Az időnk vészesen fogy
A tudósokat régóta foglalkoztatja, hogy az emberi tevékenység milyen mértékben befolyásolja Földünket, bioszféránkat. A változásokhoz a szervezetek hogyan tudnak alkalmazkodni. Ezért több világkonferenciát is szerveztek ennek megvitatására, illetve a várható jövő meghatározására. Először is elfogadták az "előzetes elővigyázatosság elvét", amely szerint nem szabad megvárni a tudományos kételyek eloszlását, hanem kellő időben kell a döntéseket meghozni, mert elképzelhető, hogy amikorra minden bizonytalanság megszűnik, már késő lesz.
Az idő vészesen fogyForrás: pixabay.com
Zagyva TiszaSzerző: Lenner Ádám
Zagyva Tisza torkolatSzerző: Lenner Ádám
Zagyva Tisza torkolatSzerző: Lenner Ádám
Egy másik ajánlás arra irányult, hogy állapítsák meg az üvegházhatású gázoknak azt a koncentrációját, amely még nem hat kedvezőtlenül az emberiség egészségére, illetve az ökoszisztémák alkalmazkodóképességére. Az üvegházhatású gázok légköri koncentrációját olyan szinten kell stabilizálni, amely megakadályozná az éghajlati rendszerre gyakorolt veszélyes, antropogén (emberi) hatást. Ezt a szintet olyan időintervallumon belül kell elérni, amely lehetővé teszi az ökológiai rendszerek természetes alkalmazkodását az éghajlatváltozáshoz, továbbá ami módot nyújt a fenntartható gazdasági fejlődés folytatására (Rio de Janeiro, 1992.). Minél változatosabb egy közösség, annál könnyebben tud alkalmazkodni egy változáshoz. Dr. Láng István szavait idézve: „A biológiai sokféleség (biodiverzitás) a változó klímához való alkalmazkodás eszköze. Magyarország számára a meglévő populációk, élőhelyek potenciális előnyt jelentenek. Megőrzésük fontos feladat az agrár-környezetvédelemben.”
De mi az az időintervallum, amin belül az ökológiai rendszerek természetesen tudnak alkalmazkodni a klímaváltozáshoz? Tettem fel a kérdést egy beszélgetés során Dr. Varga Zoltán és Dr. Láng István professzor uraknak.
Dr. Varga Zoltán: „A kérdés szerintem így nem tehető fel, ugyanis a különböző ökoszisztémáknak más és más a változási ritmusa és lehetősége is. Vannak a felmelegedéssel végveszélybe kerülők (pl. az alpin élőhelyszigetek), és vannak, amelyek – ha az ember nem irtja ki őket – hosszabb távon is stabilak (pl. trópusi esőerdők). Még egy dolog: a földtörténeti közelmúlt azt mutatja, hogy a klímaváltozásra az egy ökoszisztémán belüli populációk is nagyon eltérően reagálnak, vagyis rendszerek felbomlanak és újraszerveződnek. Ezek azonban többezer éves léptékű folyamatok. A fő veszély az, ha az önszabályozásra képes rendszerek kiterjedése csökken és izolálódnak.”
Dr. Láng István: „Nagyon változó, de összességében hosszú folyamat. Évekig, sőt évtizedekig is eltarthat.”
