Küzdelem a kék aranyért

Magazin

írta: Tóth Judit
2015/02/08

Friss vízzel teli tankhajók az óceánon, ezer kilométeres vízvezetékek, sótalanító erőművek vagy aprócska chipek, netalán egy egyszerű energiaszivacs? - Vajon mi hozhat megnyugtató megoldást az egyre több országot érintő súlyosbodó vízhiányra?

A forró sivatagban az életben maradás a tét, mindenki harcba száll, mert ez az egyetlen esély a túlélésre. A háború azonban nem az olajért folyik, ebben a világban már az ivóvíz a legnagyobb kincs.
Bár a legújabb Mad Max film posztapokaliptikus háttere egyelőre itt, Európa közepén távolinak tűnik, sajnos a Föld számos részén a valóságban is egyre nagyobb problémát jelent a vízhiány. A Földön ma már több mint egymilliárdra tehető azoknak a száma, akik nem jutnak elegendő tiszta ivóvízhez. Nem egy fegyveres összecsapás is kirobbant már a víz miatt, például Afrikában a Niger folyó vagy a Viktória-tó vizéért.

Tankhajók, olaj helyett vízzel
Különösen veszélyeztetett térségnek számít a Közel-Kelet és Észak-Afrika, de Ausztráliának is komoly problémákat okoz a vízhiány, Kína pedig a folyók szennyezettsége miatt küzd súlyos vízellátási problémákkal.
A friss víz tankhajókkal való szállítása sem fantasztikus filmekből vett jelenet, nagyon is valós: Görögországból egy szigetre szállítottak így vizet, Malajziából pedig Szingapúrba. Felmerült már olyan ötlet is, hogy Amerikából Ázsiába szállítsanak vizet, a szakértők erre azonban kevés esélyt látnak, mert az óceánokon át történő szállítás a rendkívül magas költségek miatt nem érné meg a vállalatoknak.

Sótalanítás és környezetszennyezés
Egy 2007-es tanulmány szerint még ebben a században számos háború törhet ki a víz birtoklásáért, amely hamarosan drágább lesz majd, mint az arany. Megoldást jelentene az ivóvíz problémákra, ha megfelelő módszerrel lehetne a tengervizet sótalanítani. Bár ez drága mulatság, mégis kézenfekvőnek tűnő megoldás, hiszen a föld vízkészletének 97 %-a sós. Egyelőre az egyik legelterjedtebb módszer a vákuumdesztillációval vagy fordított ozmózissal történő sótalanítás. A jelenleg alkalmazott technológiák azonban nagyon költségesek és kis hatásfokúak, ráadásul a sótalanító üzemek környezetszennyezőek is, mert általában fosszilis energiával működnek; Szaúd-Arábia például 1,5 millió hordó olajat használ el naponta ezeknek az erőműveknek a működéséhez. Az Öböl-menti országokban épp ezért arra törekednek, hogy egyre inkább a napenergia felhasználás felé mozduljanak el.

Ivóvíz a lefolyóból
A só mellett persze általában más szennyeződésektől is meg kell tisztítani a vizet, ha inni akarunk belőle. A szennyvíztisztítás és -visszaforgatás is sok helyen működik a világban. Például Szingapúrban, Ausztráliában, Namíbiában, valamint Kaliforniában, Virginiában és Új-Mexikóban is sok helyen újrahasznosított víz folyik a csapokból, még ha ez többnyire bonyolult és költséges eljárás is. Tekintve viszont, hogy az Egyesült Államok lakói naponta több mint 15 milliárd liter ivóvizet húznak le a vécén, az újrahasznosítás nagyon is fontos részét kell hogy képezze a vízgazdálkodásnak.
A legtöbb helyen többfázisú tisztítást alkalmaznak. A szennyvizet általában először a nagyobb részecskéktől tisztítják meg, majd a víz ülepítőtartályokba kerül, ahol kémiai anyagokkal választják el a salakot. Miután a vízből a szilárd szennyeződések 80%-át kiszűrték, gyakran az óceánba engedik azt. Ha még fel akarják használni, akkor ezután a megmaradt szennyeződéseket baktériumok segítségével alakítják át, majd az így keletkezett végterméket is leülepítik az aljára. A harmadik fázisban klórozzák és sótalanítják a vizet, mely ebben a formában már öntözésre és ipari felhasználásra alkalmas. Ahhoz, hogy ivóvíz váljon belőle, újabb tisztítási eljárásoknak vetik alá, mikroszűréssel tisztítják, és fordított ozmózissal szabadítják meg a vírusoktól, baktériumoktól és egysejtűektől. Ezután ultraviola sugárzással vagy ózonnal és hidrogén-peroxiddal fertőtlenítik, majd vízgyűjtő medencébe eresztik, illetve a talajvízzel elegyítik, ahol körülbelül fél évet várakozik, hogy természetes úton is tisztuljon. San Diegóban például az ivóvíz 85%-át újrahasznosított vízből nyerik.

