Miközben a világ népessége tovább növekszik, Magyarország lakossága drasztikusan csökken!

Magazin

írta: ecolounge
2017/07/09

Vajon mi vár ránk, ha ilyen ütemben növekszik Földünk emberi populációja? A Népesedési Világnap alkalmából írt cikkünkben a hazánkat sújtó népességcsökkenés mögötti okokra is igyekezettel vagyunk rávilágítani.

Az évtizedek óta tartó népességnövekedés már eddig is komoly környezeti terhelést rótt bolygónkra, idén pedig egy újabb mérföldkőhöz érkezünk azzal, hogy év végéig biztosan meghaladjuk a 7 és fél milliárd főt, azaz globálisan tekintve egy négyzetkilométerre körülbelül átlag 58 ember jut majd. Tény persze, hogy pontos értéket képtelenség meghatározni, így léteznek olyan statisztikák is - pl. a Worldometeres - melyek szerint a bűvös határt már át is lépte az emberiség...

Az emberi populáció nagyjából a 60-as évek óta duplázódott meg: Akkoriban körülbelül 3 milliárdra volt tehető a teljes népesség, 2011-ben pedig már meghaladta a 7 milliárd főt. És bár az elmúlt időszakban a növekedés egyre lassuló tendenciát mutat, még mindig évről évre gyarapszik Földünk lakossága: Ez év végéig 1,11%-al, vagyis körülbelül 77 milliónyi fővel leszünk többen mint 2016-ban, ugyanakkor ha az előrejelzések helytállóak, 2050-re már "csak" 0.5%-os növekedés várható. - Igaz, addigra valószínűleg már közel 10 milliárdan osztozunk a Föld erőforrásain, és elképzelni sem tudjuk most még, hogy ennek hatására például az ökológiai túllövés dátuma mennyivel fog korábbra kerülni.

A mezőgazdaság hajnalán, ie 8000 körül a világ népessége körülbelül 5 millió főt számlált. Az időszámítás kezdetére ez 200 millióra nőtt, évi 0, 05% alatti éves növekedési rátával. Az igazi robbanás az ipari forradalommal történt. A világ népessége 1804-re elérte az 1 milliárd főt, innen azonban már csak szűk 130 évre volt szükség a duplázáshoz. (1930-ra a Földön már nem kevesebb, mint 2 milliárdan éltek.) A harmadik milliárd eléréséhez már csak 30 évre volt szükség (ez 1959-ben következett be), a negyedik milliárdhoz pedig mindössze 15 év alatt, 1974-re érkeztünk el. Az ötmilliárdomodik csecsemő 1987-ben született.

Bár a népességrobbanást elsősorban az ipari fejlődéssel és az erőforrások "hatékonyabb" kihasználásával hozzák összefüggésbe, a populáció drasztikus mértékű növekedése kiváltképp a szegényebb és leginkább erőforráshiányos régiókat sújtotta és sújtja jelenünkben is. - A nemlétező, vagy jobb esetben is maximum az ókori állapotokkal egyenértékű egészségügyi ellátás (tudatosan nem ellátórendszereket írunk, hiszen csak elvétve léteznek ezekben a térségekben), az igen rossz életkörülmények (így pl. éhezés, ivóvízhiány, a higiéna hiányából fakadó halálos betegségek), valamint a szemléletformálás teljes hiánya elméletileg mind az elhalálozások számát kellene hogy növeljék, amit azonban az érintett lakosság - mondhatni tudatosan (vagy tudatalatti módon?) - gyermeknemzéssel igyekszik "kompenzálni". Ennek talán legextrémebb példája az AIDS-el sújtott Fekete-Afrika, melynek egyes országaiban a teljes lakosság közel harmada fertőzött a HIV-vírussal, beleértve az újszülötteket is!

Azonban míg Afrikában 29,6 millió négyzetkilométerre jut körülbelül 1,24 milliárd fő (ott így a népsűrűség 42 fő/km²), addig Ázsia 31 millió négyzetkilométeres területén több mint 4,4 milliárdan osztozkodnak (ez pedig négyzetkilométerenként már 144 embert jelent).

