Megtréfálta őket a természet
Váratlan színekben pompázó, extrém megjelenésű állatok következnek.
Az állatok kültakarójának színe elsősorban a védekezést szolgálja. Segít a rejtőzködésben, vagy épp feltűnővé teszi őket, hogy így riasszák el a lesben álló ragadozókat. Néhányukat azonban egyszerűen fogalmazva megtréfálta a természet, pontosabban egy ritka génmutációnak köszönhetően megjelenésük extrémnek mondható, akárcsak a kék színű homár esetében, amelyről korábban írtunk. Következzen néhány "természetes", és genetikai mutációnak köszönhetően, extrém külsővel rendelkező egyed.
Rózsaszín szöcske
Azt gondolnánk, egy szöcske számára - legyen az amerikai vagy épp ázsiai - nem túl biztonságos a feltűnő rózsaszín, ám mégis találni olyan példányokat, melyeknek színe nemhogy elrejtené őket, inkább felhívja rájuk a figyelmet. Az általában zöld levélhez hasonlító amerikai szöcskék között akadnak rózsaszínek, sőt, narancssárgák is. A legelterjedtebb nézet szerint e vöröses elszíneződést pigmenthiány okozza, más kutatásokból azonban az derül ki, hogy a rózsaszín dominánsan öröklődik e rovarok között. (Ez a jelenség számos tudós szerint arra hívja fel a figyelmet, hogy a különös színnek része van az állatok alkalmazkodásában). Eddig a legtöbb rózsaszín szöcskét Osakában és az amerikai közép-nyugaton figyelték meg. (A nyitóképen ugyanezt a fajt narancsos árnyalatban láthatjuk.)
"Pókember-gyík"
Bár a hüllők esetében igazán nem lepődhetünk meg az élénk színeken, a laposfejű agáma látványa a hozzá kapcsolódó képzettársítások okán is megragadhatja a szemlélődőt. A főleg Tanzánia, Ruanda és Kenya sivatagaiban, szikláin élő állat hímjének ugyanis olyan színe van, mint a Pókembernek. Kültakarója hamar népszerűvé is tette az állatot a képregényrajongók körében.
A kiméra-macska
Sokan ismerik Venust, a nem mindennapi külsővel megáldott macskát, akit a neten keringő képei tettek világszerte híressé. Venus afféle „kettő az egyben” állat benyomását kelti, ugyanis szakasztott úgy néz ki, mintha két, különböző állatból rakták volna össze. Az ok itt is a genetikában keresendő: ilyen "torzulás" olyankor fordul elő, ha az állat több, mint két ivarsejt genetikai információját hordozza. Vagyis, az anyaméhben épp az ellenkezője történik annak, ami ikrek esetében: Nem egy petesejt osztódik, hanem kettő olvad össze. (A házikedvencnek Facebook oldala is van.)
Zöld lajhár, a kakukktojás :)
Ennek az egyednek a kültakarója nem génmutáció miatt zöld. Persze a zöld számos állat esetében természetes rejtőszín, az emlősök körében azonban ritkán találkozhatunk vele. A lajhárok között nem ritka a jelenség, amit az esős évszakban rajtuk megtelepedő algák okoznak. A lajhárok szimbiózisban élnek a növényekkel: míg az algák számára kellemes közeg a vizes lajhárszőr, a lajhárt a zöld szín segíti abban, hogy elrejtőzzön a fák ágai között. Emellett az algák tápanyagot is biztosítanak az állatnak - így nemcsak eltakarnak, de ápolnak is. :)
Costa rica-i harlequin béka
E békafaj régebben elterjedt volt Costa Rica és Panama vidékén, ma már azonban a kihalás fenyegeti. Ezen a képen (link itt) egy olyan génmutációt láthatunk, mely a ragadozók távoltartásául szolgál: az állat fekete alapon különös, ciklámen mintákat hordoz.
Képek forrása:
Narancs színű katydid / Szerző: Jenny
Pink színű katydid / Szerző: Ric McArthur
"pókember-gyík" (Agama mwanzae) / Szerző: Christian Mehlführer
Vénus macska / Szerző: Venus the Two Face Cat
Zöld szőrű lajhár
Costa rica-i harlequin béka / Szerző: Brian Gratwicke