20 Tény, amit nem tudott Csernobilról

Hír

írta: ecolounge
2017/04/28

A világ eddigi legsúlyosabb nukleáris balesetének 31 évfordulója alkalmából igyekeztünk összeszedni olyan információkat, melyek a tragédia évfordulói kapcsán született híradásokban, visszaemlékezéskben általában nem szoktak megjelenni.

1. Az erőmű valódi neve - éltetve a kommunista Lenin-kultuszt - Csernobili Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőmű. Neve azonban nem így vonult vonult be a történelemben, ugyanis a katasztrófa után azt szinte azonnal megváltoztatta a szovjet propagandagépezet, hogy a nyugati sajtó Lenin nevével mégcsak véletlenül se hozza összefüggésbe.

2. Az erőművel nem csak elektromos energiát állítottak elő, hanem - a majaki vegyi kombinát néhány erőművéhez hasonlóan - a hadiiparban használatos tiszta plutóniumot is, elsősorban taktikai atomfegyverek fejlesztéséhez.

3. Az Egyesült Államok már a 40-es években rájött, hogy a Csernobilban is alkalmazott, un “grafitmoderátoros” reaktorok veszélyesek, azokat az USA-ban be is tiltották. Viszont a hidegháborús retorikát követve az információt hadititoknak nyilvánították, így a szovjet tudósok csak a Csernobili reaktorok építésének idején ismerték fel a problémát (amiről azonban az üzemeltetőket elfelejtteték tájékoztatni).

4. Az atomkatasztrófa épp egy olyan tesztelés közben következett be, amely ennek az erőműtípusnak a biztonságát, pontosabban a tűrőképességét volt hivatott szolgálni: A cél volt annak igazolása, hogy a reaktor hűtőrendszere a „legnagyobb tervezett hiba” üzemállapotban is képes a folyamatos energiatermelésre.

5. Az erőműben valójában nem atomrobbanás történt, hanem több gáz- ill. gőzrobbanás. A radioaktivitás - elsősorban aeroszolok és porszemcsék által - ezekkel a detonációkkal került a légkörbe. (Az első gőzrobbanáskor azonnal a légkörbe kerültek a reaktorban lévő nemesgázok, így kripton és xeon. A radioaktív jód 55%-a gőz, szilárd részecskék és szerves jódvegyületek formájában került a szabadba, míg a 137Cs izotóp és tellúr aeroszol formájában jutott ki.) A robbanáskor kibocsátott porszemcsék nem illékony sugárzó izotópokat tartalmaztak, így többek közt neptúniumot és plutóniumot.

6. A reaktort - elsősorban költséghatékonysági okból - nem látták el teljes burkolattal, ennek is köszönhető, hogy a radioaktív szennyezés könnyedén a légkörbe került, melyet a napokig tartó grafittűz csak tetézett. Ennek a radioaktív szennyezésnek kb. a 60%-a Fehéroroszországban hullott le.

7. Az érintett 4-es reaktor épületben csupán két olyan dózismérőt szereltek fel, melyek a nagyobb sugárzást is képesek voltak mérni, azonban az egyikhez vezető utat elzárta a robbanás, a másik pedig elromlott. Így a reaktort működtetők csak abban lehettek biztosak, hogy a sugárzás szintje a reaktor területének nagy részén 4 R/h fölött van. - Valójában egyes helyeken 20 000 R/h fölött volt (a halálos dózis 500 röntgen körül van 5 óra alatt).

8. A tragédiát súlyosbította a helyi vezetés hozzá nem értése. A kezelőszemélyzet nagyrészt olyanokból állt, akiket nem ilyen típusú reaktorokhoz képeztek ki: az igazgatónak szénfűtésű erőművekhez volt képesítése és tapasztalata. Főmérnöke szintén a hagyományos erőművekhez értett, a főmérnökhelyettes pedig csak kisebb atomreaktorok területén rendelkezett tapasztalattal.

