Ökovárosok: Curitiba
Előző cikkünket folytatva nézzük, mire volt képes egy zseniális építész-politikus Curitibában, amely közel 1,75 millió lakosával Brazília hatodik legnépesebb városának számít.
Curitiba centrumaForrás: commons.wikimedia.org
Szerző: Francisco Anzola
Botanikus kertForrás: commons.wikimedia.org
Szerző: Adelano Lázaro
Curitiba buszmegállóForrás: commons.wikimedia.org
Szerző: Augusto Janiscki
Paraná állam fővárosa Brazília déli részén fekszik, és az elmúlt harminc évben elért fejlődésével a Föld ökovárosainak legmelegebben és legfényesebben ragyogó gyémántja lett. Pedig páratlan színvonalú közösségi közlekedésének és parkrendszerének egyetlen egyszerű alapgondolat áll a hátterében, mégpedig az, hogy az ember sokkal fontosabb az autónál. Aki ezt megfogalmazta, Jaime Lerner építész, későbbi polgármester, városfejlesztési tanácsadó, de nevezzük nyugodtan városatyának, mert azon ritka személyek közé tartozik, akik valóban megérdemlik ezt a titulust. Ő találta ki azt az évtizedek alatt kiépített közlekedési és területpolitikai rendszert, amely a harmadik világbeli Curitibát végül a világ élvonalába, a Föld legélhetőbb városai közé emelte.
Az 1960-as években Curitiba lakossága gyors növekedésbe kezdett, a ’70-es évekre elérte az ötven évvel azelőtti létszám tízszeresét. Hasonló volt a helyzet az autókkal, és az akkori főpolgármester, Ivo Arzua 1964-ben városépítészeti javaslatokért folyamodott a túlzsúfolttá vált belváros közlekedési gondjainak megoldására. Jaime Lerner, akit később főpolgármesterré is megválasztottak, szembeszállva kollégái javaslataival, hogy épületek lebontásávalk szélesítsék ki az utakat. azt indítványozta, hogy korlátozzák a belváros gépjárműforgalmát és alakítsanak ki kényelmes és megfizethető közösségi közlekedési rendszert. Kezdetben nem volt könnyű dolga, de kitartott nézetei mellett, és sikerre vitte meggyőződését. Leburkolta a gyalogosok által használt földutakat, és elzárta őket a járműforgalom elől. Brazília első sétálóutcája, a „Virágok utcája" azóta akkorára nőtt, hogy tizenöt várostömböt kapcsol össze.
„Curitiba sikere részben az egyszerűség iránti elkötelezettségben rejlik. Nem féltünk az egyszerűségtől, hiszen a város nem olyan összetett, mint amilyennek az összetettséget hirdetők azt velünk láttatni akarják" – vallott Lerner az általa képviselt várospolitikáról. Curitiba Master Plan néven ismertté vált településrendezési tervét 1968-ban fogadták el. A motorizált forgalom minimalizálása érdekében úgynevezett „hármas útrendszert" alakított ki. Ez két egymással ellentétes irányú, gépjárműforgalmat bonyolító pályából épül fel, amelyek egy keskenyebb, kétsávos utat fognak közre. Utóbbiakon járnak az expressz buszok, amelyekre fokozatosan irányították át a személyforgalom egyre nagyobb részét. Eleinte 25 ezer utassal indult a közlekedés az elkülönített buszsávokon, mára azonban Curitiba közösségi közlekedése – amit kizárólag buszok látnak el - 2,3 millió utast szállít naponta. (Az 1,75 millió lakosú város agglomerációjában 3,25 millióan élnek.) Annak ellenére, hogy a buszrendszer több utast szállít, mint a metró, százszor, ha nem kétszázszor költséghatékonyabb, ami sok apró mégis forradalmi újításnak köszönhető. Ezek közül az egyik az üvegfalú, henger alakú, szintben kiemelt buszmegálló, amely gyors és kényelmes le-, illetve felszállást tesz lehetővé. Az utasoknak a megállókba való belépéskor kell jegyet váltaniuk, de 2002-től az autóbuszok kártyával is igénybe vehetők.