Ázsiában India "vezet" népességének 782 milliós növekedésével (2013-as adat), olyannyira, hogy 2030-ra várhatóan Kínát is megelőzi, amely csupán 111 százalékos népszaporulata a születésszabályozás miatt elmarad a világ átlagától. Ez azt jelenti, hogy 2030-ban feltehetően Indiában fog élni az emberiség hatoda. A következő negyven évben is Ázsia, Afrika, Dél-Amerika, valamint a Karibi térség országaiban gyarapszik majd a világnépesség – e fejlődő államok adják 2050-ig a népességnövekedés 97 százalékát. Ez azonban számos problémával, főként az egyre nagyobb méreteket öltő szegénységgel fenyeget. Sajnos jelenleg is a világnépesség közel fele (48%-a) él szegénységben , vagyis ennyien tudnak naponta kevesebb mint 2 dollárt létfenntartásukra fordítani. A szegénység kiugróan magas Kongóban (80%), Indiában (76%), Ugandában (65 %) és Pakisztánban  (61%). És mivel pont a fejlődő országokban a legmagasabb a népességnövekedés, a gyermekek száma ezekben az országokban aránytalanul magas (elérheti akár a 40%-ot is). Forrás: ecolounge cikk, 2013

Ugyanakkor teljesen eltérő népsűrűséget mutat az elöregedő, ám annál inkább fejlett Európai Unió (többek közt Németországgal az élén), ahová mint ismert, jelenleg is összpontosul az a tömeges migráció, melyben elsősorban gazdasági okok, valamint a klímaváltozás közvetlen és közvetett hatásai, és - elvétve - a proxyháborúk játszanak főszerepet. Európában jelenleg mindössze 739 millió ember osztozik a kicsivel több, mint 22 millió négyzetkilométernyi területen, vagyis egyetlen négyzetkilométerre 33 fő jut. Az előregedésés okai között számos jelenséget találunk, ilyen például a termékenység visszaesése, melyhez környezetvédelmi okok éppúgy hozzájárulnak, mint a házasságkötések és a gyermekvállalás hajlandóságának csökkenése (egyre inkább az un. kétgyermekes családmodell van érvényben), illetve a válások gyakorisága. A modern társadalmak értékrendjében bekövetkező változások között megemlítendő a nők emancipációja, mely - persze nagyon is helyesen - lehetővé tette, hogy a nők végre kiteljesedhessenek és többek közt saját karriert építhessenek. (Ami viszont -magától értetődő módon- ugyancsak hozzájárult az elsősorban nyugat-európai családok korábbi termékenységi mutatójának napjainkban észlelhető csökkenéséhez.) Mindeközben viszont a migrációban érintett kibocsátó országok társadalmi - kulturális beállítottsága homlokegyenest szemben áll a megváltozott európai normákkal: Általában kettőnél több gyermeket vállalnak, a válás intézménye már csak vallási okokból sem igazán engedélyezett (és egyes kultúrákban a többnejűség egyértelműen elfogadott, sőt, egyfajta státusszimbólumnak is számít, lévén hogy a feleségeket és gyermekeket el is kell tartani).

A Népesedési Világnap: Az ENSZ 1989-ben döntött úgy, hogy július 11-ét jelöli ki a globális jelenség világnapjává, 1987-ben ugyanis ezen a napon lépte át a népesség az 5 milliárdos küszöböt. A világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a túlnépesedés okozta problémákra, a helyzet kezelésének nehézségeire és lehetőségeire. Idén a tudatos családtervezés kerül a megemlékezés fókuszába, mivel a világnap egybeesik a Családtervezési Csúccsal (Family Planning Summit) is, mely a tudatos családtervezés lehetőségeit szeretné eljuttatni a világ legelmaradottabb régióiba is. Ezeken a területeken körülbelül 225 millió olyan nő él, akik a megfelelő egészségügyi támogatás hiányában nem "férnének" hozzá a fogamzásgátló módszerekhez, nem véletlen a feltételes szóhasználat, ugyanis a legtöbben sajnos még magukkal a lehetőségekkel sincsenek tisztában, lévén hogy hiányzik a felvilágosítás, az egészségügyi tájékoztatás.

Míg globálisan tekintve folyamatosan nő tehát a populáció, Magyarország népesedése feltűnő kontrasztban áll ezekkel a világtendenciákkal: Merthogy igen gyorsan fogyatkozik a lakosság!

