A GMO meccs még tart! - Így teszi tönkre a környezetet a génmódosítás

Magazin

írta: ecolounge
2018/05/20

A génmódosítás különösen égető kérdést jelent az élelmiszeriparban, nemcsak azért, mert a vetőmagok javarésze a piacot uraló génmódosító cégektől származik, hanem azért is, mert ezek a "gyártók" következetesen figyelmen kívül hagyják azokat a kutatási eredményeket, melyek a GM termékek veszélyeire figyelmeztetnek.

A növénynemesítés régi hagyomány, természetes keretek között oltással valamint a magok bizonyos szempontok szerinti válogatásával történik. Az ember és a nagyipari profitéhség azonban nem elégedett meg a jól bevált módszerekkel, és a genetikai kutatások eredményét nem túlságosan áldásos célra használva létrehozta a génmódosított élőlényeket, vagyis GMO-kat (az elnevezés az angol Genetically Modified Organisms rövidítéséből származik). A génmódosítás során egy állat, növény vagy baktérium DNS-ének egyes szakaszait egy másik élőlény örökítőanyagába juttatják. Az eljárást a biológiai fegyverektől kezdve a vegyiparon át a mezőgazdaságig számos területen használják.

A GMO története

A genetikailak módosított termékek a 80-as években, a molekuláris biológia felívelésével kezdtek beszivárogni a köztudatba, majd - elsősorban az Egyesült Államokon keresztül - a nemzetközi piacokra. Az első GMO-szabadalmat 1980-ban kapta meg a General Electrics mérnöke egy genetikai módosítással létrehozott baktériumra, mely képes lebontani a nyers olajat. Akkoriban még nem lehetett élőlényeket szabadalmaztatni, így a kísérletből bár bírósági ügy lett, a döntés végül zöld jelzést adott a GM élőlényeknek és így a vetőmagpiac drasztikus átalakításának.

1982-ben piacra is került az első génmódosítással előállított termék, a Humulin névre hallgató emberi inzulin, majd bő egy évtized elteltével - miután az FDA (Food and Drog Agency) ’92-es döntésének következtében a GMO-ra vonatkozó szabályozás enyhült - 1994-ben már az amerikai zöldségesek pultjait is elérték a génmanipult termékek. Ekkor került a polcokra az első génmódosított élelmiszer, a Flavr Savr paradicsom, mely elvileg hosszabb ideig őrizte meg eredeti állagát, mint hagyományos társai, azonban az íze nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így forgalmazását hamar meg is szüntették. A génmódosított növények, elsősorban a szója és a kukorica térhódítása viszont nem állt meg, ’99-re már több, mint 100 millió hektáron teremtek genetikailag módosított magok, ebből becsléseink szerint akkoriban az Egyesült Államokban tizenkétmillió hektárnyi területen.
Az USDA (United States Departmen Of Agricultue) 2010-ben közétett adatai szerint az USA-ban termesztett kukorica 86 százaléka, a szójabab és gyapot 93 százaléka, a kártevők ellen kezelt burgonyának pedig a 10 százaléka származott már 2009-ben is GM forrásból. A Kaliforniai Élelmezési és Mezőgazdasági Minisztérium 2014 évi becslése szerint az USA-ban forgalomban lévő élelmiszerek 80 százalékában találhatunk olyan alapanyagot, mely genetikailag módosított. Napjainkban a négy leggyakoribb GMO-növény a kukorica, szója, repce és a gyapot, de kezd elterjedni a módosított burgonya, paradicsom és papaya termesztése is. A szennyezett élelmiszerek listáján szerepel még a cukorrépa, cukornád, rizs, sőt a hús-és tejtermékek is.


Miért kezdődött egyáltalán a genetikai módosítás és mik a következményei?