| Prof. Dr. Láng István a MTA Környezettudományi Bizottság tagja, az MTA Felkészülés a Klímaváltozásra Albizottság elnöke, az MTA Stratégia Tanulmányok Programbizottság tagja, a Lengyel, Mongol, Orosz Tudományos Akadémia külföldi tagja, a Román Mezőgazdasági és Erdészeti Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, a Debreceni Egyetem, a Nyugat-Magyarországi Egyetem és a Szent István Egyetem díszdoktora. Kutatási területe az agrokémia és környezetvédelem. Ő dolgozta ki azokat az alapelveket, amelyek a biológiai erőforrások környezetkímélő hasznosítását célozzák meg. Vezetésével felmérték Magyarország agroökológiai potenciálját. Megalapozták a megújuló energiaforrások kutatását. Díjai, kitüntetési: Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj, Albert-Einstein- emlékérem ezüst fokozata, Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal, Hazám díj, Schenzl Guido-díj. Prof. Varga Zoltán a hazai zoológia, evolúcióbiológia, biogeográfia, konzervációbiológia kiemelkedő alakja, akit itthon és külföldön egyaránt elismernek. 1983 óta a biológiai tudományok doktora. A Magyar Tudományos Akadémia Természetvédelmi és Konzervációbiológiai Albizottságának tagja. Aktív szerepet vállalt az Aggteleki és a Bükki Nemzeti Park megalapításában. A hazai lepkészek évtizedek óta használják az állatföldrajzi minősítési rendszerét. Több bagolylepkefajt fedezett fel. Igazi polihisztor. Kézügyessége, rajzolási, festészeti tehetsége káprázatos. Remek énekes, és sakkozó. Rengeteg díjjal és kitüntetéssel büszkélkedhet. Többek között Herman Ottó-díjjal, Pro Natura-díjjal, Fáy András-díjjal, Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével és még sorolhatnánk. |
Földünk éghajlata a múltban állandóan változott, ingadozik a jelenben, és feltételezhetően módosulni fog a jövőben is, de az emberi tevékenység is belépett az éghajlatot hatékonyan alakító tényezők sorába. A légkör az éghajlati rendszer központi komponense, annak leginkább instabil, legnagyobb változékonyságot mutató része. Anomália (rendellenesség, szabálytalanság) akkor jelentkezik, amikor egy szokásos éghajlati tevékenység nagymértékben eltér az átlagostól. Azaz, egyre többször fordulnak elő hazánkban is szélsőséges időjárási jelenségek. Ezt most is tapasztalhatjuk. Persze régen is voltak szélsőséges időszakok, azonban két kilengés között hosszabb idő telt el, így a legyengült szervezeteknek volt idejük regenerálódni, újra stabil állományt létrehozni. A klímaváltozás jól érzékelhető bizonyítéka, hogy két anomália között eltelt idő sokkal rövidebb. Manapság akár pár nap alatt is több 10 Celsius fokot eshet a hőmérséklet, vagy épp pár óra alatt leesik egy havi csapadék úgy, hogy 4-5 kilométerrel arrébb egy csepp eső sem éri a talajfelszínt. A KÖTIKÖVIZIG (Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság) munkatársai 2000. április 19-én a valaha mért legnagyobb vízállást jegyezték le a Tiszán, 1041 cm, melyről emléktábla is készült a hídpillére. 2012. augusztus 25-én -263 cm volt a vízállás, olyan alacsony, hogy szárazon lehetett besétálni a híd lábához. 2012. szeptember 18-án pedig 2 cm apadás kellett volna még a valaha mért legkisebbhez. A Zagyván is hasonló adatok kerültek rögzítésre. 2012. augusztus 25-én 90 cm-t mutatott a mérce, de volt már 650 cm is. 2000-ben a magas tiszai vízállás miatt a Zagyva vize, még ha lassan is, de vissza fele folyt. A Tisza magas vízállása visszanyomta azt. Egyre több olyan év van, hogy a torkolat kövein gond nélkül át lehet sétálni, ott ahol februárban kemény fagyok uralkodtak hetekig, majd pár nap alatt elolvadt a jégtakaró, mert -15 Celsius fokról 2 Celsius fokra emelkedett a hőmérséklet.
