San Francisco leszámol a szeméttel! - a nejlonzacskók után a PET palackoknak is hadat üzent a város!

Hír

írta: Tóth Judit
2015/11/22

A kaliforniai nagyváros lakóit sok mindenért lehet irigyelni. A csodás természeti környezetért, az ikonikus Golden Gate hídért vagy épp azért, mert itt a város vezetői és lakói közösen tesznek lépéseket a környezet védelméért.

San Francisco az újrahasznosított hulladékok arányát tekintve magasan az első helyen áll az amerikai városok között. Míg a kaliforniai nagyváros szemetének 80%-át hasznosítják újra, addig az amerikai átlag csak 34%. San Francisco vezetői azonban nem akarnak itt megállni, 2020-ra szeretnék elérni, hogy a városban termelődő összes hulladék újrahasznosításra kerüljön. Ezt persze nem egyik napról a másikra álmodták meg, sokkal inkább a fokozatosság és az ésszerű tervezés elve vezérli őket. 2002-ben például azt a célt tűzték ki maguk elé, hogy 2010-re 75%-ra nőjön az újrahasznosított hulladék aránya. A célt elérték, ráadásul már két évvel hamarabb a tervezett időpontnál.

Szemét vagy hulladék - mi a különbség? Aminek tartjuk - mondhatnánk. Szakmai szempontból, ami újrahasznosítható az hulladék, a szemét pedig nem reciklálható. Épp ezért fontos a lakossági szemléletformálás is, hogy mindenkiben tudatosuljon a szemét és a hulladék közötti különbség, így a szelektív hulladékgyűjtés fontossága.

A „Fantasztikus hármas”
A San Franciscó-i lakóházak előtt három kuka áll, ahogy viccesen nevezik ezeket,  „The Fantastic Three”, vagyis a „Fantasztikus hármas”. A kék színű kukába kerül minden, ami újrahasznosítható, a zöldbe minden, ami a komposztálható, a feketébe pedig az, ami az előző kettőbe nem kerülhet.
A város 20 ezer négyzetméteres újrahasznosító központjába naponta 6-700 tonna hulladék érkezik, amit 16 különböző alapanyag szerint válogatnak szét. A rendszer beindulásakor a város lakóinak oktatást is szerveztek, de az illetékesek bármikor szívesen adnak tájékoztatást, ha valaki nem tudja pontosan, mi hova kerülhet. Az interneten is részletesen megtalálható minden információ, emellett pedig hasznos ötleteket is adnak annak, aki szeretné csökkenteni a háztartásában termelődő szemét mennyiségét. Talán ennek a hozzáállásnak is köszönhető, hogy az újrahasznosítás és a szemét csökkentése nem csak a város vezetésének fontos, de a lakosoknak is. Nemrég lehetett olvasni például egy helyi apukáról, aki szabadidejében összegyűjti a város iskoláiból és éttermeiből a kidobásra ítélt zsírkréta darabokat. Ezeket aztán felolvasztja és új krétákat készít belőlük, amiket a város kórházainak adományoz.

A képen ennek a szemléletetése látható, természetesen átlagos kukákról van szó, mint azt itt közzétett fotó is mutatja. Eredeti fotó forrása: Wikipediaflickr, Szerző: Intel Free Press

Az ételmaradék sem mehet veszendőbe!
San Franciscóban a komposztálható hulladék sem kerül ki a szeméttelepre, nem úgy, mint a világ más városaiban. A városi szemétszállító cég naponta közel 600 tonna konyhai és ételmaradékot illetve zöld hulladékot gyűjt össze a kukákból. A zöld kukákba kerül többek között mindenféle ételmaradék, például a hús és a tészta is, a tea-és kávéfilter, az étellel szennyezett papír vagy a papír tejesdoboz is. Mindezek a hulladékok aztán egy gigantikus komposztáló telepre kerülnek. Az itt képződött komposztot pedig helyi farmokon, kertészetekben vagy épp a Napa-völgy szőlőültetvényein hasznosítják. Nemrégiben egy kampányt is indítottak a komposztálás népszerűsítése érdekében az egyik híres városrészben, Chinatownban. A 32 ezer fős negyed a város legsűrűbben lakott része. A „Turn Food for Gold” kampány célja az volt, hogy a helyi kínai közösség üzemeltetésében levő éttermek és kifőzdék még hatékonyabban tudjanak bekapcsolódni a városi komposztálásba.

Le a nejlon szatyrokkal!
Ahhoz, hogy a szemét mennyiségét radikálisan csökkentsék, a város vezetése a műanyag hulladék problémája mellett sem mehetett el szótlanul. Nem is tették. Először -2007-ben- betiltották az ingyenes, egyszer használatos nejlonszatyrokat, majd a  polisztirol ételdobozokat, 2014-ben pedig a PET palackoknak üzentek hadat.

Az ingyenes nejlonszatyrok helyett bevezették az ún. 10 centes táskák rendszerét. Vagyis az üzletek 10 centért árulják a szatyrokat, a nem használt, tönkrement táskákat pedig kötelesek visszavenni. A szabályok azt is előírják, hogy pontosan milyenek lehetnek az általuk árult szatyrok. Az alapanyaguknak mindenképpen újrahasznosíthatónak kell lennie, a legjobb, ha tartós használatra alkalmasak. Papírtáskák esetében még azt is előírják, hogy legalább 40 %-ban újrahasznosíthatottnak kell lenniük. Persze, a legjobb megoldásnak ők is azt tartják, ha mindenki saját táskával megy vásárolni.

A "Hajtóvadászat a műanyagzacskók ellen?" című cikkünkben a Los Angelesben végbemenő ökos változásról írtunk: A 4 millió főt számláló nagyváros 2014-ben szintén hadat üzent az egyszer használatos műanyag zacskóknak.

Vissza a csapvízhez!
Amerikában évente 50 milliárd üveg ásványvíz fogy, és ennek csak 23%-a hasznosul újra, vagyis közel 38 milliárd műanyag palack végzi a szeméttelepeken. San Franciscóban először csak a városi rendezvényeken szüntették meg a kis üveges ásványvizek felszolgálását, idén ősztől pedig fokozatosan megszüntetik ezek árusítását a közterületeken is. 2016. őszétől már a szabadtéri rendezvények többségén és az utcai árusoknál sem lehet majd palackozott vizet vásárolni. Aki megszegi a szabályt, 1000 dollárig terjedő pénzbírságot fizethet. A cél, hogy a csapvíz felé tereljék vissza az embereket, és arra ösztönözzék őket, hogy otthonról hozott kulacsokban vigyenek magukkal vizet.

A palackozott ásványvizek terén egyébként nem San Francisco volt az első, ahol korlátozásokat vezettek életbe. Korábban már az ország 18 nemzeti parkjában is betiltották ezek árusítását, illetve a egy Massachusetts állambeli kisvárosban, Concordban is. A „Ban the Bottle” kampány keretében pedig egyre több amerikai egyetemen és főiskolán sem lehet már palackozott ásványvízhet hozzájutni. A kampányról és hatásáról 2013-ban itt írtunk.

A szemétként kezelt és eldobált műanyag hulladékok óriási problémát jelentenek a tengerek- és óceánik élővilágára nézve, erről itt írtunk. Persze léteznek már 100%-ban lebomló "természetes műnayagok" is, amelyek banán- és tojáshéjból, mezőgazdasági maradékokból vagy állati zsírból is készülhetnek, de javarészt még kísérleti fázisban vannak, illetve előállításuk korántsem költséghatékony.

 

A rovat új hírei

Hasonló