A GM-növények kifejlesztésének egyik célja az volt, hogy a gyomirtóknak ellenálló fajokat hozzanak létre. Erre azután - ahogyan az várható volt - a természet is lépett, és hamar megjelentek a gyomirtókkal szemben rezisztens gyomnövény-változatok, mint például a gyomirtó fő hatóanyagát adó glifozátnak ellenálló „szupergazok”, melyek akár 11-szer immunisabbak elődeiknél. Mindez pedig azt eredményezte, hogy a gyomírtóhasználat ugrásszerűen megnőtt a mezőgazdasági termelők körében. Napjainkra körülbelül 173 ezer tonnával több növényvédőszert használ globálisan az agrárszektor, mint a ’90-es évek közepén.

A másik cél az volt, hogy a növények ellenállóbbak legyenek a kártevő rovarokkal szemben. Ez utóbbihoz hívták segítségül az egyre nagyobb port kavaró Bt toxin nevű anyagot, melyet eredetileg egy talajbaktérium, a Bacillus thuringiensis termel, és melynek génjei immár bizonyos GM szója- és kukoricafajtákban is megtalálhatók. A Bt toxinról tudni kell, hogy tönkreteszi a rovarok emésztőszerveit, és az eddigi kutatások alapján fennáll annak a veszélye, hogy az emlősökre is hasonló hatással van. 2011-ben egy quebeci vizsgálatban a részt vevő nők nagyrészének vérében kimutatták a Bt toxint, ami rámutatott, hogy ez az anyag a bélflórát módosítva mintegy önálló életre kelhet és újratermeldődhet az emberi szervezetben is. A Bt toxin ugyanakkor rovarirtószerként mégsem vált be, ugyanis 2003-ban a GM ültetvényeken megjelent egy új, a toxinra immunis hernyófaj.

Jelenünkben a GM növények hatásfokát "gyártóik" igyekeznek még tovább növelni, így hozzáigazítani a klímaváltozás jelentette aszályosodáshoz is azáltal, hogy szárazságtűrő és alacsony vízigényű fajtákat hoznak létre.

Nézzük bármelyik célt is, a genetikai módosítás a természetes szelekció elvét - miszerint a kevésbé életképes példányok helyét a jobb genetikájú egyedek veszik át - mesterséges úton igyekszik felülbírálni, eközben pedig széles körű elterjedésével tovább csökkenti a genetikai sokféleséget.

Az ilyen növények egyúttal gazdasági károkat is okoznak, hiszen a széllel és a beporzó rovarok által a hagyományos növényállományokban is termékenyítenek, így komoly problémát jelentenek a hagyományos fajták termelői, de különösképp a biotermesztők számára, nekik ugyanis szavatolniuk kell, hogy termékeik nem tartalmaznak GM szennyezést.

Bár eddig is tapasztalható volt, hogy a génmódosítás nem érte el azokat a célokat melyekért elvileg alkalmazni kezdték, cserébe viszont veszélyezteti a környezetet, hitelt érdemlő bizonyíték pedig továbbra sem áll rendelkezésre a tekintetben, hogy az emberi egészségre ártalmatlanok lennének az ilyen termékek.

Mivel a génmódosítás során törzsfejlődésileg távol álló fajok "keresztezése" valósul meg, a következményeit - így a lehetséges veszélyességi faktorát - még csak megbecsülni sem lehet, a szervezetre gyakorolt hatásainak megjelenése lehet hogy években, de lehet hogy évtizedekben mérhető. Emberi egészségre gyakorolt negatív hatásaik jelenleg tehát nem bizonyítottak, ugyanakkor ez idáig már számos tanulmány mutatott rá arra, hogy a módosított élelmiszerek fogyasztása kapcsolatban állhat az ételallergiával, idegrendszeri zavarokkal, antibiotikum rezisztenciával, de még a rák kialakulásával is. Alkalmazásuk közvetett hatása ugyanakkor már tetten érhető volt a "szupergazok" megjelenésekor is: A gyomirtó fő hatóanyagát adó glifozátnak ellenálló gazok megjelenésére válaszul ugyanis az amerikai farmerek egy része erősen mérgező, dikamba és 2,4-D hatóanyagú szereket vetett be, melyek fő okozói lehetnek bizonyos születési rendellenességeknek és ugyancsak szerepet játszhatnak a rák kialakulásában is.

Mi mindenben találhatunk génmodósított maradványokat?