Zagyva TiszaSzerző: Lenner Ádám
Egy CO2 molekula légkörben való tartózkodási ideje 100 évre tehető. Ma a CO2 mennyiség 30%-kal több mint az ipari forradalom előtt, a metán 100%-kal, a N2O 9%-kal. Ezen adatok jelzik az emberi tevékenység jelentőségét. Azonban a természetes üvegházhatás híján a Föld felszínének átlaghőmérséklete a jelenleginél 33 0C-kal lenne alacsonyabb (-190C). Mint mindenben és mindenhol, az üvegházhatású gázok terén is igaz a mértékletesség betartása, a szélsőségek sosem vezetnek jóhoz. A melegedés sebességét 0,1-0,2 0C/ évtizedre becsülik a szakemberek. Ez sokkal gyorsabb, mint eddig bármikor. Ehhez egy idő után a természetes szervezetek nem tudnak alkalmazkodni, s ide az ember is beletartozik. Sokszor halljuk, hogy mekkora baj, ha 1-2 0C-ot emelkedik a Föld átlag hőmérséklete. Gondoljunk csak bele, ha csak a mi testhőmérsékletünk emelkedik 1-20C-ot… ugye volt már mindenki lázas?!
Az aeroszol részecskék számának növekedésével a kialakuló felhőcseppek száma is növekszik, ami a felhő- sugárzás- visszaverő (hűtőhatás) képességének növekedését eredményezi. Ha túl sok aeroszol részecskét juttatunk légkörünkbe, akkor a felhőcseppek átlagos mérete csökken, így a felhők csapadékhajlama is kisebb lesz, aminek következtében a globális felhőborítottság növekszik, ami viszont épp a lehűléshez, s nem a felmelegedéshez vezet a jövőben (Természet világa GELENCSÉR A.: Aeroszol részecskék a levegőben). Melegítő hatással a felhőzet is rendelkezik, azaz annak hiánya. A 30%-os felhőzet és a 25%-os csapadék csökkenésének hatása megegyezik az 10C hőmérsékletemelkedés hatásával. Ezek már lokálisan érzékelhető vízhiányhoz vezetnek.
Fontos a globális nézet kialakulásához megemlíteni a következőt: A felmelegedés hatására melegebb levegő lesz, mely több vízgőzt tud befogadni, s ez statisztikailag azt jelenti, hogy átlagban több hó esik például az Antarktiszon, ergo évtizedről, évtizedre vastagodik a hótakaró, ezzel kompenzálva az északi féltekén olvadó jég tengerszintemelő hatását, illetve a tenger só koncentrációjának hígulására is kedvező hatással van, s ezzel a Golf-áramlatra szintén, mely például Európára pótolhatatlan hatással van. (Természet világa, Koppány Gy.: A Föld-légkör rendszer sebezhetősége).
Az erdők CO2-tárolása a gazdasági növényekét 20-40%-kal meghaladja. Ezért is probléma, ha kivágjuk a fákat, s nem ültetünk helyükre másikat, mivel így nem csak a kivágott fák eltüzelésével juttatunk vissza CO2 a légkörbe, hanem az esélyét is elvesszük annak, hogy az új erdő újabb CO2 kössön meg. Ha van rá módod, ültessünk egy kocsányos tölgyet, vagy bármilyen más tájba illő őshonos facsemetét, a kertbe, utcába s gondozzuk azt. Évről évre örömet fog okozni. Ígérem.
Az IPCC (1996) Európára vonatkozó becslése szerint a növényfajok közül veszélyeztetettek a hóvirág, a nárcisz, a harangvirág és néhány gleccseren élő faj. A legerősebb talajnedvesség csökkenést Vermes (1995) április, május hónapokra teszi, pont akkorra, amikor a termesztett növényeinknek a legnagyobb szüksége lenne (Természet világa, Anda A.: a globális felmelegedés és a mezőgazdaság). Erre a 2007-es év is jó példa, amikor is Szolnok területén áprilisban egy csepp eső sem hullott, és a 2012-es év is. Ha hónapokig nincs kiadós eső, akkor a mezőgazdaságban több százmilliós kár jelentkezik.
Sajnos, ha az emberek nem érzik azonnal a változást, nem hisznek a tudósoknak, s a figyelmeztetést elengedik a fülük mellett. Pedig a természetvédők is már jó ideje kongatják veszélyt jelző harangjukat. Jelenleg a kevés adat és a számítási kapacitás hiánya miatt képtelenség pontos előrejelzéseket adni. Körülbelüli dátumok és becsült értékek állnak a rendelkezésünkre. Ami viszont biztos: Az időnk vészesen fogy.
