Hogyan változtak hazánkban az étkezési szokások az elmúlt 100 év során?

Hír

írta: ecolounge
2017/10/29

Az asztalunkra kerülő ételek aránya nagymértékben változott az elmúlt 100 év során. De vajon melyik élelmiszerből esszük a legtöbbet, és melyik szorult vissza a leginkább? - Egyáltalán egészségesen élünk?

Az étkezést érintő, legkorábbi statisztikai adatok a 19. század végéről származnak, hazánkban először Keleti Károly, a híres közgazdász-statisztikus írta össze a lakossági fogyasztási adatokat 1887-ben. Mi is ezzel az időszakkal, az 1880-as évekkel kezdtük az összehasonlítást.
Noha a kapott eredmények némiképp pontatlannak mondhatóak a század- és az ezredfordulós adatatok mögötti számítási módszerek fejlődése okán, a fogyasztásokban bekövetkezett változások még így is tökéletesen kirajzolódnak...

Feleannyi zöldséget és gyümölcsöt eszünk, mint az ezredfordulón

Étrendünk legegészségesebbnek tartott összetevői hullámzó pályát jártak be napjainkig. A 19. század végén a fejenkénti 80 kg zöldség és gyümölcs fogyasztás 100 évvel később közel megduplázódott és 2000 első éveiben tetőzött. Ekkor rekordmennyiségű, 217 kg zöldséget és gyümölcsöt fogyasztottunk. Napjainkra azonban ez a szám körülbelül a felére, évi 98 kg-ra csökkent.

Leáldozott a burgonyának?

A legjelentősebb visszaesés a burgonyafogyasztást érinti. A valaha egzotikusnak számító növény - mely csak a 17. században került az országba és a 18. században terjedt el -, támogatott termesztésének köszönhetően hamar a “szegények” eledelévé vált. A 19. század végére nem kevesebb, mint 110 kg-os évi fejadagjával a gabona után a második legnépszerűbb ételnek számított. A ’90-es évekre azonban fogyasztása lecsökkent, fejenként körülbelül évi 60 kg mennyiségre, a 2000-es években pedig tovább zuhant olyannyira, hogy a ’90-es évekre jellemző fogyasztás 2016-ra megfeleződött: Napjainkban átlagosan havi 2,4 kg-ot fogyasztunk fejenként, azaz évente 28,8 kg-ot.

Meredeken emelkedik a gyilkos cukor fogyasztása!

Noha tisztában vagyunk azzal, hogy a túlzott cukorfogyasztás egyenes út az elhízáshoz, és szívbetegség kialakulásához is vezethet, mégis, az elmúlt évszázadban fogyasztásának mértéke megtízszereződött!

Míg a 19. század végén az egy főre jutó évi cukormennyiség 3kg-ot, azaz havi szinten 250 grammot tett ki, addig a ‘90-es évekre már havonta fogyasztottuk el ezt a mennyiséget: az átlagos cukorfogyasztásunk ekkor meghaladta az évi 38 kg-ot! 2009-re a cukorbevitel enyhe csökkenést mutatott – valamivel kevesebb, mint 30 kg-ot évente –, ami persze még mindig súlyosan egészségtelennek, egészségkárosítónak mondható.

A WHO azt tanácsolja, hogy a bevitt cukormennyiség ne haladja meg a napi kalóriabevitel 10%-át – ez egy 1400 kalóriás étrenddel számolva maximum 140 kalóriát jelent. Egy 330 ml-es dobozos cola classic tartalmaz ennyi kalóriát. A WHO egyúttal hozzáteszi: ha ezt a mennyiséget 5%-ra csökkentjük, az további egészségügyi előnyökkel járhat. Azaz minél kevesebb, annál jobb.

Milyen egészségügyi kihívásokat okozhat a mértéktelen cukorfogyasztás (a teljesség igénye nélkül)?