A genetikailag módosított növények közül a leggyakrabban a szójával és a kukoricával találkozhatunk, melyek adalékanyagként sok feldolgozott és előregyártott élelmiszerben és a takarmány egy részében is megtalálhatók. Emellett genetikailag módosított változatai léteznek a cukorrépának, a papajának, a repcének, a gyapotnak, melyet növényi olajként is használnak, valamint a pézsmatöknek. Az EU-ban ’97 óta kötelező feltüntetni a termények cimkéjén, ha azok génmódosítottak, beleértve a takarmányt is. Azonban, ha egy késztermékben 1% alatt van a GMO aránya, akkor nem kötelező ráírni a csomagolásra.

De mégis mi az, ami ennyi észérv ellenére életben tartja a génmódosítást?

- Természetesen a profit!

A vetőmagok világpiacát az agrokémiai óriások uralják. Nyereség tekintetében első helyen áll a Monsanto, őt követi a Dupont, a dobogó harmadik helyén pedig a Syngenta-t találjuk. Rajtuk kívül még több más vállalat, így például a német Bayer, valamint a Dow Chemical Company is forgalmaz génmódosított vetőmagokat, a BASF pedig részt vállal a kutatásokban. Ezen vállalatok közös jellemzője, hogy vegyipari szereplőkként nem a mezőgazdaság területéről érkeztek a piacra.

Továbbá hasonlóak abban is, hogy többük, többször is megkísérelte már az összeolvadást. A Bayer és a Monsanto egyesülése pedig éppen most történik. A Bayer 2016 szeptemberében jelentette be, hogy megvásárolná a Monsantót, és az Európai Bizottság tavaly kezdte vizsgálni, hogy ez a lépés megfelel-e a versenyjogi követelményeknek. Végül idén márciusban zöld utat adott fúziónak. Egyetlen feltételt szabott csupán: a Bayernek el kellett adnia vetőmagtermelő és növényvédelmi üzletágának jelentős részét, melyet a BASF vett meg.

Eme látszatintézkedés persze csekély vigasz a gazdáknak és a fogyasztóknak is, hiszen, amint arra az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciája (UNCTAD) is korábban már rávilágított, a mezőgazdasági bevételek nagyvállalati koncentrációja messzemenő következményekkel jár az élelmiszerbiztonságra és a környezetvédelemre nézve, a mezőgazdasági innovációk szabadalma és privatizációja pedig kiszorítja a vetőmagok hagyományos mezőgazdasági felfogását és elnyomja a gazdák jogait.

Ugyanakkor - ideiglenesen bár, de - így elhárult annak a veszélye, hogy az akvizícióval egy olyan globális irányító jöjjön létre, mely képes saját érdeke szerint alakítani keresletet és kínálatot egyaránt.

Gondoljunk csak bele: A GM termények eleve csökkentik a talaj aktivitását, a permetezőszerek együttes használatával pedig hozzájárulnak a termőtalaj tönkretételéhez, ami így fokozottabb műtrágya bevitelt tesz szükségessé (ami hosszú távon még tovább gyengíti a talaj termő- és kórokozókkal szembeni ellenálló képességét, és így tovább…). Egy ilyen "konglomerátum" pedig az említett termékkörök teljes palettája felett diszponálna (GMO vetőmag-termesztés, permetezőszerek előállítása, műtrágyagyártás). És ezt a képzeletbeli kört az extra profit mentén még tovább tágíthatnánk, tekintve a Bayer gyógyszeriparban betöltött pozíciójára: Ha például a GMO termények egészségkárosító hatása bizonyosságot nyerne a jövőben, a konszern minden bizonnyal erre is megoldást nyújtanana gyógyszerkutató és gyártó divízióin keresztül. Ez persze csak játék a gondolatokkal, ha úgy tetszik összeesküvés elmélet egy vészjóslóbb forgatókönyv felvázolásaként, melyben a Bayer a BASF-et is felvásárolja.

