Úgy tűnik, megállíthatatlan a nyugat-antarktiszi jégtakaró olvadása!
Megkezdődött a nyugat-antarktiszi jégtakaró olvadása, a folyamat a globális felmelegedés hatására fel fog gyorsulni.
Műholdkép az AntarktiszrólForrás: commons.wikimedia.org
Szállítóhajó az AntarktiszonForrás: pixabay.com
Olvadó jég az AntarktiszonForrás: pixabay.com
Nem egészen egy éve annak, hogy írtunk egy új klímaszimulációs modellről, amelyből kiindulva amerikai és kínai klímakutatók megjósolták, hogy az antarktiszi jégsapkák 2058 szeptemberére teljesen eltűnnek. Az akkori eredmények tükrében a kutatók véleménye alá is támasztotta azt az írásunkat, amelyben az antarktiszi jég eltűnésének lehetséges következményeit taglaltuk.
Most újabb jelentések láttak napvilágot, két amerikai kutatócsoport is átfogó jelentést adott ki. Mindkettő szerint megkezdődött a nyugat-antarktiszi jégtakaró nagy részeinek csaknem bizonyosan megállíthatatlan olvadása, sőt, ez eredmények szerint a globális felmelegedés hatására a folyamat fel is fog gyorsulni. Úgy tűnik, az IPCC jóslata, miszerint a világtengerek szintje ebben az évszázadban 26-82 centiméterrel növekszik majd meg, túlzottan optimista. Sokkal nagyobb a baj, amennyiben ez a két - egymástól független - jelentés helytállónak bizonyul.
Mindkét tanulmány szerint a tengerszint 2100-ig legalább 91 centiméterrel emelkedik majd meg. Az olvadás ebben a században viszonylag lassú lesz, de aztán felgyorsul, és a vízszint globális emelkedése a déli sarkvidéki jégtakaró - több évszázad múlva bekövetkező - teljes elolvadásakor eléri majd a három-négy métert is.
Szállítóhajó az AntarktiszonForrás: pixabay.com
Eric Rignot, az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) sugárhajtás-laboratóriumának és a Kaliforniai Egyetemnek a kutatója szerint a folyamat ahhoz hasonlít, mint amikor kihúzzák a dugót az oldalára fordított teli borosüvegből. Rignot kijelentette, hogy az Amundsen-tenger gleccsereinek olvadása már "túlhaladt az utolsó visszafordulási ponton". A NASA által elkészíttetett első, a Geophysical Research Lettersben megjelenő, műholdfelvételekre támaszkodó tanulmány a Fenyves Sziget-, a Thwaites- és a Smith/Kohler-gleccser 1992 és 2011 között megfigyelt változását elemezte. A tudósok radarmérésekkel megállapították, hogy a jégtakaró alatt nincsenek olyan hegyvonulatok, amelyek megállíthatnák az olvadó jég elsodródását. Rignot szerint a déli sarkvidék jegének olvadása a hatodik kontinens körüli széljárás megváltozásának és felerősödésének következménye, ami melegebb tengervízáramlatokat vonz annak partvidékéhez. A szakértő szerint ennek okozói az emberi tevékenység nyomán kibocsátott üvegház-gázok lehetnek. (Más tudósok lehetséges tényezők között megemlítették még az éghajlat természetes változékonyságát és az Antarktisz felett kialakult ózonlyukat is.) A folyamatot a NASA által irányított tudóscsoport szerint megállítani már nem, legfeljebb lassítani lehet.
A második, a Washingtoni Egyetem szakértőinek tanulmánya szerint a Thwaites-gleccsermedence 200 és 1000 év között végbemenő összeomlása elkerülhetetlen, ami önmagában több mint 60 centiméterrel emeli meg az óceánok szintjét az elkövetkező évszázadokban.
Olvadó jég az AntarktiszonForrás: pixabay.com
Mindkét tanulmány arra a megállapításra jutott, hogy az óceán mélyéről feláramló melegebb víztömegek instabillá tették az antarktiszi jégtakarót. Az ENSZ következő klímacsúcsát jövőre Párizsban rendezik meg, és a várakozások szerint csaknem kétszáz ország köt majd megállapodást a globális felmelegedés elleni küzdelemről. AZ ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) tavalyi előrejelzése gyakoribb áradásokra, aszályokra, hőhullámokra és a tengerszint emelkedésére figyelmeztetett. A hétfőn ismertetett tanulmányok szerint túlságosan derűlátó az IPCC-nek az a jóslata, amely szerint a világtengerek szintje, amely 1900 óta 19 centiméterrel emelkedett, a 21. században "csak" 26-82 centiméterrel növekszik majd meg. Alátámasztják viszont John H. Mercernek, az Ohiói Állami Egyetem szakértőjének egy sokat támadott, még 1978-ban tett megállapítását, miszerint az emberi tevékenységgel létrejövő üvegházhatású gázok katasztrófával fenyegetik a nyugat-antarktiszi jégtakarót. Az 1987-ben elhunyt Mercer rámutatott, hogy a nyugat-antarktiszi jég a tengerszint alatt egy tálalakú földbemélyedésen nyugszik, és ahogy az olvadás a perem felől befelé halad, a jég egyre mélyebb vizekbe húzódik vissza, ennek következtében instabillá és a további olvadással szemben sebezhetővé válik.
Kiemelt kép forrása / Szerző: Dave Pape