  • Gyulladáskeltő hatása van
  • Károsítja az emlékezőkészséget és a tanulási képességeket (2012 – UCLA)
  • Depressziót és szorongást okozhat - (2013 – Dr. Datis Kharrazian)
  • Növeli a kognitív hanyatlás és a demencia kialakulásának kockázatát (Dr. Medha Munshi – New York Times – 2013)
  • Növeli az elhízás kockázatát
  • Növeli az inzulin rezisztencia kialakulásának kockázatát
  • Diabéteszt okozhat
  • Növeli a magas vérnyomás kockázatát
  • Több szívbetegség kialakulásának kockázatát növeli
  • Függőséget okozhat
  • Elősegíti vérrögök kialakulását
  • Öregíti a bőrt és a belső szerveket egyaránt
  • Veseelégtelenséget okozhat
  • Növeli a hasnyálmirigyrák kockázatát

De miért eszünk ennyi cukrot, ha tudjuk, hogy káros? Business Insider 2016-os cikkéből kiderül, hogy jórészt egy, a cukoripar által pénzelt Harvardi tanulmány vezetett a cukor mértéktelen térhódításához: „Évtizedekkel ezelőtt a Harvard egyetem tudósainak kutatása a zsírt jelölte meg, mint az elsődleges szívegészségügyi veszélyforrást. John Yudkin, a táplálkozástudományok professzora már 1957-ben szembeszállt ezzel a vélekedéssel, ő ugyanis a cukorfogyasztást jelölte meg mint elsődleges kockázati faktort. A Harvard egyetem tanulmányának megjelenése után azonban Yudkin hipotézisét eltemették, és a zsír lett az elsődleges közellenség." "Kiderült, hogy a cukoripar rendelte, szándékosan készíttette el az említett "úttörő" tanulmányt, természetesen kompenzálták a tudósokat erőfeszítéseikért, mellyel elérték, hogy a cukor teret nyerhessen. Ez derül ki a 2016. szeptember 12-i JAMA Internatinal Medicine jelentéséből, mely a Sugar Research Foundation (SRF) belső dokumentumaiból és jegyzőkönyveiből készített teljes analízist.„

Stagnáló húsfogyasztás

Elérkeztünk a hagyományosan legértékesebbnek tartott élelmiszerhez, a húshoz.
A 19. század vége a hivatalos feljegyzések szerint nem bővelkedett túlságosan húsfélékben, évente 40 kg-al, vagyis havonta körülbelül 3 kg-al kellett beérni. Igaz, ez még mindig több volt, mint a két világháború közötti, 33 kg-os éves fogyasztás. A fellendülést a ’60-as évek hozta el: Az erre az időszakra jellemző 49 kg-ról rohamtempóban nőtt a fogyasztása, ami a ’70-es évekre elérte a 60kg-ot, a ’80-as évekre pedig már a 70-et is túllépte. A 90-es években tetőzött 75,8 kg-on, majd lassan csökkenni kezdett. A 2000-es évek elején 73,2 kg volt a fogyasztás, a 2004-2008 évek átlaga 67 kg, 2016-ban évi 62,4 kg hús került elfogyasztásra éves szinten, vagyis havonta körülbelül 5,2 kg.

Ezen a téren elmaradunk az európai átlagtól, mely stabilan 100 kg fölött van, még ha a 2000-es évek elején volt is néhány kilogrammnyi visszaesés. Meglepő módon, a becslések szerint ez a mennyiség volt jellemző a középkor végének Európájára is, ahogy Magyarországon ekkor is nagyjából 60 kg körül mozgott az éves fogyasztás. - Ebben az időben valószínűleg a marhahúsnak volt a legnagyobb keletje, melyet a sertés követett, a baromfi viszont csak jóval ezután következett a listában. Mára ezek az arányok teljesen megfordultak: míg baromfiból fogyasztunk a legtöbbet, azt követi a sertés, és csak ezután jön a marhahús. Ez az arány egyébként egész Európára jellemző.

Húsvásárlásnál érdemes megválogatni, hogy milyen húst veszünk, megnézni, hogy a hús honnan származik, az állatot milyen körülmények között tartották, mivel etették. - Óriási különbség van például egy farmon nevelkedett és egy ketrecbe zárt csirke húsa közöttl, arról nem is beszélve, hogy a betegségek kialakulásának kockázata jóval magasabb a húsban gazdag étrendek esetén.

Fontos, hogy tisztában legyünk a húsfogyasztás ökológiai aspektusával is: Mire egy ínycsiklandó steak a tányérunkra kerül, már számos alkalommal tettünk a környezet kárára. Az állattenyésztés (elsősorban a marhatenyésztés) a metánkibocsátás legjelentősebb okozója, ráadásul 1 kg marhahús óriási vízlábnyommal rendelkezik, hiszen előállításához 15 000 liternyi víz szükséges. A húst aztán fel is kell dolgozni, meg kell oldalni a szállítását, a tárolását, melyek energiafogyasztást jelentenek éppúgy, mint sütéskor-főzéskor.