Hazánk 93030 km²-es területét jelenleg körülbelül 9,690 000 fő lakja (forrás: KSH, 2017. január 1.), azaz a jelenlegi népsűrűség 105.2 fő/km². A népesség tetőzését 1981-ben mérték (10 712 781 fővel), majd kisebb nagyobb ingadozásokkal bár, de elkezdett csökkenni. Az egyik legszembetűnőbb változás az elmúlt két évben figyelhető meg (melyben természetesen a legalább másfél évtizede tartó nyugat felé történő kivándorlás hatása is egyértelműen tetten érhető): Míg 2016 január 1-én 9.830.485 fő tette ki Magyarország lakosságát, addig egy évvel később 2017 január 1-én 9.690.388 főt számlált a Központi Statisztikai Hivatal. Amennyiben pedig a tendenciák tartósnak bizonyulnak, úgy 2050-re 8.232.439, míg 2060-ra már csak 7.902.861 fő alkotja majd hazánk lakosságát.

Ezt az interaktív korfát (link itt) mindenképp nézze meg, a csúszkát mozgatva láthatja, hogy miként változik a népesség

Megjegyezendő ugyanakkor, hogy a szintén KSH-hoz tartozó Népességtudományi Intézet 2015-ben készített egy népesség-előreszámítást, mely a fentinél egy jóval pesszimistább alapforgatókönyvet vázol: E szerint 2060-ra körülbelül 7,9 millió fő lesz Magyarország népessége, azaz a következő 43 évben 1,79 millió fővel fogyatkozik majd a lakosság. Természetesen egy "középértékről" van szó, melyet az akkorra tendált legmagasabb népességszám (8,7 millió fő) és a várható legalacsonyabb érték (6,7 millió fő) figyelembe vételével számítottak ki.

 

De vajon mi indukálja ezt a nagymértékű fogyatkozást?

A probléma az alacsony születésszámban és az elhalálozások számának drasztikus növekedésében keresendő.

Az alacsony születésszám okai között visszaköszönnek az európát sújtó általános jelenségek is, így a házasságkötések- és a gyermekvállalások számának a csökkenése, illetve a válások gyakorisága, de ide kell sorolnunk a Nyugat-Európába irányuló kivándorlási hajlandóságot is, mely elsősorban a fiatal, 30 év alatti korosztályt érinti (és amennyiben a kiutazók nem térnének vissza, gyermekeik minden bizonnyal már külföldön fognak megszületni).

Az idő előtti elhalálozások okai a fentieknél már jóval komplexebbek, de egyúttal sokkal kézzelfoghatóbbak is, ezért megfelelő szintű beavatkozással kezelhetőek lennének, ami természetesen a születésszám visszaesését is pozitív irányba korrigálná.

Komoly problémát jelentenek az idő előtti elhalálozásokkal összefüggő betegségek, melyeknek megelőzésére (szűrésére) és kezelésére sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani. Íme az idő előtti elhalálozások és betegségeik százalékos arányukkal (forrás: medifilter):

  • szív- és érrendszeri megbetegedések - 54%
  • daganatos megbetegedések - 27%
  • emésztőszervi betegségek - 8%
  • légzőszervi betegségek - 4%

Közülük is fontos kiemelnünk az emésztőrendszeri megbetegedéseket, melyekkel Magyarország világviszonylatban a második helyen áll, a legfőbb problémát a túlzott alkoholfogyasztásnak betudható krónikus májbetegség okozza (100.000 lakosra számítva évente 66-an halnak meg ennek következtében, mely az EU-s átlag hétszerese). Sajnos napjainkban sem veszítette el aktualitását Paracelsus (orvos, csillagjós, ezoterikus bölcselő, természettudós, alkimista és vezető okkultista) híres mondása, mely szerint "a halál a bélben lakozik".

Szintén meg kell említenünk a tüdőrákot: Az Eurostat 2016-os elemzése szerint az Európai Unió tagországai közül a tüdőrák okozta halálesetek (a daganatos betegségekkel összefüggő összes elhalálozást tekintve) népességarányosan Magyarországon a legmagasabb (26%).

Pedig mind a daganatos (így elsősorban a tüdőrák), mind a szív- és érrendszeri megbetegedések egyik legjelentősebb egészségügyi kockázata a dohányzás, ami elkerülhető lenne. Arról nem is beszélve, hogy a dohányzáshoz további légzőszervi megbetegedések (COPD, valamint az aszthma) éppúgy társulhatnak, mint a többek közt a szájüregi rák, vagy a látóideg-sorvadás, melyek kockázatát erősen növeli a cigarettázással kombinált rendszeresebb alkohol fogyasztás.

