Nagyon „öko” és mellesleg tető - Rövid betekintés a zöldtetők világába
A kezdetben egyértelműen a skandináv stílushoz köthető "zöld" tető mára öko-építészeti divat lett, holott nem is gondolnánk, hogy egyszerűen egy néhány ezer évvel ezelőtti építőművészeti "fogás" újragondolásáról van szó csupán, persze kicsit újracsomagolva.
A zöld tető lényege, hogy a kertészeti és a szigetelési rétegek szerves egységet alkotnak egymással. A tetőre (födémre) ültetett ökostruktúra biztosítja a mennyezet feletti szigetelést, és az épületre vonatkozóan védőfunkciót is ellát a környezeti hatásokkal, például a hőmérsékleti ingadozásokkal és a sugárzással szemben. Beszívja az esőt, megfelelő összetételű földje által pedig természetes életteret nyújt a talajban lakó élővilágnak.
Már 3000 éve is léteztek: Keleten számos luxusépítménynél előszeretettel alkalmaztak függőkerteket, hoztak létre fabeültetéses teraszokat, teraszkerteket. Ilyen például az iráni Shiraznál lévő Bah-i Takti-i függőkert, és az ókori világ hét csodájának egyike is, a mai Irak területén található Szemirámisz függőkertje, melyet Nabukodonozor király építtetett felesége számára.
Kertészeti szempontból két alkategóriája van a terméknek: Az extenzív zöldtetőre mondhatnánk azt is, hogy inkább a látványra hajt: 10 - 15 cm ültetőközegbe erősen szárazságtűrő növények kerülnek telepítésre. Az ültetőközeg nagy vízmegtartású, ellenben gyors vízelvezetésű speciálisabb talajkeverék. Az intenzív típus nem más, mint a födémre épített kert, mely mindazokat az elemeket tartalmazhatja, melyek egy hagyományos kertben megtalálhatóak, az úttól a fa építményeken át, akár a medencéig. Elnevezése a fenntartás jellegére utal, ugyanis ez a típus még egy hagyományosabb kertnél is jóval több gondoskodást igényel, így a felhasználandó speciális talajkeverék éppúgy alapkövetelmény, mint az automata öntözőrendszer megléte.
Képek forrása:
Wikipedia, TonyTheTiger
Wikipedia, SiGarb
Wikipedia, Erik Christensen
Wikipedia, bassenge.com