JANE: az új Jane Goodall dokumentumfilm
Jane Goodall vadon élő csimpánzokról szóló, az 1960-as évek elején készült forradalmi tanulmányai ellent mondtak az akkori állatokról alkotott tudományos álláspontnak. Ez a történet soha nem évül el; számos film, még több könyv és számtalan újságcikk kedvelt témája volt már.
Ezért is olyan meglepő, hogy a Brett Morgen által rendezett 2017-ben készült 'Jane' még mindig tud valami újat mutatni Goodall életéről. A film több, mint 100 órányi, azelőtt soha be nem mutatott olyan felvételt használ fel, amelyek az 1960-as évek elején készültek a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban, ahol Goodall kutatómunkájának legfontosabb éveit töltötte.
"Nem gondoltam volna, hogy még egy dokumentumfilm valaha is újat tudna mutatni nekem" - mondta Goodall a riporterek egy csoportjának a film október 9-i bemutatója alkalmából tartott média kerekasztal-beszélgetésen. "Ez a film bármely más rólam készült filmnél hatásosabban repít vissza a múltba".
Csimpánzok a vadonban
Goodall vadon élő csimpánzokról készült tanulmányai forradalmasították a tudósok főemlősökről alkotott elképzeléseit: megmutatták, hogy ezek az állatok mennyiben hasonlóak az emberekhez. Megfigyelte, ahogy a csimpánzok nádakat hasznosítva rovarokat húznak ki a földbuckákból, ezzel pedig elsőként bizonyította, hogy a majmok eszközöket használnak.
Ahhoz, hogy Goodall tanulmányozhassa az állatokat, először olyannyira el kellett nyernie a bizalmukat, hogy végül kommunikálhasson velük és hogy a csimpánz csoport szívesen fogadja a jelenlétét.
Az újonnan bemutatott felvétel Goodall magányát ragadja meg a kelet-afrikai dzsungelben. A film kiemeli, hogy több, mint öt hónapig tartott, hogy egyáltalán elég közel jusson a csimpánzokhoz ahhoz, hogy figyelhesse őket. Későbbi felvételek Goodall csimpánzokkal való kapcsolatának előrehaladását mutatják be, például azt, amikor a csimpánzok óvatosan megközelítik az ülő Jane-t és elveszik a banánt, amit a földre tett.
Az állatok etetése néhány hímet arra ösztönzött, hogy további élelem után kutatva betörjenek Goodall táborába (egy etető felállításával ez a probléma aztán elhárult).
És vannak persze sokkal későbbi felvételek is arról, ahogy Goodall fizikailag is érintkezik a csimpánzokkal - kurkássza, csiklandozza őket. A filmben Goodall életének legnagyszerűbb időszakaként írja le ezeket az éveket, mivel teljesen elmerült a felfedezés élményében.
A 16mm-es filmet digitálisan felújították és az akkoriban vetített filmhíradókhoz képest hihetetlenül élénk és fényes. A vállalat közlése szerint a film "50 évig hevert a National Geographic archívumában". Hugo van Lawick-et, akit a kor legjobb vadvilág filmeseként és fotósaként tartanak számon, a National Geographic Society küldte Goodall-hoz. A Gombeban együtt töltött idő alatt a fotós és Jane lassan egymásba szerettek, összeházasodtak és fiuk született.
Viszontagságok
A film ugyancsak bepillantást enged a Gombe Kutató Központ egyik legsötétebb időszakába. Miután Goodall Tanzániát elhagyva csatlakozott férjéhez, hogy a Serengeti-n készítsenek filmeket, az afrikai csimpánzok több csoportja emberekről átterjedt gyermekbénulással fertőződött meg (bár nem tudni, hogy a Goodall táborában állomásozó tudósok felelnek-e ezért). A betegség csimpánzok számos csoportját tizedelte meg, beleértve azt a csoportot is, amelynek tanulmányozásával Goodall a legtöbb időt töltötte. Sok állat elpusztult és legalább egyet a kutatók altattak el. Goodall határozottan állítja, hogy a járvány nem az ő állomáshelyének közelében tört ki, de onnantól kezdve megtiltotta, hogy a tudósok és az állatok fizikailag érintkezzenek.
A National Geographic közlése szerint az esemény megváltoztatta a tudósok vadon élő állatokkal, különösen a főemlősökkel végzett kutatásainak módját. A most októberben tartott újságíró kerekasztal-beszélgetés során tartott interjújában Goodall rámutatott, hogy még mindig működik a csimpánz kutatóközpont a Gombe-ban, és hogy a vadon élő főemlősök viselkedésének kutatása más módon, de tovább folyik.
"Az állatok viselkedésének ezen területe szerintem még soha nem volt ennyire izgalmas, hiszen a tudománynak végül el kell ismernie, hogy mi is részei vagyunk a csodálatos állatvilágnak és nemcsak nekünk van személyiségünk és elménk és nemcsak mi fejezünk ki érzelmeket" - mondta Goodall. "Most nemcsak a csimpánzok, a delfinek és az elefántok intelligenciáját ismerhetjük meg, hanem a madarakét is - elképesztő az érdeklődés a madarak intelligenciájával kapcsolatban, - továbbá a polipokét és a rovarokét is. Nemrég megtudtuk, hogy a fák feromonokkal és a gyökerek alatt a talajban élő mikrogombák segítségével kommunikálnak. Nagyon izgalmas időszak ez a terület iránt érdeklődő fiataloknak."
Az élmény megosztása
A 100 órás felvétel válogatása a dokumentumfilmes Brett Morgen feladata volt, akinek korábbi filmjeiben a zenész Kurt Cobain, a Rolling Stones együttes, a film producer Robert Evans és O.J. Simpson portréit dolgozta fel.
Kép forrása: janegoodall.hu / © Szentpéteri L. József