Botanikus kertForrás: commons.wikimedia.org
Szerző: Adelano Lázaro
Az 1980-as évektől bevezették az integrált közlekedési hálózatot, aminek az a lényege, hogy egyetlen menetjeggyel a város bármely pontjából el lehet jutni egy bármely másik pontba, akár több átszállással is, 2005-től pedig vasárnaponként fél áron vehetők igénybe a járatok. A méltányos áraknak egyébként nemcsak az a haszna, hogy a masszív többség a környezetbarát tömegközlekedést választja, hanem az is, hogy a bliccelést mindenki szégyennek tartja. Egy 1991-es felmérés szerint évi 27 millióra becsülik a gépkocsival megtett utak számában bekövetkezett csökkenést, ami körülbelül évi 27 millió liter üzemanyag megtakarítását jelenti. Az autóbuszos gyorsforgalmi rendszert használók 28 százaléka korábban személygépkocsival közlekedett. Curitibában nyolc másik, hasonló méretű brazil városhoz képest 30 százalékkal alacsonyabb az egy személyre jutó üzemanyag-fogyasztás, a légszennyezettség pedig a legalacsonyabb az egész országban. A közlekedéspolitikai siker annak is köszönhető, hogy nem egymástól különválasztva, hanem egymásra építve terveztek a városfejlesztés különféle szakterületein. Minimális nyilvános parkolóhely van a belvárosban, és a fő közlekedési folyosók mentén a nagy bevásárlóközpontok építését sem támogatják. A tömegközlekedéssel munkába járóknak a munkáltatók többsége hozzájárulást fizet.
Zöld, zöld, zöld
Curitibában négyszer akkora a zöldfelület, mint amennyit a korszerű városfejlesztési tervekben ajánlott biztosítani. A nagyarányú parkosítás akkor indult, amikor felmerült, hogyan kellene hasznosítani azokat a területeket, amiket rendszeresen elönt a város folyója. Először betonmederbe akarták terelni, Lerner azonban Hitoshi Nakamura japán tervezőt kérte fel egy újszerű megoldás kidolgozására. A szakember felismerve, hogy egy száz méteres mesterséges betonmeder elkészítésének költségéből akár egy új iskolát is fel lehetne építeni, azt javasolta, hogy hagyni kell a folyót szabadon áradni, az általa érintett földeket pedig extenzív parkokká kell alakítani. Így született meg Curitiba zöldfelületi gyűrűje, amely egymással összekapcsolt, átjárható rekreációs terekből épül fel. A gyepállomány gondozására szintén eredeti és fenntartható megoldást talált a japán szakember: bárányokkal legeltetik le a füvet, a környezet így emberi beavatkozástól mentes, és a vízben élő halak révén biológiailag is kompakt.
Curitiba buszmegállóForrás: commons.wikimedia.org
Szerző: Augusto Janiscki
Melegítő, sugárzó gyémánt
A hatékony közösségi közlekedés és a várost körülölelő zöld gyűrű megteremtése mellett az építész városvezető a szegénynegyedek felszámolásában is elkötelezett volt. Arra kérte a nyomornegyedek lakóit, tisztítsák meg környezetüket a szeméttől, és az összegyűjtött hulladékért cserébe az önkormányzat élelmiszert biztosít számukra, például minden 5 kilogrammnyi hulladékért egy kilogramm gyümölcsöt vagy zöldséget. A szegények megsegítésének másik eszköze, hogy menetjegyeket kapnak a hulladékért, ami növeli mobilitásukat, ezzel esélyeiket a felemelkedésre. Az ártérben illegálisan épült bódékat az önkormányzat elbontotta, a lakókat pedig új, közművesített és közlekedési infrastruktúrával ellátott körzetekbe telepítik. A házakat alacsony lakbérért adják ki, a beköltözőknek szakmát oktatnak, munkaerejüket az építkezéseken veszik igénybe.
Jaime Lerner, aki 1971 óta több ízben volt a város polgármestere, illetve Paraná állam kormányzója, 2002-ben visszavonult a hivatali élettől. Jelenleg az első világ városainak dolgozik tanácsadóként. Következő gondolatai jól kifejezik azt a szellemiséget, aminek a harmadik világbeli város, Curitiba felemelkedését és melegítő, sugárzó gyémánttá válását köszönheti: „Három fő kérdés van, ami a társadalom számára fontos a jövőre nézve: mobilitás, fenntarthatóság, identitás. Ha minden város gondját tudná viselni e három ügynek, több reményt vethetnénk az emberi fajba."
Képek forrása:
AUGUSTO JANISCKI / wikipedia és flickr
Francisco Anzola / wikipedia és flickr
Adelano Lázaro / wikipedia