Nézzünk rá erre az ábrára és meg fogjuk érteni...

A légzőszervi megbetegedések másik fő okozója a légszennyezés, ami viszont már nehezebben védhető ki, mint a cigarettafüstAz OECD számításai szerint Kína után népességarányosan Magyarországon hal meg a legtöbb ember idő előtt a légszennyezettség miatt (évente 14 ezer ilyen halálesetről beszélünk). A közhiedelemmel ellentétben pedig a kisméretű szállópor (PM 2,5) kibocsátás jelentős része még csak nem is az iparhoz köthető, hanem magához a lakossághoz, ugyanis a PM 2,5 emisszió több, mint 70%-áért a helytelen fűtés tehető felelőssé (elavult berendezések, nem megfelelő minőségű tüzelőanyagok, hibás fűtési technikák). Így azon már nem is csodálkozhatunk, hogy a fűtési szezon statisztikái szerint egyes településeken rosszabb a levegő minősége, mint a légszennyezettségről elhíresült Kínában.

A légszennyezés kapcsán érdemes ránéznünk az Európai környezetvédelmi ügynökség "Air quality in Europe - 2014 report" című jelentésére is (letölthető itt), melyből egyértelműen láthatjuk, hogy az EU-s tagországot tartalmazó listát Magyarország vezeti a PM 2,5 szemcsékhez kötődő halálozások számával. Aki nem szeretné átbogarászni a teljes anyagot, annak figyelmébe ajánljuk a jelentésről készült korábbi összefoglalónkat

A kisméretű szállópor okozta problémára válaszként, a környezetvédelmi tárca 2016-ban tudatformáló kampányt indított el, hogy a szélesebb lakossággal is megismertesse a légszennyező fűtési módok egészségügyi veszélyeit. A „Fűts okosan”-ról szóló cikkünk itt olvasható.

A fenti megbetegedések mellett kiugró értékkel bírnak az öngyilkosságok is, mely elsősorban a fiatalabb generációt érinti. Az Eurostat 2014-es felmérése szerint az Európai Unió tagállamai közül - a népességhez viszonyított arányait tekintve - hazánk a második helyen áll, 100 ezer főre 19 öngyilkosság jut!

Az öngyilkosságok sok esetben egyértelmű kapcsolatban állnak az olyan mentális betegségekkel, mint például a depresszió. - Az Eurostat szerint Magyarország ezen a téren is vezető helyen áll, egészen pontosan dobogós első az EU felnőtt lakossága körében (a 18 éven felüliek 10.5 százaléka vallja magát depressziósnak).

Eközben pedig recseg-ropog az egészségügyi ellátórendszer, melynek hanyatlása egyébként még a rendszerváltás előtti időkben kezdődött: az akkori, évtizedeken át tartó, mesterséges szintentartását a gulyáskommunizmus hitelekből finanszírozott életszínvonalához lehetne a leginkább hasonlítani. A rendszerváltást követően pedig egyre több kihívással kellett szembenéznie, elég ha a magyar és nyugat-európai bérkülönbségre gondolunk, mely a túlhajszolt orvosok és ápolók kivándorlását indukálta. De példaként említhetjük az állandó orvos nélküli háziorvosi praxisok számának csökkenését is (ennek rendbetételére irányuló intézkedések információnk szerint már megindultak), a kórházak jelentős részénél tapasztalható rossz állagállapotot és elmaradott, sokszor a 70-es éveket idéző infrastruktúrát, vagy akár a kötelező szűrővizsgálatok bővítésének elmaradását (nagyon hiányzik például a kötelező bélrák-szűrés).
És mindeközben ha bekapcsoljuk a televíziót, mit látunk? - A reklámblokkok tömegével csapják arcunkba a gyógyszereket népszerűsítő szpotokat is, amire egyébként nagyon úgy tűnik, hogy a magyarok nem igazán harapnak. Lényegében kijelenthetjük hogy a hazai egészségügy olyan, mint egy megtűrt zabigyerek: étel és ruha még csak csak jutott neki az elmúlt évtizedekben, de annyi figyelmet, törődést és persze anyagi forrást sosem kapott, amiből új, önálló életet tudott volna kezdeni. - Update: 2018. január 6-án a kormány bejelentette, hogy a következő években 700 milliárdot költenek a fővárosi és Pest megyei kórházak fejlesztésére, összesen 25 kórházban, illetve 7 önálló szakrendelőben lesz fejlesztés. 2018-ban a Közép-Magyarországi régióban 30 milliárdot költenek kórházfejlesztésre, folytatódik az orvosi eszközök beszerzése, a mentőautók lecserélése és a béremelés.