A jövő technológiái hoznak megoldást?
Világszerte már most megpróbálnak alternatív módszereket kidolgozni az ivóvíz kinyerésére. Nemrégiben a tengervíz sótalanításának új technológiáját fejlesztették ki kutatók. Az eljárás parányi elektromos mezőt generáló chipeken alapul, amelyek kis energiaigénnyel rendelkezve akár ceruzaelemekkel is működtethetőek. Ha beválik, a most még fejlesztés alatt álló találmány forradalmi változásokat hozhat. De az is lehet, hogy az egyre súlyosbodó vízproblémát egy egyszerű energiaszivacs fogja megoldani: A grafit- és szénbázisú szivacs képes teleszívni magát vízzel, amelyet aztán a napsugarakat felhasználva gőzzé alakít. A módszer nemcsak sótalanításhoz, de sterilizáláshoz és gőzenergia előállításához is használható lenne a fejlődő országokban, és ehhez csak az ott rendelkezésre álló egyetlen energiaforrásra, a napenergiára lenne szükség.

Ivóvíz vizeletből és izzadtságból
Vannak olyan módszerek is, melyek a globális problémát nem fogják megoldani, hisz nem képesek nagy mennyiségben ivóvizet előállítani, de ráirányíthatják a figyelmet a sokakat érintő problémára. A Gabriele Diamanti által tervezett házi sótalanító edény arra az esetre jó, ha épp csak egy lábasnyi ivóvízre volna szükségünk. Ehhez nem kell más tenni, mint reggel megtölteni az edény alsó részét sós vízzel, s ahogy napközben a hőmérséklet emelkedik, gőz képződik, amit aztán egy cső az edény felső részébe vezet, ahol az már tiszta vízként csapódik le.

A NASA kutatói már évtizedekkel ezelőtt feltaláltak egy sokak számára bizonyára kissé bizarrnak tűnő víztisztítási eljárást, mellyel vizeletből állítanak elő 100 %-os tisztaságú vizet. A fordított ozmózisos technológia segítségével egy évvel ezelőtt egy svéd mérnök nem vizeletből, hanem ruhákból kifacsart izzadtságból állított elő tiszta ivóvizet. Egy izzadt futballmezből 10 ml tiszta víz készült. AZ UNICEF kampány keretében bemutatott gép legfőbb célja nem az volt, hogy nagy mennyiségű tiszta vizet állítson elő, inkább az, hogy felhívja a figyelmet a fokozódó vízhiányra és arra, hogy a Föld vízkészleteinek megóvása mindannyiunk közös érdeke.

 

A rovat új hírei

Hasonló

Ködből fakasztanak ivóvizet

Marokkóban megalkották a világ legnagyobb "ködbegyűjtő és vízelosztó rendszerét" a falvak ivóvízellátásnak biztosítására.

Szomjan hal Kalifornia?

Már akkora a szárazság, hogy a víztartalékok csak egy évre elegendőek. Kalifornia porba fulladhat?

Arzénmentes ivóvíz!

Egy új magyar eljárással minimálisra csökkenthető az ivóvíz arzéntartalma.

Izzadságból energia?

Izzadságból termel energiát a bioelem, amely kutatók szerint képes lesz órákat, okostelefonokat és más kütyüket is üzemeltetni.

Energiaszivacs

A MIT által kifejlesztett egyszerű szivacs biztosíthatja a fejlődő országok energiapiacának költséghatékony jövőjét?

A rovat legolvasottabbjai