9. A robbanás(ok) következtében Ukrajnában több mint 4,6 millió hektárnyi terület szennyeződött, köztük a világ legtermékenyebb mezőgazdasági területei is. Azóta - mint itt írtuk - az élővilág lassacskán visszahódítja a legszennyezettebb, un belső zónát is.

10. A robbanást követő hónapokban összesen 600 ezer katonát, tűzoltót és kárelhárító munkást küldtek a katasztrófa helyszínére, kitéve őket a veszélyes sugárzásnak.

11. A kármentesítés céljából a helyszínre rendelt likvidátor egységek napi 24 órán át dolgoztak, sugártalanítottak és minden állatot lelőttek, hogy ne vigyék tovább a sugárzást.

12. A „biorobotok”-nak nevezett katonák pár percig dolgozhattak csak, mert ezeknek a sugárzó grafitdaraboknak az ereje 1000+ röntgen volt (egy évi terhelés: 2 röntgen).

13. Romániában egyes óvodákban és iskolákban jódtablettákat osztottak ki, ugyanis a nem radioaktív jód - beépülve a pajzsmirigybe - kiszorítja a belélegzett radioaktív jódot.

14. Az osztrák hatóságok a katasztrófáról értesülve megtiltották a magyar termékek (főleg élelmiszerek) kivitelét a határon, mivel azt szennyezettnek vélték a Szovjetunióval való szomszédság miatt.

15. Tanúk beszámolója alapján az egyik tűzoltó leírta, milyen érzés volt sugárzásnak kitéve lenni: fémes ízt érzett a szájában, és úgy érezte, mintha tűvel szurkálnák az arcát.

16. A - többségében alaptalan - félelemkeltés egyik jellemző példája az Európában tapasztalható abortuszok számának növekedése, mely a balesetet követő hetekben közel 40 000 többlet művi vetélést jelentett. Holott az akkoriban születettek között mutációval, születési rendellenességgel összefüggő többlet előfordulást sehol sem tudtak kimutatni.

17. Az erőmű körül egy állandó 30 km-es „halálzónát” jelöltek ki, ahol tilos emberi lakóhelyet létesíteni.

18. Röviddel a robbanás után Ukrajnában és Belorussziában több ezer gyereket és felnőttet akut sugárzási betegség támadott meg (hányás, hajhullás, fájdalmas kiütések). Az ukrajnai gyermekek körében megháromszorozódtak a daganatos megbetegedések.

19. Az élőlényekben felhalmozódott sugárzás még évtizedekkel később is mindennapi problémákat okozott Európában. Bajorországban 2013-ban a sugárzás a vizsgált vaddisznók közel felében meghaladta a határértéket, több egyednél a tízszeresét állapították meg, aminek következtében húsuk fogyaszthatatlan volt.

20. A térséget a baleset 25. évfordulóján, 2011 márciusában megnyitották az idegenforgalom számára. A kijevi utazási irodák egynapos túrákat kínáltak a 4-es reaktorhoz és a környező kihalt vagy újratelepült falvakhoz, városokhoz. Az idegenvezetéshez Geiger-Müller számlálót, radioaktivitásmérő műszert is lehet kölcsönözni. A területre való szervezett utazásokat pár hónappal később, 2011 júniusában ismét betiltották.

Azóta a természet lassan visszaveszi, ami az övé: Bár a 30 kilométeres zónában befelé haladva egyre nagyobb a háttérsugárzás, az ember jelenlétének - így többek közt a vadritkítás - hiánya miatt egyre több a vadon élő emlős. A peremterületre már néhány gazdaság is bemerészkedett, megkezdték a termőföldek művelésbe vonását, így valamelyest újraindult a mezőgazdaság. És időközben elkészült, majd a sérült blokkra rá is került az az új acélszarkofág, amely 100 éven át nyújt majd védelmet a radioaktív sugárzás ellen.

Az 1986. április 26-án bekövetkezett katasztrófa kronológiája itt tekinthető meg.

forrás: wikipedia.org, energiaklub, youtube.com

A rovat új hírei

Hasonló

A rovat legolvasottabbjai