 

EU és a GMO viszonya

2015-ben az Európai Unió Tanácsa elfogadta azokat az új szabályokat, amelyek lehetővé teszik, hogy minden uniós tagállam maga döntse el, hogy engedélyezi-e a területén a genetikailag módosított organizmusok köztermesztését. A hosszú és kínkeserves utat bejárt új jogszabály tehát a GMO-k elutasításának lehetőségét végre tagállami hatáskörhöz rendelte. A tagállamok így hivatkozhatnak például környezetvédelmi szempontokra, várostervezési igényekre, társadalmi és gazdasági hatásokra, más termékek szennyezésére, vagy agrárpolitikai célokra, illetve be is tilthatnak egyes konkrét növényfajtákat, vagy egyes tulajdonságot hordozó növényeket is. Az EU-s szabályozásnak van azonban egy "árnyoldala" is: ha egy adott GM terméket élelmiszercélú felhasználásra engedélyeztek, akkor azt - az áruk szabad áramlása miatt - forgalomba lehet hozni az Unió teljes területén, így többek közt Magyarországon is. Persze ezeknél a termékeknél is utalni kell a GM jelenlétére, de kérdéses, hogy a GMO hatással mindenki tisztában van-e.

Ezt a lehetőséget a GMO "gyártók" igyekeznek is kihasználni, agresszív terjeszkedésükhöz pedig masszív lobbitevékenységet folytatnak, miközben célirányosan kutatják a jogi kiskapukat is. Erre enged rátekintést az Európa-szerte kibontakozó legújabb vita, mely az "új nemesítési technológiák" körül alakult ki. Egyes, vélhetően anyagilag kellőképp motivált kutatók, valamint az őket finanszírozó vállalatok ugyanis a GM növények új generációját szeretnék kivonni a génmódosítási eljárások szigorúbb engedélyezési köréből, mellyel lehetőségük nyílna, hogy ezeknél a termékeknél ne kelljen a GM termékekre vonatkozó kockázatelemzést elvégezniük, és ne is kelljen azokat génmódosított szervezetekként jelölniük. Az ilyen termékekkel tehát könnyedén megtéveszthetnék a fogyasztókat, így árasztva el GM "dömpingáruval" a tagállamokat, sutba dobva élelmiszerbiztonságot, környezetvédelmet.

Magyarország és a GMO-mentesség

Hazánk egyedüliként rögzítette alaptörvényében is, hogy szigorúan tiltja a genetikailag módosított növénykultúrák termesztését, ami piaci szerepére és nemzetközi megítélésére kedvezően hat, valamint versenyelőnyt is jelent, hiszen olyan géntechnológiai módosításoktól mentes termékek előállítása valósulhat meg, melyek a világpiacon értékesebbek, így magasabb áron értékesíthetők.

Például a GMO-mentes szója 30 százalékkal magasabb áron adható el a világpiacon, mint a Dél-Amerikából behozott GMO-szója, melytől Európa mezőgazdasága - azon belül is elsősorban az állattenyésztés - egyéb iránt nagymértékben függ. Ezt az alárendeltséget igyekszik megszüntetni a 2017-ben elindított nemzeti fehérjetakarmány stratégia, melynek célja, hogy teljes egészében kiváltható legyen az importból származó génmódosított szója a hazai takarmányokból.

2015-ben Magyarország meghirdette a "Szövetség a GMO-mentes Európáért" kezdeményezést. Az összefogás fontos mérföldköve a 2017 júliusában aláírt Európai szója nyilatkozat, amelyhez a kezdeményező Magyarország mellett akkor 13 uniós tagállam csatlakozott, így Ausztria, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Lengyelország, Luxemburg, Olaszország, Németország, Románia, Szlovákia és Szlovénia. Azóta 23-ra nőtt azon uniós tagállamok száma, melyek elkötelezték magukat a GMO-mentes szója termesztése mellett, legutóbb Koszovó, Macedónia, Moldova és Montenegró csatlakozott a nyilatkozathoz.

