A világ egyik legnagyobb sótalanítója 190 millió liternyi ivóvizet állít elő naponta. De vannak hátulütői

Magazin

írta: ecolounge
2016/07/24


Aggodalmakra ad okot az Egyesült Államok legnagyobb sótalanító üzeme. A környezetvédők a tengeri életet féltik a sótalanítástól.

Kaliforniában a vízhiány egyre újabb ivóvízforrások felkutatását teszi szükségessé, és ezek közül az egyik lehetséges jelölt maga a tenger.

A helyzetet az USA-ban immár olyan válságosnak ítélik, hogy az Országos Hírszerzési Igazgatóság Hivatala (DNI) a vízhiányt nemzetbiztonsági kockázatnak minősítette 2016 áprilisában. Kalifornia katasztrofális helyzetéről ebben a cikkünkben számoltunk be részletesen, még 2015 áprilisában. Azóta egyre több államban korlátozzák a vízfogyasztást.

Az Egyesült Államok legnagyobb sótalantó üzeme a kaliforniai San Diegóban épült meg még tavaly decemberben. A létesítmény naponta 50 millió gallon, azaz több, mint 190 millió liternyi ivóvizet állít elő. A kritikusok azonban a hatalmas költségekre és a környezetvédelmi veszélyekre hivatkozva úgy érvelnek, hogy a technológia összességében inkább káros, mint hasznos, és azt jósolják, hogy a gyár nem fogja beváltani a hozzá fűzött reményeket.

Az üzem ötlete már 1993-ban, az ötéves szárazság után felmerült, a komplexum megépítése ellen azonban több szervezet is tiltakozott. Összesen öt pert indítottak, többek között a Surfrider Foundation (Hullámlovasok Alapítványa), San Diego Coastkeeper (San Diegó-i partőrzők) és a Coastal Environmental Rights Foundation (Partmenti Környezeti Jogok Alapítványa), de egyikük sem járt sikerrel. Az üzemet 2012-ben kezdték építeni Carlsbadban, az Encina erőmű mellett, a projekt körülbelül 1 milliárd dollárba került.

Naponta 380 millió liternyi víz kerül az üzembe. Ezt először kavicson, homokon és más közegeken szűrik át, mielőtt fordított ozmózisnak vetik alá. Az üzembe érkező víz feléből tiszta ívóvíz lesz, míg a másik fele telített sós oldatként távozik. A sós oldat visszakerül az erőműve, ahol visszahigítják, de így is körülbelül 20%-al sósabb, mint a tengervíz. A kijövő friss vizet egy 16 km hosszú, 1,4 méter átmérőjű csővezetéken, hat szivattyú segítségével továbbítják a San Marcos-i vízelosztóba.

Kép forrása: carlsbaddesal

A legegyszerűbb fordítottozmózis-alapelvű víztisztító berendezések háromfokozatúak. 1. A polipropilén előszűrő eltávolítja a lebegő szennyeződéseket, homokot, rozsdát. 2. Az aktívszén-szűrő eltávolítja a vegyi anyagok jelentős részét. 3. A molekulaméretű ozmózismembránon már csak a tiszta víz képes átjutni. Megszűri a vírusokat, baktériumokat, idegen kémiai és vegyi anyagokat, nehézfémeket, illetve toxikus, radioaktív vagy rákkeltő anyagokat.

Kép forrása: carlsbaddesal

Környezeti veszélyek
Az ötlet nem hangzik rosszul, azonban a módszernek van néhány hátulütője. A létesítmény ugyanis csövekkel szívja be a vizet, így apró halak és az ikrák is belekerülhetnek. Ennek megoldására az egyik ötlet az, hogy egy rácsot szerelnek a vezetékek végére. A másik pedig az, hogy a tengerfenéknél szivattyúzzák a vizet, ahol lényegében már nincs élet. Emellett az üzem működése - különös tekintettel a nagy nyomást igénylő fordított ozmózisra, melynek során a vizet szűrőkön pumpálják át - hatalmas energiát emészt fel. Ezt a terhelést csökkentheti, ha sikerül a közeli szeméttelepen termelődő metánból fedezni az energiaszükséglet egy részét. A harmadik problémát a visszamaradó telített sós víz jelenti, melynek nagyobb a fajsúlya, mint a sima tengervíznek, így nehezebb visszaforgatni az óceánba, és ha nem kellő körültekintéssel történik, károsítja a vízi világot. Ezt úgy próbálják megoldani, hogy egy már létező csőrendszert használnak, melyet a regionális vízszennyezést felügyelő ügynökség működtet. Ez hosszan kivezet a tengerbe és egymástól bizonyos távolságra lyukakat tartalmaz, melyekkel apránként adagolhatják vissza a sós vizet.

Kép forrása: Google

Emellett a projekt a környezeti károk ellensúlyozására megvásárolt 267092 négyzetméternyi lápot a San Diegó-i öbölben, az üzem tetejére napelemeket fognak szerelni, valamint karbonkvótát vásárolnak. Ezek a lehetőségek azonban nem nyugtatják meg az üzemet kritizálók táborát, melybe Susan Jordan, a kaliforniai partvédő hálózat munkatárs is tartozik. Véleménye szerint a közösségeknek előbb minden más lehetőséget meg kell próbálniuk a vízpótlásra, mielőtt ehhez a megoldáshoz folyamodnának. Úgy véli, amíg az ember nem tesz meg mindent a vízmegőrzés, újrahasznosítás és újrafelhasználás terén, addig nem érdemes újabb fenntarthatatlan eljárásokat keresni, mert ez csak szélesíti a problémát.

 

forrás: ww2.kqed.org, pacinst.org, newyorker.com, wikipedia.org

A rovat új hírei

Hasonló

Küzdelem a kék aranyért

Vajon mi hozhat megnyugtató megoldást az egyre több országot érintő súlyosbodó vízhiányra?

Energiaszivacs

A MIT által kifejlesztett egyszerű szivacs biztosíthatja a fejlődő országok energiapiacának költséghatékony jövőjét?

A rovat legolvasottabbjai