Ugyanakkor a fentiek mellett ki kell hangsúlyoznunk, hogy a lakosság túlnyomó része nem is tesz hathatós lépéseket az egészségesebb életmódért...

Holott a sportolás -akár teljes- mellőzése, a káros szenvedélyek (cigaretta és alkohol), a helytelen táplálkozás (amely súlyproblémához is vezethet), valamint a stresszes életmód együttesen kövezik ki a temetőhöz vezető utat.
És ami mindezek után talán a legmegdöbbentőbb, -eredményeiben pedig nem is kételkedünk-, azt a KSH 2014-es európai lakossági egészségfelmérés tanulmánya mutatja, melynek egyik konklúziója így szól: "a felnőtt magyar lakosság csaknem kétharmada jónak vagy nagyon jónak tartja a saját egészségét".

Csak a 20. században a világ népessége 1, 65 milliárdról 6 milliárdra nőtt. Mostantól valószínűleg 200 évnek kell eltelnie, mire ismét megduplázódik a népesség (reméljük nem fog bekövetkezni). Nagy kérdés azonban, hogy meddig növekedhetünk. Hány embert is képes eltartani bolygónk annak fényében, hogy már most is igencsak szűkösen vagyunk? Több tudós gondolja úgy, hogy a határ annál a 9-10 milliárdos létszámnál van, melyet - amennyiben a tendenciák nem változnak -, néhány évtized múlva el is érünk. Az egyik neves kutató, a Harvard Egyetem szociobiológusa, Edward O. Wilson, aki számításait a Föld erőforrásaira alapozza, úgy véli, hogy ha mindenki vegetáriánus lenne, a jelenleg rendelkezésre álló 1,4 milliárd hektárnyi termőföld elégséges lenne 10 milliárd ember eltartásához. Ez évi 2 milliárd tonnányi gabonát jelent. Amennyiben viszont az emberek húsevők maradnának, akkor mindössze 2,5 milliárd főre lenne elég a rendelkezésre álló földmennyiség, kiindulva az USA állattenyésztési adataiból. Persze nem csak a termőföld befolyásolja a Föld eltartóképességét, itt van még a nitrogénkörforgás, a légköri széndioxidkoncentráció és a foszfor mennyisége is – ahogyan arra Joel Cohen, a Columbia Egyetem populációbiológusa rávilágított.

A túlnépesedés veszélyei között persze nemcsak az erőforrások kimerülésével, az értük való küzdelemmel, hanem a népvándorlás okozta nehézségekkel is számolni kell. Kérdés, hogy van-e megoldás, vagy az emberiség egyenesen a vesztébe rohan. Megállítható-e a tendencia, be kell-e avatkozni mesterségesen, vagy maguktól beindulnak a populáció önszabályozó folyamatai (például a klímaváltozás, a helytelen táplálkozás, az éhinség, vagy valamilyen új "civilizációs" betegség következtében) ? - Ezekre a kérdésekre keresik a válaszokat a kutatók. Megfigyeléseik szerint nem csupán a népesség növekedésének tendenciája jellemző, hanem az is, hogy a családok egyre kisebbé válnak. Immáron világszerte jellemző - elsősorban a fejlett országokra -, hogy a legtöbb családban két gyermek születik (a kétgyermekes családmodell a 80-as években terjedt el), ami a „pótlási” aránynak felel meg, vagyis az utódok statisztikailag a szülők helyét veszik át. Ha szerencsénk van, a népességnövekedés magától megáll, mielőtt felélnénk a világ készleteit (így például az ivóvizet). Ha azonban nem így lesz, könnyen lehet, hogy valamelyik vészforgatókönyvben találjuk magunkat, ahol komoly küzdelmet kell vívnunk a túlélésért.


korrekció és módosítás: 2018.02.06.


Kép forrása

 

forrás: KSH, wikipedia, OECD, Eurostat, ecolounge.hu

A rovat új hírei

Hasonló

Túlsúlyosak lennénk?

Az OTÉI vizsgálata szerint Magyarország felnőtt lakosságának 65 százaléka túlsúlyos vagy elhízott.