Sivatagos területek, kiszáradt tavak

Magazin

írta: Streit Nóra
2013/07/09

Az elsivatagosodás bár nem új jelenség, az utóbbi években terjedése felgyorsult, és már bolygónk harmadát, valamint 1,2 milliárd embert fenyeget. Kialakulásában ökológiai, éghajlati, mezőgazdasági és politikai tényezők egyaránt szerepet játszanak.

Bolygónk egyharmadát veszélyezteti
Ha sivatagra vagy elsivatagosodásra gondolunk, valószínűleg rögtön Afrikára asszociálunk, ám a jelenség sajnos már az egész világon tapasztalható: az Egyesült Államok területének majdnem egyharmada érintett, Latin Amerikában és a karibi térségben ez az arány az összterület egynegyede, Spanyolországban egyötöde, egyes nézetek szerint pedig még a magyar Alföldet is érinti. Az összesen 4,35 millió négyzetkilométerrel egyébként Kína rendelkezik a legnagyobb sivatagi, illetve elsivatagosodott területtel (elég csak a részben az országban fekvő Góbi-sivatagra gondolnunk.)

Az elsivatagosodás által leginkább érintett földrész azonban valóban Afrika, területének kétharmada sivatag vagy száraz terület. Az 1960-as évektől kezdve láttak napvilágot egyre aggasztóbb jelentések a sivatagok, elsősorban a Szahara terjeszkedéséről. Egyes források szerint a nagy homoksivatag évente hét kilométert húzódott délre.

A hírhedt Száhel-övezet
A legérzékenyebb "pont" pedig a Szaharától délre található, úgynevezett Száhel-övezet, ahol az éves csapadékmennyiség 200-800 mm közé esik évente, egyenetlenül elosztva, vagyis az év során csak néhány csapadékos hónap van. (A magas hőmérséklet és a légnyomás sajátosságai miatt még harmat sem nagyon keletkezik, így a teljes csapadékmennyiség ezekben az esőkben merül ki.) 1968 és 1974 között viszont ez a kevés csapadék sem esett le, tartós szárazsággal sújtva a Száhel-övezetet (Mauritániát, Szenegált, Malit, Burkina Fasót, Nigert és Csádot.) Ennek következtében 250 ezer ember halt éhen és milliók kényszerültek elhagyni lakóhelyüket. 1984-85-ben újabb szárazság okozott éhínséget. Bár az övezet népsűrűsége alacsony, hiszen mindössze csekély mezőgazdasági művelésre alkalmas területe van, az ott élők testfelépítése az idők során alkalmazkodott a kedvezőtlen körülményekhez: alacsony testtömeggel, hosszú végtagokkal és hosszú orral (a magasabb légnedvesség "eléréséhez").

Összetett okok állnak a háttérben
Fontos leszögezni, hogy a sivatagok természetesen terjeszkednek, az elsivatagosodás azonban egy ezzel eltérő folyamat, amely során a föld a száraz és félszáraz övezetekben degradálódik, a talaj elveszti a termékenységét és a vegetáció az emberi tevékenységek, valamint a tartós szárazságok, áradások következtében elvékonyodik. Ez azonban nem új jelenség, már a sumér és a babilóniai birodalmakról is azt tartják, hogy azért hanyatlottak gyorsabban, mert mezőgazdasági termelésük csökkent a tartós szárazság és a vízhiány miatt.

