Szörnyű igazság a kütyük újrahasznosításáról
Amilyen nagyszerű érzés kézbe fogni napjaink csillogó, lapos mobiljait, épp annyira nehézkes újrahasznosítani ezeket az eszközöket. Szintén nagy probléma, hogy a legtöbb vásárló nincs is tisztában azokkal a jogszabályokkal, melyek épp az újrahasznosítás elősegítését szolgálják, és persze minket, fogyasztókat is védenek. - Magyarországon például ez a törvényi keret adott, mégis a legtöbben - információ hiányában - nem élnek ezekkel a lehetőségekkel. Cikkünk második részében ezzel foglalkozunk.
A folyton megújuló dizájn és az egyre kisebb méret egyre inkább megnehezíti az elektromos eszközök újrahasznosítását. A ketyeréket ilyenkor - válogatást követően - többnyire kisebb részekre aprítják illetve - anyagától függően - porlasztják, majd a még hasznosítható anyagokat összegyűjtik. Ez az eljárás se nem fenntartható, se nem gazdaságos. Ha azonban a jelenlegi formatervezési preferenciák nem változnak, az újrahasznosítás módszere sem fog.
A Basel Action Network (Bázel Akcióhálózat – BAN) nevű civil szervezet, - mely nevét a veszélyes hulladékok környezetkárosító hatását csökkenteni igyekvő Bázeli Egyezményről kapta -, rendszeresen végez kutatásokat a témában. Azt találták, hogy a különféle garanciák ellenére az elektromos berendezéseket újrahasznosító társaságok gyakran külföldre exportálják a veszélyes hulladékot. Az egyik leggyakoribb szennyezőanyag a sík-képernyőkből származó higany.
És hogy mi az oka ennek a felelőtlen eljárásnak? Természetesen a pénz. Jim Puckett a BAN vezetője a Huffington Postnak adott interjúban elmondta, hogy a felelős újrahasznosítás veszteséges, ezért az újrahasznosítók inkább másokkal végeztetik el a piszkos munkát, mit sem ügyelve az előírásokra. Így fordulhat elő, hogy Hong Kongban például illegális munkások mindenféle védőfelszerelés nélkül törik össze az eszközöket, így természetesen a higanyt is belélegzik. A BAN egyre több gyártót kér arra, hogy hozza nyilvánosságra az információkat az újrahasznosítás mikéntjéről. Reményeik szerint ez nagyobb felelősségvállalásra készteti a cégeket.
A gondok valójában már azzal kezdődnek, hogy az eszközök többségét nemhogy megjavítani, de lassan már szétszedni sem igazán lehet. Az egyik legjobb példát erre az Apple számítógépei adják, melyeknek előlapját ragasztották, hogy kellően vékonyak legyenek. Ezért szétszedni többnyire csak úgy lehet őket, ha felmelegítik az üveget, pont annyira, hogy ne essen kár a kijelzőben.
A másik nagy probléma, mely nemcsak az Apple-t érinti, az akkumulátorok. A feltöltött akkumulátor ugyanis felrobbanthat, ha megsértik, ezért az aprítás előtt el kell távolítani az eszközből. Az Apple esetében annyival bonyolódik a helyzet, hogy az akkumulátort több típus esetében (pl. iPhone, ipad) nem lehet kivenni. Nem ők azonban az egyetlen gyártó, akit felelősségre lehetne vonni emiatt: a Microsoft, a Google és az Amazon tabletjei sem minden esetben felelnek meg az újrahasznosíthatóság követelményének. Az Apple felelőssége ugyanakkor abban is áll, hogy sok más gyártó is az ő dizánjukat próbálja másolni, ahogyan például a Huawei egyik legutóbbi darabján is látjuk. Ugyanakkor az Apple mentéségre szolgáljon, hogy amennyiben az adott készülék hozzájuk kerül vissza és például nem egy kínai nagyváros melletti szeméttelepre, akkor az újrahasznosítás garantált. Másrészt ne felejtsük el, hogy 2015 óta a Greenpeace által jegyzett "Click Clean Report" listájának első helyezettje, azaz AAAA-s besorolásával az Apple a legzöldebb vállalatnak számít - bővebben erről itt olvashat.
Mit tegyünk hát a kiszolgált eszközzel?
Semmiképp se a szemétbe dobjuk! Az elektronikai- vagy más néven "E-hulladék", kezelése szigorú szabályokhoz kötött, vagyis nem lehet azokat csak úgy kidobni a legközelebbi kukába.
- Ha működőképes - és semmiképp sem minősül balesetveszélyesnek, például akkumulátorhiba miatt - ajándékozzuk oda egy szerettünknek, akár adomány keretében juttassuk el annak, aki még hasznát veheti. Például a még használható számítógépeket, nyomtatókat oda adhatjuk iskoláknak is.
- Leadhatjuk az ilyen típusú hulladékkal foglalkozó hulladékudvarba.
- Az elemek, kiürült tintapatronok veszélyes hulladéknak számítanak, nem kezelhetjük azokat együtt a vegyes hulladékkal. Az elemeket speciális gyűjtőedénybe kell tenni. Az ezekből összegyűjtött hulladékot speciális, veszélyes hulladék-lerakókba helyezik el. Az üres tintapatronokat sem kell feltétlenül kidobni, újra is lehet tölteni azokat, kis utánajárással bizonyára találunk olyan szolgáltatót a közelünkben, aki jó minőségű festékanyaggal tudja ezt megtenni.
- Vissza vihetjük oda, ahol vásároltuk. Ha nincs túl rossz állapotban, és jól időzítünk, lehet hogy még be is számítják egy új eszköz vásárlásába.
Magyarországon az E-hulladék újrahasznosítására irányuló, egyben fogyasztókat védő törvények bár megfelelőek, mégis sokan nincsenek tisztában saját lehetőségeikkel: A gyártó és a forgalmazó köteles visszavenni a használt elektromos és elektronikus berendezéseket, a gyártói felelősség elve alapján ha vásárolunk ott funkciójában azonos terméket, illetve vásárlás nélkül is a 25 cm-nél kisebb termékeket. A jogszabály meghatározza, hogy a forgalmazott mennyiséghez képest milyen arányban kell visszagyűjteni a használt elektromos, elektronikus cikkeket, ehhez azonban az kell, hogy a tulajdonos megfelelően gondoskodjon azok visszaadásáról. Amennyiben az új e-termék házhozszállítását kérjük, a szállító ingyenesen köteles elszállítani tőlünk egy mennyiségében és funkciójában is azonos e-hulladékot. Fontos, hogy csak sérülésmentes, főbb alkatrészeit tartalmazó berendezést köteles visszavenni tőlünk a forgalmazó, a sérült, hiányos berendezés átvételét megtagadhatja. |
Az E-hulladékokról bővebben partnerportálunkon, a hasznositsd! weboldalon olvashat ide kattintva.
A hasznositsd.hu wikije felöleli a témával összefüggő fogalmak jelentős részét, ökotúra rovatában pedig élethelyzetekhez kapcsolódó környezettudatos tanácsokat kaphat.
Kép forrása / Szerző: Guinnog