Persze szó sincs arról, hogy mindenkinek vegánná kellene válnia, köthetünk azonban kompromisszumot, ahogyan Graham Hill, a TreeHugger alapítója a ’weekday vegetarian’ étrend élharcosa javasolja. Szabálya roppant egyszerű: "hétközben ne egyé húst". Hétvégén aztán mindent szabad, a májkrémtől az oldalasig, de ha sikerül betartani a részidős vegetariánus étkezést, máris 70%-al kevesebb húst fogyasztunk, ami a környezetet és a pénztárcánkat egyaránt kíméli (itt mutattuk be a Graham javaslatát).

A tejtermékek továbbra is az élen járnak

A népszerűségi lista második helyét a tejtermékek foglalják el melynek robbanásszerű térhódítása a 20. században vette kezdetét.
A tej aranykora a többi élelmiszerhez hasonlóan a 60-as években kezdődött, amikor is a termelés világszinten ugyancsak növekedett. Ebben az időszakban átlagosan évi 114 liter fogyott belőle fejenként. 20 év alatt röpke 50 literrel, vagyis havi 4 literrel ugrott meg, és a húsfogyasztáshoz hasonlóan a rendszerváltáskor döntött rekordot Magyarországon: 1990-ben már majdnem 170 liter fogyott fejenként éves szinten.

A tej pályafutása 2000 körül került lejtmenetbe, igaz, nem túlságosan látványosan. Míg az ezredfordulón évente körülbelül 160 liter tejterméket fogyasztottunk, 2009-ben már csak 156-ot.

A kereslet csökkenése részben az új évezredben megjelent kutatási eredményeknek köszönhető. A Peta számos kutatásra hivatkozva listázta az állati tej fogyasztásához köthető egészségügyi következményeket és kockázati tényezőket, melyeket egyébként érthető módon sokan kétkedve fogadtak, hiszen óriási különbség van tej és tej között is, ugyanakkor megjegyezendő, hogy szupermarketek kínálatát túlnyomórészt nem a háztáji tehenészetek adják, hanem a mennyiségi elven működő "tejgyárak".

    A gabona népszerűsége töretlen

    Ahogyan a 19. század végén, úgy ma is gabonából fogy a legtöbb, azonban itt tapasztalhatjuk az egyik legnagyobb visszaesést is. A liszt- és rizsfogyasztás az 1880-90-es években élte virágkorát, amikor is fejenként nem kevesebb, mint évi 150 kg-ot ettek ezekből az alapélelmiszerekből. Az arányok azután kezdtek kiegyenlítődni, és ahogyan a többi ételből egyre többet került az asztalra, úgy csökkent fokozatosan a gabonafogyasztás: a ’60-as években évi 128 kg volt, míg a ’90-es években már csak évi 110 kg. Napjainkban évente körülbelül 92,4 kg gabonát fogyasztunk, melynek kb. a felét a kenyerek és péksütemények teszik ki.

    A gabona alapú ételekről és azok hasznosságáról megoszlanak a vélemények: számos tanulmány szerint elengedhetetlenek értékes rost- és vitamintartalmuk okán. Az elmúlt években azonban több olyan tanulmány is született, melyek szöges ellentétben állnak a gabonát promótáló kutatásokkal (a Huffingtonpost 2013-as cikke összefoglalja az utóbbiakat - itt érhető el)

    Összefoglalva a fogyasztásokban bekövetkezett változásokat, kijelenthetjük, hogy Magyarország lakossága nagy általánosságban egészségtelenül táplálkozik, hiszen kevés zöldséget és gyümölcsöt, ugyanakkor temérdek cukrot fogyaszt, melyek úgyszintén hozzájárulnak a drasztikus népességcsökkenéshez.

     

    forrás: KSH

    A rovat új hírei

    Adj új életet tárgyaidnak!

    A rendezvénysorozat jelmondata – Adj új életet tárgyaidnak! – utal arra, hogy a kampány célja a hulladékkeletkezés ...

    A rovat legolvasottabbjai

    Adj új életet tárgyaidnak!

    A rendezvénysorozat jelmondata – Adj új életet tárgyaidnak! – utal arra, hogy a kampány célja a hulladékkeletkezés ...