Bolygónk hamarabb lesz lakhatatlan, mint gondolnánk!

Az évszázad végére Földünk jelentős része alkalmatlanná válhat az emberi életre.

Kiszáradt: Folsom-tó, az egyik legnagyobb víztározó az USA-ban 2014-benForrás: NASA
Szerző: NASA

A klímaváltozás egy olyan komplex jelenség, melynek puzzle-darabjait a tudósok mindmáig képtelenek teljesen összerakni. Így, noha az elmúlt évtizedekben számos klímamodell született, az egyik legjelentősebb tényezőt - mely minden bizonnyal megváltoztatja éghajlatunkról alkotott jövőképünket - rendre figyelmen kívül hagyták. Egészen mostanáig.

2016 telén voltak napok, amikor az átlagosnál 16-21 celsius fokkal volt melegebb az Északi-sarkon. A hőmérsékleti anomália természetesen begyorsította az "örökfagy talaja" olvadását. Az un. permafrosztban az elmúlt évmilliók során óriási mennyiségben halmozódott fel szerves anyag, egyes becslések szerint csak a sarki talaj 1800 milliárd tonna oldott szerves szenet rejt, ami ha "kiolvad", megközelítőleg 205 gigatonna szén-dioxidnak megfelelő üvegházhatású gázt (nagyrészt metánt) juttatna a légkörbe. A metánról pedig mint tudjuk, a szén-dioxidnál - "elvileg" - 23-szor nagyobb üvegház-hatással bír, így bolygónk átlaghőmérsékletét nagymértékben képes befolyásolni. Erről a problémáról részletesebben is értekeztünk a "Klíma-apokalipszis" cikksorozatunk egyik írásában.

A metán CO2-hoz viszonyított 23-szoros üvegházhatása valójában sokkal több...
Amíg a szén-dioxid évszázadokon át megmarad az atmoszférában, addig a metán csupán 1-2 évtizeden keresztül marad aktív, míg széndioxiddá nem bomlik le. (A metán olyan atmoszférikus gázokkal találkozik, mint például az ózon, ami oxidálja a metánt, ekkor általában CO2 és H2O keletkezik.) Az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change) szerint ebben az időszakban a metán üvegházhatása már 86-szor nagyobb a szén-dioxidénál. Ez az un. "GWP20", ami a gáz 20 év alatt tapasztalható globális felmelegedési potenciálját jelzi. Azért hallhattuk ezidáig azt, hogy a metán 23, vagy akár 34-szeres üvegházhatással járul hozzá a klímaváltozáshoz, mert - és bár ez minden tudományos alapot mellőz - alapvetően 100 éves hőtartó potenciállal (GWP100) szoktak számolni. Erre reagált többek közt Ilissa Ocko, az EDF (Environmental Defense Fund) klímakutatója is nemrégiben, aki szerint a GWP100-as érték - finoman fogalmazva is - "alábecsüli" a gáz negatív hatásait.

A globális felmelegedés megállításában fő szerep jutott a 2015-ben elfogadott párizsi klímamegállapodásnak, melynek aláírói azt tűzték ki hosszú távú célul, hogy a globális felmelegedést az iparosodást megelőző szinthez viszonyítva jóval 2 Celsius-fok alatt korlátozzák, és folytassák azokat az erőfeszítéseket, amelyek a hőmérsékletemelkedés 1,5 Celsius fokra korlátozására irányulnak. Az 1,5 Celsius fokos nem kötelező erejű célt azért fogadták el, hogy ösztönözzék a nagyobb ambíciót, és hangsúlyozzák a leghátrányosabb helyzetű országok aggályait, amelyek már jelenleg is érzékelik az éghajlatváltozás hatásait. Azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy a vállalás nem lesz tartható, erre utal az ENSZ Éghajlat-változási Kormányközi Testületének (IPCC) év elején megjelent jelentésvázlata is, mely egyértelműsíti: amennyiben minden a mostani ütemben halad, akkor már jó tíz év múlva átléphetjük a 2 Celsius fokos határt.

A következő évszázad kezdetére pedig minimum 4, maximum 8 fokos emelkedéssel számolhatunk.

Egyes szakértői vélemények szerint azonban még ez a jelentés is optimista, ugyanis készítői három lényeges szempontot nem vettek figyelembe (ezekről több forrás, például a futurism.com is beszámol):

Az un. Albedo-hatást: a csökkenő jégfelület kevesebb visszavert és több elnyelt napfénnyel, azaz tovább gyorsuló felmelegedéssel jár.
A felhőképződések problematikáját: napjainkban egyre nagyobb számban keletkeznek felhők, melyek még inkább csapdába ejtik a hőt, ami szintén hozzájárul a hömérséklet emelkedéséhez.
A természetes elnyelők, azon belül is az erdők rohamos pusztulását: az invazív fajok terjedése, az erdőtüzek, a fakitermelés stb. következtében fokozatosan csökken a természet CO2-elnyelő képessége.

A körülmények tehát nagyon is adottak ahhoz, hogy a felmelegedés tovább gyorsuljon, bolygónk történetéből pedig tudjuk, hogy a globális hőmérséklet akár 5 Celsius fokos változáson is áteshet röpke 30 év leforgása alatt. Mégis azt tapasztalhatjuk, hogy ezek az információk nem igazán jutnak el a fejlett társadalmak "átlagemberéhez". Az informáltabbakat pedig - nagy általánosságban - nem is tölti el az a nyugtalanság, ami a fenyegető "apokalipszis" veszélyeit tekintve bizony elvárható lenne (a józan ítélőképesség birtokában).

