Életterük feldarabolódik
A földművelés megjelenése óta beszélhetünk metapopulációkról. Ekkor tördelte szét az ember az egybefüggő hatalmas növénytársulásokat, melyek egyre kisebb területekre szorultak-szorulnak vissza. Utakkal, településekkel, mezőgazdasági táblákkal szabdalták szanaszét. Igaz, hogy természetes körülmények között is jelentkezik heterogenitás, de az emberi hatás átmenet nélküli, drasztikus. Egymáshoz közel, szélsőségesen különböző habitatfoltok (habitat: állat/növényfaj egyedeinek, populációinak természetes előfordulási helye) alakultak ki.
Természetesen az állatvilág is követte ezt a változást. Cikkünkben a Tisza vidékét vesszük szemügyre.
Ennek hatására az egy fajba tartozó egyedek a barrierek (akadályok) végett elkülönültek egymástól. Az akadályokat két nagy csoportba lehet osztani: a fizikai és az ökológiai barrierekre. Fizikai barriert az állat képtelen fizikailag leküzdeni, míg az ökológiai barriert az állat fizikailag képes lenne ugyan leküzdeni, de a környezeti körülmények az akadály leküzdése alatt nem megfelelők, habár a következő habitat folthoz elérve újra alkalmassá válnának (Juhász, 2007.).
Nézzük például az ún kubikgödröket, amelyek a Tisza hullámtereiben található, nagy kiterjedésű egykori anyagnyerőhelyek. Nevük onnan ered, hogy annak idején a töltések építésekor ezekből szedték ki a kubikosok a földet (ezek egyébként a Tisza egész magyarországi szakaszán megtalálhatóak). A kubikgödrökben megrekedt vízhez erősen kötődött fajok egyedei (pl.: ezüstkárász ) képtelenek egyik kubikgödörből a másikba átjutni (fizikai akadály), mindaddig, amíg azt az újabb árvíz természetes úton nem teszi lehetővé (alkalmi kapcsolat), vagy a mesterséges emberi hatás. Egyes kétéltűeknek (pl. vöröshasú unka ) az átjutását a túlzottan nagy számban jelen lévő ragadozó madarak tehetik lehetetlenné (ökológiai barrier).
Az alkalmi kapcsolattal rendelkező helyi populációk ökológiai egységet alkotnak, s ezt nevezzük metapopulációnak. A foltszerű populációk kihalási esélye nagy (kubikgödrök kiszáradása), s benépesedésüket a forráspopuláció (Zagyva) biztosítja. A helyi populációk méretei között nagy különbségek lehetnek. A metapopuláció egészének dinamikáját a helyi populációkban végbemenő natalitás (születése), mortalitás (halálozás) egyensúlya határozza meg. Ezért is nagyon fontos a konnektivitás (kapcsolat) mennyisége a helyi- és forráspopulációk között. Az anomáliák (szélsőségek) növekedése következtében a kubikgödrök sink-populációvá válhatnak, azaz csapdapopulációvá, mivel eme helyi populációk csak folyamatos bevándorlással maradhatnak fent (a kubik gödröt minden évben feltölti újra a Zagyva, de abban az évben ki is szárad).
Kép forrása / Szerző: George Chernilevsky
A kubikgödrök stepping-stone tulajdonságúak is lehetnek, azaz megszakított zöldfolyosó szerepet is betölthetnek, például egyes fán fészkelő madarak számára (pl.: vetési varjú ).
Kép forrása / Szerző: Ulrich Prokop
Miért probléma az élettér feldarabolódása?
Pár évszázaddal ezelőtt még volt lehetősége a fajoknak vándorolni, új élőhelyet keresni. Jelenleg oly mértékben van jelen az emberi faj a Földgolyón, hogy egyre kisebb a fajok esélye új életteret találni. Ezért is félő, ha egy faj populációja eltűnik az adott területről, mert annak esélye igen csekély, hogy egy másik területen megjelenjen. Gondoljunk itt a ritka növények magjaira. A magok nem biztos, hogy találnak új, a számukra megfelelő életteret, és ha közben eltűnnek az eredeti élőhelyükről, akkor lehet, kihal a faj. De gondolhatunk itt a fekete gólyákra is, akik erdőkben szeretnek költeni, mely zavarástól mentes. Ha minden erdőben zavarás éri őket, akkor nem fognak szaporodni és idővel csökken az állomány, majd ki is halhat a faj.
Kiemelt kép forrása / Szerző: Marek Szczepanek