk, Békés, Bács-Kiskun, Jász-Nagykunk-Szolnok és Hajdú-Bihar megyében.
Morzéznak a föld alatt
A földikutyák életmódjáról keveset tudni. Mivel életüket a föld alatt élik, vakok, szemük helyét szőrrel fedett bőr borítja. Több száz méteres járatrendszereiket éléskamrák, fészkek, ürülékgödrök szakítják meg. Növényevők, főleg gyökerekkel, gumókkal, hagymákkal táplálkoznak. Magányosan élnek, csak a párzás idejére találkoznak. Ez azonban a föld alatt nem egyszerű feladat, hogy rátaláljanak egymásra, fejükkel járataik tetejét kopogtatják, így kommunikálnak. Évente egyszer szaporodnak és általában 2-4 kölyköt hoznak a világra. Téli álmot nem alszanak, de különösen hideg időben napokig vackukban húzzák meg magukat.
Kulcs az élőhelyek védelme
A földikutyák hazánkban egykor sokkal gyakoribbak voltak, de az élőhelyeiket jelentő nyílt, füves puszták megfogyatkozásával számuk drasztikusan lecsökkent. A szerémségi földikutya például egykor az egész Dunántúlon elterjedt volt, de a faj jelenlétét már közel száz éve nem mutatták ki. Az ország területén ma már csak egymástól elszigetelt, töredék populációk maradtak fenn, épp ezért élőhelyeik védelme kulcsfontosságú. Az élőhelyek közül három, a Tompapusztai löszgyep, a Hajdúbagosi Földikutya Rezervátum és a 2012-ben, a déli határszélen létrehozott Kőrös-ér Tájvédelmi Körzet országos jelentőségű védett terület, de van olyan populáció, mely egy honvédelmi lőtéren vagy épp belterületen él.
Hogy a hazai földikutyák megmeneküljenek a kipusztulástól, elsősorban élőhelyeiket kell megőrizni és lehetőség szerinti bővíteni azokat. Van, ahol azonban erre már nincs lehetőség, ott a kutatók végső esetben az egyedek áttelepítésével is próbálkoznak.
Kép forrása / Szerző: Rózsa Lajos
