Tényleg hatásosak a szmogtisztító eszközök?

Magazin

írta: ecolounge
2018/05/02


Vajon van-e gyakorlati hasznuk ezeknek a technológiáknak vagy csak áltatjuk magunkat? Alastair Lewis, légkörkémikus a szmogtorony és egyéb légtisztító technológiák hátulütőire figyelmeztet.

Világszerte egyre több olyan találmány lát napvilágot, melytől az ember azt reméli, valahogyan megtisztíthatja a szennyezett nagyvárosi levegőt. Ilyen a holland tervező, Daan Roosegaarde szmogporszívója, a szmognyelő lámpa ötlete, valamint a kínai szmogtorony, melyet az észak-kínai Sehnszi tartomány fővárosában, Hszianban helyeztek üzembe januárban (és amelyről nemrégiben kiderült, hogy az eredeti hírekkel ellentétben nem 100, hanem csak 60 méter magas).

Alastair Lewis, a York-i Egyetem légkörkémiai professzora cikkében egy más típusú technológiát is említ, a légtisztító festéket, melyet legutóbb Londonban próbáltak ki. Az antiszmog-festék titán-dioxidot tartalmaz, ami reakcióba lép a levegőben található nitrogén-oxidokkal, és ebből aztán salétromsav keletkezik. A keletkezett savat azután a festékben található kalcium-karbonát semlegesíti. Eltekintve attól, hogy vajon ez tényleg biztonságos eljárás-e, hátulütője még, hogy csak a felülettel közvetlenül érintkező levegőt tisztítja meg. (A holland tudósok szmogevő útburkolatáról még 2013-ban írtunk.)

Bármely megoldás kapcsán felmerül azonban a legfontosabb kérdés: a pozitív várakozások mellett vajon van-e gyakorlati hasznuk is ezeknek a technológiáknak? - Ahogyan a professzor felhívja rá a figyelmet, a szmogtisztítás kapcsán a legfőbb nehézség, mellyel szembe kell nézni, hogy a szennyeződés a levegőben elszórtan helyezkedik el. Bár az ember mindössze az atmoszféra első néhány méterében él, a levegő, amit belélegzünk, nagyobb teret fog át: a felszíntől egészen egy kilométeres magasságig ér, ebben a rétegben a szennyeződések gyorsan keverednek a légáramlatok hatására. - Amennyiben tényleg szeretnénk csökkenteni a légszennyezést, úgy egy ekkora mennyiséggel kell számolnunk.

A szmogtorony a jelentések szerint naponta 10 millió köbméter levegőt képes megtisztítani. Azonban egy 10X10 kilométeres várossal számolva ez azt jelenti, hogy a levegőnek mindössze 0.01%-át szűri meg. És ennek is csak azon területek látják hasznát, melyeknél a szélirány kedvező.

A tudósoknak lesz tehát még munkájuk, ha valóban hatékony eszközöket akarnak létrehozni. Ezért óvatossággal kell kezelnünk azokat a következtetéseket, melyek szerint egy lokális beavatkozással a városi légszennyezettség számottevő csökkenését érhetjük el.

Eredményesebb lenne olyan új technológiákkal előállni, melyek a szennyezéseket a forrásuknál ragadják meg, semmint utólag szűrni ki a szennyeződést a levegőből.

Ugyanakkor a legjobb megoldás, maga a megelőzés, avagy a károsanyag-kibocsátás visszaszorítása. Ehhez a (nagy)városokban drasztikusan kell csökkenteni a belsőégésű motorokkal ellátott személygépkocsik számát, a dízelautókat ki kell tiltani (példa itt), ugyanakkor erősíteni kell az e-autók piacát állami támogatásokkal és önkormányzati hatáskörbe tartozó könnyítésekkel, megfelelő banki hitelkonstrukciókkal; fásítási programok keretében növelni kell a zöldterületeket; a városok agglomerációjában élők helytelen fűtési módozatait ki kell váltani (ezt elsősorban szemléletformálással, mint amilyen a hazai "Fűts okosan" kampány, és persze tüzifa-támogatási programokkal).


Fotó forrása: Kínai Tudományos Akadémia

 

A rovat új hírei

Hasonló

A rovat legolvasottabbjai