A Piper Alpha olajfúrótorony tragédiája
Nemrégiben volt a világ legnagyobb tengeri olaj-katasztrófájának, a Piper Alpha 1988-as tragédiájának 25. évfordulója. A fúrótorony két robbanás következtében 167 ember veszítette életét.
Olajfúró torony - a kép illusztrációForrás: commons.wikimedia.org
Akár évi 300 ezer hordó olaj
Az 1972-ben felfedezett északi-tengeri Piper-olajmezőn négy évvel később indult meg a kitermelés az Occidental Petroleum által üzemeltetett Piper Alpha-n, és tartott egészen az 1988-as végzetes napig.
A skóciai Wicktől körülbelül 120 kilométerre, keletre található, közel 100 méter magas, 14 ezer tonnás olajfúrótorony mintegy 10 százalékát adta az északi-tengeri olaj-és gáztermelésnek, eleinte napi 250 ezer, majd 300 ezer, később már "csak" 125 ezer hordó olajat termelve ki.
1988. július 6.
A máig sok kérdést felvető tragédia estéjén, nem sokkal 10 óra előtt az aberdeeni parti őrség segélyhívást kapott a Lowland Cavalier hajóról, amely az Északi-tengeren látta el utánpótlással az olajfúrótornyokat. Az általuk jelzett robbanás azonban este fél tízkor következett be, így irracionálisan sok idő telt el a detonáció és a segélyhívás között.
Amikor azonban a mentőcsapatok eljutottak a toronyhoz, és megpillantották a katasztrófa helyszínét, megértették, hogy valószínűleg az eluralkodó pánik bénította meg ennyire az embereket. Ugyan a személyzet begyakorolta, mit kell tennie vészhelyzetben, a robbanás a pillanatában a torony fedélzetén tartózkodó 228 férfi egy ilyen katasztrófára nyilvánvalóan nem számított.
Lángoló tenger
Az első robbanás utáni percekben az olajfúrótornyon dolgozóknak nehéz döntést kellett hozniuk: vagy a helyükön maradva várják meg a segítséget, vagy leugranak a mélyen alattuk lévő, akkorra már csaknem forráspont körüli, lángoló vízbe. A túlélők többsége ez utóbbi megoldást választotta, a tengerre bízva a sorsát. Huszonkét perccel az első robbanás után azonban egy újabb detonáció rázta meg a tornyot, és a feldolgozó platform irányába hatalmas tűzgömböt lövellt a kiszökő gáz.
Mentés
Eközben a brit katasztrófa-elhárítás számos egysége lendült akcióba, beleértve a légierő 12 helikopterét, valamint más, a parti őrséghez és a fúrótoronyhoz tartozó hajókat. Még a NATO Atlanti Tengeri Haderejének egyik egysége is részt vett a mentésben, amely jelzi az eset súlyosságát.
A Tharos volt az első hajó, amely észrevette a lángoló tornyot. A közelben járőröző támogató hajó, 22 fő részére tudott "kórházi" ápolást biztosítani, és tűzoltó felszerelése is volt. Ám mielőtt megközelíthette volna a lángoló fúrótornyot, a második robbanás darabokra tépte az építményt, azok halálát okozva, akik addig nem ugrottak bele a vízbe. A Tharos 22 óra 10 perckor mentette ki a tengerből az első túlélőket, de a tomboló tűz meghiúsította a további kísérleteket: a hajónak egy mérföldre el kellett távolodnia a toronytól. Így a mentőhelikopterek emelték ki hatalmas kockázatot vállalva a habzó, lángoló vízből a életben maradottakat. 61 ember menekült meg ily' módon, míg 167-en vesztek oda. A tragédia után a Piper Alphát veszélyes építménynek nyilvánították és (maradványait) elsüllyesztették.
Okok és következmények
1988 novemberében állítottak fel egy vizsgálóbizottságot, William Cullen skót bíró vezetésével a katasztrófa okainak tisztázása érdekében. A Cullen-jelentés a Piper Alpha üzemeltetőjét, az Occidental Petroleum-ot tette felelőssé a tragédiáért, a nem megfelelő karbantartásért és a biztonsági előírások be nem tartásért (karbantartási munkálatok közben az egyik tartályból szivárogni kezdett a gáz, feltehetően ez okozta a robbanást) - ugyanakkor vádat sohasem emeltek a vállalat ellen. A történtek pozitív hozadéka viszont a mintegy száz, újonnan bevezetett biztonsági szabályozás az ipar világában, amelyeknek köszönhetően csökkent a halálos munkabalesetek száma.
A tragédia tizedik évfordulójától, 1998-tól kezdődően tanulmányozta David Alexander professzor, a Robert Gordon Egyetem Aberdeen-i, Traumakutató Központjának igazgatója Piper Alpha a hosszú távú lelki és társadalmi hatásait. A megtalált harminchat túlélő több mint 70%-a mutatta a poszttraumás stressz szindróma tüneteit. Huszonnyolcan azt mondták, hogy nehezen találnak munkát a katasztrófa után,hiszen a munkáltatók baljós előjelnek tartják alkalmazásukat.
Emlékállítás
Aberdeen-ben emlékparkot hoztak létre az áldozatok tiszteletére, ahol a tragédia 25. évfordulóján, a napokban tartották meg az emlékceremóniát. A parkban elhelyezkedő rózsakertben egy szobor is a balesetre emlékeztet, amely három olajmunkást formál.
A negyedévszázados évforduló kapcsán Aberdeen-ben egy háromnapos konferenciát is tartottak, ahol a Piper Alpha által felvetett biztonsági kérdéseket vitatták meg. 2013-ban egy, a katasztrófát bemutató brit dokumentumfilm is készült, Tűz az éjszakában (Fire in the Night) címmel.
