Jane Goodall, a remény nagykövete
A napokban Magyarországon járt Jane Goodall, a világ talán legismertebb főemlőskutatója, akit nagy tisztelettel és popsztároknak kijáró rajongással fogadnak mindenhol.
Jane Goodall nevet adott minden csimpánznak és rájött, hogy sok szempontból hasonlítanak ránk.Forrás: www.youtube.com
Háromnapos magyarországi látogatásán egy előadást és egy, a Rügyek és Gyökerek környezeti nevelési programot bemutató workshopot tartott. „Szégyellem magam azért, amit a bolygóval tettünk, de hiszek abban, hogy van még remény. Még jóvá tehetjük azt, amit elrontottunk.” - mondta előadásán a világhírű kutató. És neki elhisszük, és őt hallgatva, nem csak egyetértünk vele, de mi is tenni akarunk valamit azért, hogy jobb hely legyen a Föld. És épp ez az, amiért Jane Goodall folyamatosan járja a világot, hogy reményt adjon, és egyúttal cselekvésre késztessen bennünket.
A 82 éves kutató évente 300 napot utazik, hogy-három éve már az ENSZ békenagyköveteként is- felhívja a figyelmet a természet-és környezetvédelem fontosságára. 1986-ban döntött úgy, hogy aktivista lesz. Akkor ébredt rá arra, hogy nagy a baj, a csimpánzok és más állatok száma rohamosa csökken és élőhelyeik egyre zsugorodnak. Azóta többek között létrehozta a világ számos országában létező a Jane Goodall Intézetet, útnak indította Roots and Shoots (Rügyek és Gyökerek) elnevezésű környezeti nevelési programot, tartott rengeteg előadást, írt jónéhány könyvet és világszerte milliók számára jelent inspirációt.
Egy jövendőbeli kutató a tyúkólban
Jane Goodall előadásain soha nem mulasztja el elmondani, hogy édesanyja nélkül nem lehetett volna belőle kutató. Ő volt az ugyanis, aki már a kezdetektől, egészen pici korától támogatta őt mindenben. A kis Jane-n már néhány évesen látszott, hogy természettudós lesz, ugyanis olyan elszántsággal és türelemmel vetette bele magát az állatok megfigyelésébe, hogy előfordult, hogy még a rendőrséget is riasztották, mert órákra eltűnt, és a család nem tudta, hol van. Ő eközben teljes nyugalommal ücsörgött a tyúkólban, és órákon át próbálta kifigyelni, vajon, honnan jön a tojás.
Tízévesen olvasta a Tarzant, és azonnal szerelembe esett. Ahogy mondta: „Tarzan a rossz Jane-t választotta.” De nemcsak Tarzan, hanem a vadon is elvarázsolta, és ettől kezdve arról álmodott, hogy Afrikába megy és a vadon élővilágát fogja kutatni. A legtöbb felnőtt a környezetében csak legyintett és lebeszélte az álmodozásról, édesanyja volt az egyedüli, aki bátorította.
Egy fiatal lány Afrikában
Afrika iránti vonzódása huszonhat éves korában Kenyába vitte, ahol találkozott a híres régésszel, antropológussal, Louis Leakey-vel. Leakey akkor már feleségével a tanzániai Olduvai-hasadékban kutatott, ahol 1959-ben rábukkantak a világhírnevet hozó hominidák, majd 1960-ban a Homo habilis leletekre. Leakey, találkozásukkor, épp kutatót keresett, aki a Tanganyika-tó partján, a mai Gombe Nemzeti Parkban tanulmányozná a csimpánzokat. Goodall örömmel vállalta. A téma és maga a tény, hogy Leakey ezt a feladatot egy fiatal lányra bízta, akinek ráadásul még diplomája sem volt, megnehezítette, hogy támogatókat találjanak.
