Meddig vadásznak még a bálnákra?
Miközben a világ nagy része elítéli a bálnavadászatot, három ország továbbra is ragaszkodik hozzá, és ősi tradícióként tekint rá. Az 1986-ban életbe lépett moratórium a mai napig tiltja a kereskedelmi célú bálnavadászatot, ennek ellenére továbbra is több mint 1000 bálnát ölnek meg évente.
A bálnákra már évezredek óta vadásznak a világ különböző pontjain. Hajdanán az állatnak szinte minden részét felhasználták. A húsát, a bőrét, zsírját és a szerveit is megették, a szilát kosarakhoz és halászhálókhoz használták, a csontokból különböző használtai eszközöket és maszkokat is készítettek.
A középkorban és a reneszánsz idején a bálnavadászat egész Észak-Európában elterjedt, a bálnaolaj és a szila értékes árucikknek számított. A bálnaolajat elsősorban lámpaolajként, de szappan- és festékgyártás során is használták. A bálnacsontból fűzőt és abroncsos szoknyákat is készítettek. A bálnavadászat később átterjedt Észak-Amerikára is. A nagymértékű vadászat következtében az XVIII. századra megfogyatkoztak a bálnák az atlanti partok mentén, így az amerikaiak a bálnákban gazdagabb vizekre, az Északi-Sark és az Antarktisz felé is elkalandoztak.
A nagymértékű vadászat nem maradt következmények nélkül
Az ENSZ elődje, a Nemzetek Szövetsége már az 1920-as években felhívta a figyelmet a bálnák egyedszámának csökkenésére, és 1931-ben megszületett a bálnavadászat szabályozásáról szóló Genfi Egyezmény. A hatvanas évektől egyre erősödött az állatvédők hangja is, ennek hatására az USA 1971-től felhagyott a bálnavadászattal. A XX. század ipari mértékű vadászata következtében számos faj a veszélyeztetett állatfajok listájára került, mint például a Föld legnagyobb állata, a kék bálna vagy a közönséges barázdásbálna, amiből 1904 és 1979 között 750 ezer példányt öltek meg.
Az 1946-ban megalakult Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság 1982-ben moratóriumot hirdetett, ami 1986-tól megtiltotta a kereskedelmi bálnavadászatot. Norvégia és Izland megtagadta ezt, és saját kvótát meghatározva, a mai napig vadásznak bálnákra.
Fedőneve: tudományos kutatás
Japán a moratórium ellenére is megtalálta a kiskaput, és „tudományos céllal” öli a bálnákat. Az idei évben azonban még így sem, legalábbis a japán kormány szerint. A hajók idén csak szövetmintákat gyűjtenek majd.
Japán 1988 és 2009. között több mint 12 ezer bálnát ejtett el, melynek jelentős része a mérsékleten veszélyeztetett csukabálna volt. A 2013-14-es szezonban 251 állatot öltek meg. Ez kevesebb mint amit terveztek, ugyanis az állatvédők folyamatosan akadályozták a vadászokat.
Japánt már régóta támadják az állatvédők, mert szerintük tudományos kutatásnak álcázva, továbbra is kereskedelmi céllal ölik a bálnákat. S azt a japánok maguk sem tagadják, hogy értékesítik a leölt állatok húsát.
A Nemzetközi Bíróság, az ENSZ bírói szerve 2014. márciusában megtiltotta Japánnak a bálnavadászatot az Antarktiszon, a Nemzetközi Bálnavadaszati Bizottság pedig tavaly szigorított a vadászat feltételein. Ahhoz, hogy valaki engedélyt kapjon tudományos kutatás céljából történő vadászatra, bizonyítania kell, hogy erre a kutatásra tényleg szükség van. Japán ennek ellenére továbbra sem tett le arról, hogy folytatja a bálnavadaszatot, sőt már egy újabb ország, Dél-Korea is fontolgatja azt.
Ölik, de nem eszik
Norvégia tavaly rekord mennyiségű, 729 bálnát ölt meg, miközben a bálnahús iránti kereslet egyre csökken az országban. Norvégia saját maga számára szabta meg a vadászati kvótát, a négy hónapos idény alatt 1286 példányt ejthetnek el.
A norvégok azonban úgy tűnik kevéssé szeretik a bálnahúst. Már kampánnyal is próbálták rávenni az embereket a bálnahús fogyasztásra, melynek részeként például trendi recepteket tartalmazó internetes oldalt indítottak. Mindhiába, ugyanis a norvégok többsége úgy gondolja, hogy a bálnahús fogyasztása a múltjuk része volt, de ma már más idők járnak. A norvég bálnavadászok azonban ragaszkodnak munkájukhoz, és a bálnahús exportjában bíznak. Enélkül – szerintük – a tradicionális iparág veszélybe kerülhet. Épp ezért nem csak Japánba, de Izlandra is szeretnének exportálni. Bár az izlandiaknak csak 3%-a eszik rendszeresen bálnahúst, a turisták miatt a szigetországban van kereslet rá, ők ugyanis előszeretettel kóstolják meg a bálnahúsból készült ételeket és visznek haza konzerveket szuvenírként.
Bálnales kontra vadászat
Az persze más kérdés, hogy a norvég bálnavadászok miért nem nyergelnek át inkább a sokkal jövedelmezőbb bálnanéző túrák szervezésére. A hajójuk és a tapasztalatuk megvan hozzá, és az országról is sokkal kedvezőbb képet festhetnének így, nem beszélve arról, hogy a bálnák mennyivel jobban járnának. Hogy az ilyen típusú túrákra van igény, mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy 2008-ban világszerte már több mint 13 millió ember vett részt bálnanéző túrákon, ami összesen 2,1 milliárd dollár bevételt jelentett. Izlandon például nagyon bejött a bálnales, ma már a turizmus bevételeinek jelentős hányada ebből származik. Míg bálnanéző túrákat 1991-ben csak egyetlen cég szervezett a szigetországban, és azokon összesen 100 fő vett részt, 1998-ban már 30 ezren, 2012-ben pedig már 175 ezren vettek részt ilyen túrákon. Az ebből származó éves bevételük már több mint 30 millió dollár, ami jóval több, mint amennyi a bálnavadászatból befolyik.
Képek forrása:
Wikipedia / Szerző: Customs and Border Protection Service, Commonwealth of Australia