Jó vásár: A termelői piac
Hogyan köt össze minket egyetlen falat étel múlttal, jelennel és jövővel? Amikor élelmiszert vásárolunk, nemcsak az aktuális kiadásról, hanem családunk egészségéről, szűkebb és tágabb környezetünk fenntarthatóságáról, globális, sőt sokak szerint univerzális összefüggésekről döntünk.
Jó vásár a termelői piacokon - a kép illusztrációForrás: pixabay.com
Szerző: Axe77
Szeptember 21-én ünnepli első születésnapját a Biatorbágyi Termelői Piac, amely azzal a szándékkal nyitotta meg kapuit, hogy az őstermelők árui közvetlenül, frissen, tartósítószerek és adalékok nélkül, elérhető áron jussanak el a vásárlókhoz. Az eltelt esztendő alatt minden hónap első és harmadik szombatján érkeztek a piacra helyi és környékbeli őstermelők, és kialakulni látszik a törzsvevői kör is. Minden második piacnapon ruhabörzét rendez a Biatorbágyi Nagycsaládosok Egyesülete és a faluház.
A sorra nyíló termelői piacok előnyét a vidékfejlesztési államtitkár augusztusban, Gombán így fogalmazta meg: „Nem távolról érkezik a silány import élelmiszer, konténerből konténerbe vándorolva, hanem közvetlenül látják el a piacokat a környékbeli gazdák jó és megbízható minőségű portékáikkal, amelyekhez nevüket és arcukat adják.” A termelői piacok hozzájárulhatnak a hagyományos ízek, eljárások, termelési módok fennmaradásához, vagy kicsit távolabb tekintve, a nemzeti termelés, a hazai munkahelyek megőrzéséhez is.
Élelmiszer-önrendelkezés
Mindezt természetesen, nem mi, magyarok találtuk ki, és nem is mostanában. Az élelmiszer-önrendelkezés fogalma az 1990-es években a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) mezőgazdasági tárgyalásai elleni civil tiltakozás kapcsán született, vagyis a globalizációkritika része. Leegyszerűsítve olyasmit jelent, hogy a helyi közösség élelmiszer-ellátása ne legyen kiszolgáltatva távoli területeknek, minden közösségnek legyen lehetősége megtermelni a saját élelmét, méghozzá fenntartható, vagyis környezetkímélő módon. Az élelmiszerek előállítói pedig kapják meg a nekik járó erkölcsi és anyagi megbecsülést.
Vegyük kezünkbe a sorsunkat!
„… otthon voltam a gyerekkel és szembesültem azzal, hogy egyre több időt töltök vásárlás közben a termékek címkéinek elemzésével. Nehéz eligazodni az E betűk és aromák világában. Utána olvastam a dolgoknak, és akkor ért a felismerés, hogy miket eszünk” –mesélte az egyik első hazai online termelői piac, a Friss Kosár alapítója augusztusban. A debreceni Lupó Andrea és férje bölcsész diplomával döntöttek a kapa mellett, és öt hektáron kezdtek el gazdálkodni. Hamar szembesültek vele, hogy a rengeteg munkáért milyen keveset kapnak a hazai termelők. Furcsának érezték, hogy miközben nehéz jó minőségű termékhez jutni, akik előállítják, nincsenek megbecsülve. Online piacukkal azt akarják elérni, hogy azok a családok, akik tudatosan és egészségesen szeretnének élni, kényelmesen be tudják szerezni az ehhez szükséges ételt, és a gazdák is megkapják, ami őket illeti. „Vegyük kezünkbe a sorsunkat, teremtsünk magunknak biztonságot, ez a mi életünk!” – így fogalmaz Lupó Andrea.
Egyháztáji
A vidék első református termelői piacát ugyancsak Debrecenben és szintén idén nyáron nyitotta meg a Református Szeretetszolgálat. Az egyházhoz kötődő termelők az áruházláncok megkerülésével, közvetlenül találkozhatnak a vevőkkel. Kocsis Attila, a szeretetszolgálat programigazgatója arról tájékoztatott, hogy a programot munkahelymegőrző szándékkal indították. Két szó jellemzi, az egyik a bizalom, a másik pedig a sáfárság. Jól kell ugyanis gazdálkodni a megtermelt értékekkel és a rendelkezésre álló erőforrásokkal.
A református egyházhoz kötődő vidéki kistermelőket és a városi fogyasztókat kívánja „haszonelvű kereskedelmi közvetítés nélkül” összekapcsolni az egyháztáji.hu internetes oldal is, amit a Református Félóra elnevezésű rádióműsor szerkesztői és a Károlyi Gáspár Református Egyetem Egyetemi Lelkészsége kezel. Szeretnének segíteni a kistermelőknek, akik napról napra élnek, és a fogyasztóknak, akik – jobb híján - külföldi országok drága terményeit vásárolják, „amelyekről nem is tudják pontosan, milyen utakon és eljárásokon keresztül kerültek a polcokra.” Alapelvük a „teremtésvédelem”, aminek lényege, hogy nem támogatják a környezetszennyezéssel előállított és messziről szállított áruk forgalmazását, közvetítő tevékenységükben pedig központi értékként jelölik meg a felebaráti szeretetet és az embertársaink iránti felelősséget. Úgy vélik, a gyülekezeti hálózat és a lelkészi ajánlás garanciát teremthet arra, hogy az általuk koordinált adásvétel bizalmi alapon működjön. A személyes kapcsolaton alapuló értékesítésnek számos előnyét hangoztatják. A résztvevők kevésbé kiszolgáltatottak külső tényezőknek. A helyi élelmiszer jó eséllyel közelebb áll a friss, szezonális étrendhez, mint amely tartósított, finomított alapanyagokat tartalmaz és ipari körülmények között készült. Minél kevesebb a szállítás, annál kisebb a károsanyag-kibocsátás. Meg lehet spórolni a háztartási hulladék 30 százalékát kitevő csomagolóanyagot. A profit helyben tartása hozzájárul a már említett gazdasági előnyökhöz. A fogyasztó több információhoz juthat a termékkel kapcsolatban. Az Egyháztáji az élelmiszer- és agrárkérdéseket a cselekvő állampolgár szempontjából közelíti meg. Meg akarja szüntetni a multinacionális cégek és bevásárlóközpontok egyeduralmát.
A tudatos fogyasztás és az élelmiszer-önrendelkezés elve nem más települések, vidékek, országok termelői vagy termékei ellen irányul. Éppen ellenkezőleg. Annak a felismerésére épül, hogy mi, itt a Földön minden tevékenységünkkel és valamennyi döntésünkkel hatással vagyunk a környezetünkre, vagyis kölcsönösen egymásra vagyunk utalva. Miként az Egyháztáji online vásárterén olvasható: „Olyan lelkületre van szükségünk, amely életünket összeköti a múlttal, a jelennel és a jövővel, valamint Istennel, aki mindezt fönntartja. A globális egymástól függés szellemisége segít felismerni a teremtett világ egységét.”