Az áttörést az hozta meg Goodall számára, hogy elsőként figyelte meg, hogy egy csimpánz, akit Szürkeszakállú Dávidnak nevezett el, egy fűszál segítségével szed ki termeszeket a várból, vagyis eszközt használ. Sőt, eszközt készít, ugyanis a csimpánz leszedegette a leveleket a fűszálról, mielőtt a termeszvárba dugta volna azt. Korábban úgy hitték, az ember az egyedüli, aki eszközt használ. Louis Leakey, mikor megtudta a hírt, azt mondta: „Most újra kell definiálnunk az eszközt, újra kell definiálnunk az embert, vagy el kell fogadnunk, hogy a csimpánz is ember.” A nagy jelentőségű megfigyelésnek köszönhetően kapott Goodall pénzt a kutatások további folytatására és egy operatőrt, Hugo Van Lawikot, aki az első filmeket készítette a csimpánzokról, és később Jane Goodall első férje lett.
Olyanok, mint mi vagyunk
Goodall másik nagy jelentőségű megfigyelése megcáfolta azt a feltételezést, hogy a csimpánzok növényevők lennének. Szemtanúja volt ugyanis annak, hogy a csimpánzok vadásznak kisebb majmokra és malacokra, sőt megosztják egymás között a zsákmányt.
Goodallt elsősorban a csimpánzok szociális viselkedése érdekelte. Nevet adott minden csimpánznak és rájött, hogy sok szempontból hasonlítanak ránk. Különböző személyiségek vannak köztük is, akárcsak az emberek között, ők is tudnak boldogok, mérgesek lenni, ők is átölelik egymást, ugyanakkor képesek agresszivitásra is, sőt még háborút is vívnak egymással.
A felvétel 2010-ben készült. Az akkor 76 éves kutató a Szimpatika TV-nek mesélt a világról, és arról, hogy a magyarok mit tehetnek a Földért.
Kutatóból aktivista
Mivel Goodallnak nem volt diplomája, Leakey elküldte Cambridgbe, ahol rögtön PHD tanulmányokba fogott. A tudósok nem fogadták őt tárt karokkal, mert módszerei sok szempontból teljesen eltértek a megszokott módszertantól. Nem tartották jónak például, hogy nevet adott a csimpánzoknak, a tudósok szerint csak számokkal kellett volna megkülönböztetni őket, és azzal sem értettek egyet, hogy a csimpánzok között is különböző személyiségek vannak. Lassan aztán megváltozott a hozzáállás, és kezdtek beigazolódni állításai. Visszatérve Gombébe kutatóközpontot alapított, ahol a fiatalabb generáció is elkezdett tanulni tőle, köztük például a magyar Teleki Géza. Goodall kutatásai alapjaiban változtattak meg az etológia tudományát és alapozták meg a vadon élő főemlősök kutatását.
Goodall a Gombében töltött évek során kezdett szembesülni a környezeti problémákkal. A csimpánzokat már akkor is, és sajnos még ma is számos veszély fenyegeti, például az élőhelyek fogyatkozása, a bozóthús- kereskedelem, vagy az hogy házi kedvencnek hurcolják el a kölyköket.
1986-ban a csimpánzokkal foglalkozó kutatók konferenciát tartottak Amerikában. Goodall ekkor döntötte el, hogy tenni akar valamit és ettől a ponttól számítja aktivista életének kezdetét.
Ahogy előadásain is mindig elmondja, ő még mindig reménykedik abban, hogy meg tudjuk menteni a bolygónkat, bár kétségtelen, nagy a baj „Mégis mindezek ellenére is hiszem, hogy van remény, van kilátás a jövőre- a jövőnkre-vonatkozóan. De csak abban az esetben, ha változtatunk életmódunkon, mégpedig a lehető leggyorsabban. Azt hiszem, nem sok időnk maradt. Önöknek és nekem kell megtennünk ezeket a változtatásokat. Ha továbbra is másokra hagyjuk ezt a feladatot, elkerülhetetlenül zátonyra fut a hajónk.” ( Jane Goodall: Amíg élek, remélek)
Jane Goodall üzenete a fogságban tartott delfinekről.
Jane Goodall munkájába bárki bekapcsolódhat, itthon is működik már Jane Goodall Intézet és számos Rügyek és Gyökerek csoport is tevékenykedik az országban.
Bővebb infó az alábbi linkeken:
http://www.janegoodall.hu/
http://www.janegoodall.org/
https://www.rootsandshoots.org/
Cikkünk következő részében a Jane Goodall Intézet tevékenységét és Jane Goodall csimpánzvédelmi munkáját mutatjuk be.