Kezdetben az elsivatagosodás elsődleges okának a túlnépesedést tartották, de alaposabb vizsgálatok kiderítették, hogy nem mutatható ki egyértelmű összefüggés a jelenség és a népességnövekedés között. Kialakulása ennél sokkal összetettebb okokra vezethető vissza: ökológiai, éghajlati, mezőgazdasági, gazdasági, politikai tényezők egyaránt szerepet játszanak benne. Ilyen a földet kizsákmányoló extenzív művelés, az exportorientált mezőgazdaság és a központosított termelés a fejlődő országokban, amely összességében a termőföldek leromlásához, majd elsivatagosodásához vezetett. Évente  mintegy 100 ezer hektár termőterület szűnik így meg. A folyamatot pedig csak fokozza a túllegeltetés, amelynek következtében a növényzet nem tud megújulni, valamint a rövid távú gazdasági hasznokat szem előtt tartó erdőirtás. 1700 és 1980 között a becslések szerint az erdők és faültetvények területe kb. 20%-kal csökkent (6,2 milliárd hektárról 5,1 milliárd hektárra).

Az eltűnő Aral-tó
Az elsivatagosodás egy másik vetülete a tavak fokozatos kiszáradása. A legérzékletesebb példája ennek a közép-ázsiai Aral-tó eltűnése. A Turáni-alföldön elterülő sóstó ötven éve a világ negyedik legnagyobb tava volt, mára azonban víztérfogatának több mint 80 százalékát elveszítve három elkülönülő részre esett szét - egyes helyeken 120 kilométerrel húzódva vissza

A tó kiszáradása 1960 óta tart, amikor a Szovjetunió két rendkívül vízigényes haszonnövényt, gyapotot és rizst kezdett termeszteni a környékbeli félsivatagos területen. Ehhez azonban rengeteg vizet öntöztek el a tavat tápláló folyókból, emiatt pedig az Aral-tó környékén napjaink talán egyik legsúlyosabb regionális környezeti katasztrófája alakult ki. Az egyre gyakoribb és erősebb só- és homokviharok miatt az Aral-tó körzetében az egyik legmagasabb a halálos légúti megbetegedések aránya a világon . Emellett a tó és a folyótorkolatok élővilága jelentős mértékben kipusztult, a halászat megszűnése miatt pedig százezer ember vesztette el munkáját, tömeges elvándorlás megindulását okozva ezzel.
A jelenség egyébként nem egyedülálló: az éghajlatváltozás és a helytelen használat miatt kiszáradás fenyegeti Afrika egykori legnagyobb tavát, a Csád-tavat, valamint a dél-ausztrál Gairdner- és Mackay-tavakat. Ugyanezen okok miatt Ausztráliában mára több mint száz tó száradt ki.

Mi a megoldás?
Az utóbbi két évtizedben a nemzetközi szervezetek egyre nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy milyen hagyományos módszerekkel gazdálkodnak az egyes területek népei és ebből próbálják meg leszűrni a követendő stratégiát. Ennek tanulságaként egyre nagyobb területen kezdik el újra a hagyományos kölest és cirokot vetni, és alacsony kőfalakat építenek, hogy az esővíz ne tudjon elfolyni és ne csökkenthesse tovább a talajréteget. A folyópartokon ligeteket telepítenek, hogy csökkentség az eróziót, felhasználják a szerves trágyát és mindig az évszaknak megfelelőn használják az egyes területeket, akár a növénytermesztést és legeltetést váltogatva. Fontos lépés a termelés decentralizációja is, amely során a faluközösségek maguk döntik el, hogy mit, hol és hogyan termelnek.

Az erdőirtás problémájára pedig elsősorban a fából készült termékek szükségletének csökkentése jelenthet megoldást. Ehhez három dolog kell: népességszabályozás, hatékony használat és újrahasznosítás, megfelelő kormányzati segítséggel. A következő teendő megmenteni a még érintetlen erdőket, és fenntartható rendszert létrehozni azáltal, hogy a kiirtott és soha vissza nem telepített erdőket visszatelepítjük.

 

forrás: globalproblems.nyf.hu, hvg.hu, greenfo.hu, termtud.akg.hu, MTI

A rovat új hírei

Hasonló

A klímaváltozásról

A Környezetvédelmi világnap alkalmából igyekezetünk összefoglalni a klímaváltozás hatásait, következményeit.

A rovat legolvasottabbjai