Vajon miért?

Ez egyrészt visszavezethető a kutatások bátortalan megfogalmazására. - James Hansen klimatológus például "tudományos szűkszavúságnak" nevezi ezt a jelenséget: szerinte a kutatási eredményeket általában olyan formában publikálják, hogy a minket veszélyeztető fenyegetésre nem, vagy csak alig helyeznek hangsúlyt.
Ennek a "visszafogottságnak" aztán vannak leképeződései is, így például egyes tudósok szerint a klímaváltozás folyamata összességében túl lassú ahhoz, hogy tudomást kelljen venni róla, míg vannak, akik szerint a következmények szinte felfoghatatlanok, ezért azokkal nem is kell foglalkozni.
Az említett struccpolitikát pedig modern korunk vezető pozícióiban lévő technokratái is kellően felerősítik, közülük is elsősorban azok, akik továbbra is abban a téves elképzelésben ringatják magukat, miszerint bármilyen problémára technológiai értelemben választ lehet találni, ezért felesleges az informálás, avagy a pánikkeltés.
És természetesen ott vannak a klímaszkeptikusok is (beleértve egyes olajipari szereplők által lefizetett bértollnokokat), merthogy ki kell mondanunk: a klímaváltozás tagadása napjainkban még mindig számos tudóst érint.

Pedig minden jel arra utal, hogy a katasztrófa már el is kezdődött, benne vagyunk az utolsó órában:

Például az ezidáig mért 5 legmelegebb nyári időszak mind 2002 utánra tehető. Az IPCC arra is figyelmeztet, hogy hamarosan egészségtelen lesz nyáridőben a szabadban tölteni az időt. - Persze ez csak a jéghegy csúcsa. Lássunk most a teljesség igénye nélkül néhány példát a drasztikus hőmérséklet-emelkedés vélt következményeire:

2 Celsius fokos felmelegedést követően a Kárpát-medence klímája teljesen átalakulna: a záporesők helyett özönvízszerű esőzésekre számíthatunk, amiket hosszú aszályos időszakok követnek; a természetes állóvizek idővel eltűnnek; a talaj romlásnak indul, majd a térség idővel elsivatagosodik.
4 Celsius fokos felmelegedés esetén a 2003-as európai hőhullám - ami naponta 2000 ember halálát okozta - lenne az átlagos nyári tendencia.
6 Celsius fokos emelkedésnél a Nemzeti Éghajlati Adatközpont szerint az Egyesült Államokban a Sziklás-hegységtől keletre minden egyes lakost nagyobb hőstressz érne. New York-ban nagyobb hőség lenne, mint most Bahrain városban, mely bolygónk egyik legmelegebb pontja. Bahrain-ban pedig olyan meleg lenne, hogy még az alvó emberek is hőgutát kapnak és meghalnak.
Az ember, mint minden emlős hőt termel, és időközönként le kell hűtenie magát ahhoz, hogy életben maradhasson. Ez 7 Celsius fokos globális hőmérséklet-emelkedés esetén szinte lehetetlenné válna bolygónk nagy részén, kiváltképp az egyenlítőhöz közel fekvő területeken.
A hőmérséklet 11-12 Celsius fokos emelkedésével az emberiség és az állatvilág fele rövid időn belül elpusztulna. - Jelenleg úgy tűnik, hogy erre nem kerülhet sor ebben az évszázadban, azonban ha nem csökkentünk drasztikusan a jelenlegi károsanyag-kibocsátásunkon, és ha nem találunk ki valamit a permafroszt kiolvadásának megállítására, végül ez is bekövetkezik.

Ráadásul az előző listában nem tértünk ki a felmelegedés egyéb aspektusaira, mely folyamatok már megindultak (szintén a teljesség igénye nélkül):

Élelmezési válság: számos haszonnövény fog teljesen eltűnni a Föld színéről, de a nagyobb tűréshatárral rendelkező növényekre is komoly hatással lesz a felmelegedés, ami a terméshozamokat masszívan fogja csökkenteni (például a gabonára vonatkozó "aranyszabály" az, hogy a hőmérséklet növekedése Celsius fokonként 10%-os terméshozam-csökkenést eredményez).
Ivóvízhiány: az előrejelzések szerint 2025-re a Föld lakóinak 2/3-a vízhiánnyal küzd majd.
Ősi járványok megjelenése: kutatók szerint a jégbe zárt organizmusok egy része életre kelhet a permafroszt felolvadásával, az immunrendszerünk pedig nem áll készen arra, hogy ősi, akár több millió éves betegségekkel szembeszálljon. Konkrét példa erre a malária terjedése, melyhez előnyös közeget biztosít a felmelegedés (a szúnyogok Celsius fokonként 10-szer gyorsabban képesek szaporodni). A világbank becslései szerint a maláriafertőzés 2050-re 5,2 milliárd ember élőhelyét fogja érinteni, így elterjedt betegséggé válhat. A járványkutatók mégis leginkább attól tartanak, hogy az örökfagy kiolvadásának következtében rég feledésbe merült betegségek mutálódott formában fognak újra megjelenni.
Gazdasági összeomlás: Celsius fokonként 1,2%-os GDP csökkenéssel kell számolni.
Háborúk: Marshall Burke és Solomon Hsiang kutatók évekkel ezelőtt számszerűsítették az összefüggéseket a hőmérséklet növekedése és az erőszak között: Fél Celsius fok hőmérséklet növekedés 10-20%-al növeli a fegyveres konfliktusok esélyét, ami a klímamigrációt fogja méginkább beerősíteni, mely - például Afrikában - már most tetten érhető.