Mindezt azonban a szabadkereskedelmi egyezmények gond nélkül elsöpörhetik…
Noha az EU-USA szabadkereskedelmi egyezményt (TTIP) tagállami ellenállás miatt végül nem sikerült tető alá hoznia Brüsszelnek, az Európai Unió és Kanada közötti CETA csatlakozást 2016-ban az összes uniós tagország, köztük Magyarország is megszavazta. A megállapodás viszont nagymértékben veszélyezteti az Alaptörvénybe foglalt génmódosítás-mentes mezőgazdaságot, hiszen legalizálja a GM-szennyezést.
Kanadában
(de többek közt az USA-ban és Kínában is) az EU-tól eltérőek az ökológiai termelési normák, más a génkezelés (GMO) elvi megközelítése, de az állati takarmányok és a növényvédő szerek használata is, melyek természetszerűleg kihatással vannak az élelmiszerbiztonságra is. Míg ezekben az országokban "szabadelvűbb" megközelítést alkalmaznak, (így sok esetben fogyasztói megtapasztalás, vagy utólagos kutatás eredményeként vonnak vissza előzőleg már forgalomba hozott termékeket), az EU-ban jóval szigorúbb, az elővigyázatosság elvén alapuló élelmiszerbiztonsági szabályok vannak érvényben. Mivel a CETA-val érkező nagyvállalatok erre a szigorúbban ellenőrzött mezőgazdasági piacra akarnak belépni, ezeket az élelmiszerbiztonsági és állatvédelmi normákat le kell hogy bontsák. Ehhez pedig a CETA befektetésvédelmi mechanizmusa eszközt ad a kezükbe, hiszen lehetővé teszi számukra, hogy akár tagállamokat perelhessenek be, például ha azok tiltják a génmódosított növényeik termesztését.


Létezik a GMO-n túli élet is

A biotechnológia fejlődésének köszönhetően ma már génmódosítás nélkül is előállíthatók ellenálló gyümölcsfajták, a korábban ismeretlen kórokozók megjelenése miatt pedig szükség is van új nemesítésekre. Például a Magyar Kertészeti Szaporítóanyag Nonprofit Kft. Európa legnagyobb csonthéjas génbankját gondozza, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Kutatóközpont (NAIK) tulajdonában álló ültetvény csaknem 2500 tételt őriz. A telephelyen minden fajtából vagy változatból 4 példányt nevelnek, a nemesített fajták 30-40 év után kerülhetnek kereskedelmi forgalomba. Egy-egy új fajta nemesítésének költségei körülbelül 150 millió forintra becsülhetőek.

Kijelenthetjük, hogy a GMO egy random genetikai kísérletezés, melynek beláthatatlan következményei lehetnek fajokra és ökoszisztémára nézve egyaránt, ellenzői tehát okkal nevezik genetikai környezetszennyezésnek. Tény ugyanakkor, hogy a GMO-ban érdekelt vállalatok profitéhségének mi "halandók" képesek vagyunk megálljt parancsolni, de csakis összefogással: Egyrészt saját tudatos fogyasztásunkkal nyomást gyakorolhatunk a GMO-ban érdekelt élelmiszergyártókra és forgalmazókra azáltal, hogy minél kevesebb, külföldi forrásból érkező feldolgozott élelmiszert vásárolunk, melyekben nagyobb eséllyel fordul elő GM alapanyag. Emellett igyekezettel kell lennünk európa szerte, hogy az uniós tagországok kormányait rávegyük: ne csupán a génmódosított terményeket és termékeket utasítsák el, hanem a szabadkereskedelmi egyezményekhez történő csatlakozási kezdeményezésekre is mondjanak NEMet.



Kiemelt kép: pixabay.com
Második kép (illusztráció): forrás, szerzője: Yann Forget
Harmadik kép (illusztráció): forrás, szerző: werktuigendagen

Írta: Fábián Emese, Kiss Ádám József

forrás: ncbi.nlm.nih.gov, sitn.hms.harvard.edu, gmoinside.org, huffingtonpost.com, agr.unideb.hu, ecolounge.hu, mti,hu, wikipedia.org, mtvsz, greenpeace

A rovat új hírei

Hasonló

A rovat legolvasottabbjai

Minikertekkel a szemetelés ellen

Minikerteket alakítanak ki az utcai szemétgyűjtők köré Amszterdamban, ezzel próbálják meg eltántorítani az embereket attól, ...