Milyen célt szolgálhat valójában a világ első úszó atomerőműve?

Hír

írta: ecolounge
2018/05/06

A csukcsföldi kikötőváros, Pevek energiaellátása csupán a kezdet. Hamarosan az úszó atomerőművek egész flottája épül meg, melyet a hírek szerint végül egy adott térségbe mozgatnak át.

Ámde nem fussunk ennyire előre, előbb tekintsünk a közeljövő várható történéseire: Az "Akademik Lomonoszov"-ot (Lomonoszov Akadémikus) első lépcsőben Szentpétervárról a Balti-tengeren keresztül, a Skandináv-félszigetet megkerülve Murmanszkhoz vontatják, ahol reaktorait nukleáris fűtőanyaggal töltik fel. (A Greenpeace tájékoztatása szerint május 3-án érte el a dán vizeket.)
A "tankolást" aztán egy 5000 kilométeres út követi, melynek végállomása Pevek, a csukcsföldi kikötőváros. Az egység a város néhány ezer fős lakossága, kikötője, valamint helyi szénbányái és olajkútjai energiaigényét fogja ellátni, várhatóan 2019-től.
A gyártó Roszatom vállalat eredetileg azt tervezte, hogy már Szentpéterváron feltankolja, leteszteli, majd végső helyére szállítja, ezt azonban a balti államok nyomásgyakorlása és a Greenpeace Oroszország által szervezett petíciója megakadályozta.

A 144 méter hosszú, 70 MW kapacitású erőművet a környezetvédő szervezetek csak "lebegő Csernobilnak" hívják, utalva az 1986-ban bekövetkezett atomerőművi katasztrófára. Bár az atombalesetet egy, már negyedszázada is elavult konstrukciónak számító, un. grafitmoderátoros atomreaktor meghibásodása okozta, ez a lebegő egység pedig jóval modernebb technológiát használ, nem feledkezhetünk meg egy fontos tényről: a nukleáris erőművek üzemeltetése komoly kockázati tényezőket hordoz, melyek egy ilyen nyílt vizen lebegő egységnél sokszorosan jelentkeznek. Ennek az úszó erőműnek a paramétereit nem ismerjük, így nem is kívánnánk technológiai fejtegetésekbe bocsátkozni, ám annyi bizonyos, hogy egy vízen bekövetkező atombalesetnél szinte esélytelen lenne a sikeres kármentesítés. Ott ugyanis a radioaktív szennyeződés és sugárzás nem elszeparálható, ahogyan arra Csernobilnál volt némi lehetőség a szarkofág, majd a kupola "közbeiktatásával" (de példaként említhetnénk Fukusimát is, azonban az oda tervezett jégfal végül nem épült meg).

A Közép- és Kelet-Európai Greenpeace nukleáris szakértője, Jan Haverkamp - konstrukciós szempontból - eképp jellemezte az egységet néhány napja: "A saját meghajtás nélküli, lapos fenekű hajóra épült atomerőmű olyan, mintha egy fa deszkán egyensúlyoznánk egy nukleáris létesítményt bolygónk legvadabb vizein.” - Félelmetes.

Ám ami még ennél is rémisztőbb, az az úszó egységnek a "szabványosítása", és a mögötte rejlő - feltételezett - cél.

Az orosz média szerint ugyanis az állami óriásvállalat egy olyan gyártósor építését tervezi, amelyen megindulhatna az úszó atomerőművek tömegtermelése.
A tárgyalások állítólag már meg is kezdődtek az afrikai, latin-amerikai és délkelet-ázsiai lehetséges partnerekkel. A "Lomonoszov Akadémikus" így csak az első lenne az úszó atomerőművek flottájában, melyet a hírek szerint aztán egy adott térségbe irányítanának át:

az orosz sarkvidékre.

A Roszatom nemrég felhatalmazást is kapott arra, hogy felügyeljen minden szállítással és fejlesztéssel kapcsolatos tevékenységet az északi tengeri út mentén.

Minden jel tehát arra mutat, hogy előkészítő szakaszba lépett az orosz sarkvidék fosszilis nyersanyagkészleteinek - a kőolajnak, a földgáznak és a kőszénnek - a teljes kiaknázása, melyben az atomenergia kulcsszerepet játszik.

Kérdés persze, hogy miként fognak erre reagálni azok az országok, melyek az atomenergia békés felhasználására az ipari üvegházgáz-kibocsátás és a légszennyezés visszaszorításának legoptimálisabb alternatívájaként - egyúttal a klímacélok tartását segítő eszközként - tekintenek. Amilyen például Kína, mely a világ legnagyobb "napelem-részvényeseként" az elmúlt években is számos alkalommal döntött az atomenergia alkalmazása mellett.


Fotó forrása: Greenpeace / Szerző: Sune Scheller

forrás: Greenpeace, ecolounge.hu, world-nuclear.org

A rovat új hírei

A rovat legolvasottabbjai