Biológiai invázió
Manapság tudós és természetbúvár körökben is egyre többet hallhatunk arról, hogy mennyi problémát jelentenek az idegenhonos, inváziós növény- és állatfajok. De vajon mit takar az invázió, mint fogalom? Az ember megjelenése előtt is volt rá példa?
Közepes harmatfű (Drosera intermedia)Forrás: pixabay.com
A gyalogakác ártereink elfoglalójaSzerző: Lenner Ádám
Az Amerikából behozott selyemkóróSzerző: Lenner Ádám
Az idegenhonos fajok nagy része nem képes életben maradni az új területen, ha mégis, több esetben nem válik inváziós fajjá, hanem az őshonos fajok közösségében stabil részese lesz a táplálkozási hálózatnak. Azonban néha előfordul (elsősorban köszönhetően az embernek), hogy egy adott növény- vagy állatfaj gyorsan és tömegesen foglalja el az adott életteret, amivel rövidebb-hosszabb időre felborítja a lokális, korábban már kialakult ökológiai egyensúlyt. Idővel így egy új egyensúlyi helyzet alakulhat ki, ám addigra már a kiszorított őshonos fajok végleg eltűnhetnek.
Az inváziós faj definiálása
Olyan idegenhonos növény- és állatfajok, melyek egy új területre, földrészre kerülve gyorsan terjednek, nagy terülteket hódítva meg, kiszorítva az őshonos fajokat és közösségeket, ezáltal gazdasági, természetvédelmi vagy ember-egészségügyi károkat okoznak. Az Európai Unió egyébként évente több mint 12 milliárd eurót költ az invazív fajok elleni védelemre, és az általuk okozott károkra.
A gyalogakác ártereink elfoglalójaSzerző: Lenner Ádám
Őshonos fajok
Hazánkban őshonosak mindazok a vadon élő növények és állatok, amelyek az utolsó két évezred óta a Kárpát-medence természetföldrajzi régiójában nem behurcolás vagy betelepítés eredményeként élnek, illetve éltek.
Hogy jön a képbe az ember?
A fajok terjedését természetellenesen felgyorsította az utazás, az áruszállítás, a turizmus, a szándékos, sokszor jóindulatú, eleinte kedvezőnek tűnő betelepítés. Az özönfajok megváltoztathatják a korábbi ökológiai viszonyokat, így kiszámíthatatlan hatást gyakorolnak a biológiai sokféleségre, és komoly gazdasági károkat okozhatnak. Jelenleg az élőhelypusztítás mellett az inváziós fajok okozzák a legnagyobb biodiverzitás csökkenést. Az invazív fajok súlyos és egyre növekvő veszélyt jelentenek nem csak hazánk, hanem az Európai Unió más tagállamainak biológiai sokféleségére is. Néhány példát tartalmaz egy korábbi cikkünk, amely megtekinthető ide kattintva.
Védekezés
A probléma megoldására több lehetőségünk is van. Első lépésként a megelőzés a legolcsóbb és leghatékonyabb megoldás, de sokszor a kései észlelés miatt ez nem megoldható. Elejét lehet venni az inváziónak, ha a határokon megszigorítjuk az ellenőrzést, vagy ha regionális, nemzeti és nemzetközi szintű információs hálózatot építünk ki. Legtöbbször azonban akkor vesszük észre a problémát, amikor már az invazív fajok megtelepedtek. Ilyenkor a leghatékonyabb megoldás lehet az egyedek kiirtása. Minél nagyobb az irtandó terület, a költségek természetesen annál jobban fognak növekedni. Ha a kiirtás nem lehetséges, akkor az invazív fajok továbbterjedését kell megakadályozni. Hasznos lehet modellek készítése is a lehetséges invázió mértékének meghatározására. Adatbázisok létrehozás, az inváziós fajokkal kapcsolatos kutatások támogatása is elengedhetetlen. Mindezek mellett a nyilvánosság, az érintett szervezetek (mezőgazdaság, erdőgazdaságok, vízügy… stb.) idejében történő tájékoztatása is hasznos lehet.
Az invazív fajok sikerességének oka
- a természetes ellenségek hiánya, amelyek az új élőhelyen nincsenek jelen, így nincs, ami kordában tartaná az adott invazív faj növekedését, szaporodását.
- tágtűrésű több környezeti tényezőre nézve is, így az új környezeti feltételekhez gyorsabban és jobban tud alkalmazkodni.
- az ember által okozta zavarást jól tűri, sőt sokszor az segíti terjedését.
- olyan allelopatikus (mérgező) anyagokat hoz létre, amely gátolja más növény növekedését.
- növények esetén: változatos körülmények között is jellemzik az alábbiak része vagy egésze: biztos csírázás, gyors növekedés, korai virágzás, önbeporzás, sok mag érlelés, vegetatív szaporodás, jó versenyképesség.
- növények esetén: raktározó szervekkel rendelkezik.
- növények esetén: kedvező morfológiai bélyegei a tüskék, tövisek.
Az Amerikából behozott selyemkóróSzerző: Lenner Ádám
Ember előtti invázió
Dél-Amerika állatvilága 150 millió évig elszigetelten fejlődött, míg Észak-Amerika sokáig összeköttetésben volt Eurázsiával. Hozzávetőlegesen három millió éve, a pliocénben jött létre a Panama-földhíd, amikor is kezdetét vette a nagy faunacsere. A földhíd kialakulásának köszönhetően a két földrész állatvilága keveredett, mely során a fejlettebb észak-amerikai fajok sok dél-amerikai faj kihalását okozták. A mai dél-amerikai fajok 51%-a Észak-Amerikából, míg az észak-amerikai fajok 11%-a Dél-Amerikából származik.
Az ember inváziója
A Homo sapiens Afrikában alakult ki, majd 100 000 éve elkezdte meghódítani Európát és Ázsiát. Rendkívül gyors terjedése során nagymértékben átalakította környezetét, számos faj pusztulását okozva ezzel. Vándorlásai során rengeteg fajt vitt magával tudatosan, vagy véletlenül, illetve hozott vissza magával hazájába gazdasági, vagy esztétikai okokból. Ezzel összekuszálva a Föld flóráját, faunáját. Fontos megjegyezni, hogy itt a legnagyobb baj a gyors lefolyás, pár száz év alatt ugyanis nem képesek alkalmazkodni a szervezetek a változáshoz.
Jó példa erre a Hawaii-szigetek, ahol 98 endemikus (bennszülött) faj élt a polinézek betelepülése előtt (i.sz. 400). A polinézek magukkal becipelt sertés, kutya, patkány óriási pusztítást vitt végbe az őshonos fajok terén. Ezt tetőzte még a növénytermesztés miatt kiirtott erdők, mely által életteret vettek el a fajoktól. 1778-ig az európaiak megérkezéséig 50 madárfaj pusztult ki. Sajnos az európaiak tovább tetőzték a bajt a lovakkal, szarvasmarhákkal, a közel 2000 behurcolt ízeltlábúfajjal, s ezek együttes hatására további 24 endemikus madárfaj pusztult ki. A meghonosodott idegen fajok száma ma meghaladja az őshonosokét. Több faj halt itt ki, mint az USA többi területén összesen.
Hazánkban a harlekinkatica jelenti az egyik legnagyobb inváziós veszélyt. A gyümölcsfákon kívül a hétpettyes-, a kétpettyes- és a szemfoltos katicát is komolyan veszélyezteti. Hamarosan írunk róla.
